Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.
Ülésnapok - 1939-269
Az országgyűlés képviselőházának tenről beszélni, a családon át gyökerezik bele a nemzeti vérközösségbe, lesz fajtájának tagja, ott tanulja a család a nép hagyományait, nyelvét, meséjét, gondolkozásmódját, köznapi és ünnepi szokásait, énekéig dalait. A család belső műveltségének életét fejleszti azután később az iskola. Ennél a kérdésnél egy percre megállok. Kezdenek hamis tévtanokat hirdetni. Ügy akarják feltüntetni az iskolát, amikor ez a családon kívül továbfejleszti a művelődést, mintha csak az állami iskola teljesítené ezt a feladatot. A minap is olvastam egyik jobboldali lapban egy kritikát egy könyvről, amely kritika odakonkludált, hogy a nemzeti szocializmus csak az iskoláztatást ismeri és a felekezeti oktatást elveti. Nem akarok a személyi részre rátérni, nem akarok azzal előhozakodni, hogy valakit megtámadtak azért, mert körmenetben vett részt. Szerintem csak dicséretreméltó dolog, ha valaki a mai időkben vallási meggyőződésének bátran kifejezést ád. Magam is részt szoktam venni a körmenetben és büszkén bevallom, hogy vallásomat mindenkor, mindenkivel szemben bátran követem. Ismétlem nem akarok erre rátérni, de igenis leszögezem, hogy nem alaptétele a magyar nemzeti szocializmusnak a felekezeti iskolák elvetése, sőt nagyrabecsüljük és értékeljük a felekezeti oktatást, annál is inkább, mert Erdély felszabadítása után azt tapasztaltuk, hogy a katolikus^ papok és tanítók, a református papok és tanítók tartották a lelket a felekezeti iskolák révén, mert ha csak állami iskolák lettek volna, az oláhok egy tollvonással eltörölték volna azokat. Ugyanezt tapasztaltuk a Délvidéken. Magam részéről tehát kötelességemnek tartom leszögezni, hogy ez a tantétel nincs meg a nemzeti szocializmus programmjjában. Mi magyarok, akik szocialistáknak valljuk, v ma J gunkat, akik nemzeti és szociális alapon állunk, a felekezeti iskolákat tiszteljük és elismeréssel adózunk nekik. Jól tudjuk, hogy a család pótolhatatlan nevelő. A család bomlása erkölcsi, társadalmi, népi bomláshoz vezet. Mi a teendőnk tehát ezen a téren? A mélyen t, kormányelnök úr, amikor ő bemutatkozott, hatalmas programot adott, de már akkor kifogásoltam, már akkor szóvátettem, hogy a családvédelmi intézkedésekről, a családvédelem terpn szándékolt ténykedésekről kissé szűkkeblűén nyilatkozott. Lehet, hogy nagy tervei vannak, de itt a Ház előtt ezeket nem hozta nyilvánosságra. Én a mai időkben a családnak mind egészségügyi védelmét, mind pedig szociális megsegítését tartom a legfontosabbnak. Amikor azt tapasztajljukí, hogy ebben az országban az élve születettek 18,5%-a, 40.000 hal meg a csecsemő életének első éviben, és hogy ezzel a 18.5%-kai szemben Norvégiában csak 5.1 Svédországban pedig csak 6.2% a halálozás, akkor meg kell döbbennünk és rá kell mutatnunk arra, hogy ez így tovább nem mehet, különösen, ha figyelembe vesszük a születési és halálozási számadatoknak • kimutatátását ezrelékekben. 1881-től 1891-ig 41.1 ezrelék a születés, 32.8 ezrelék a halálozás, a szaporulat 11.3 ezreik; 1891-től 1895-ig a születés 44.7, a halálozás 31.6 és így a szaporulat 10.1. — 1896-tól 1900-ig a születések arányszáma 39.2, a halálozásoké 27.6, a szaporulat 11.6; 1933-ban KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ XIV, 269. ülése 194,2 június 19-én, pénteken. 85 a születés 21.5, a halálozás 14.6, a szaporulat csak 6.9 ezrelék. Ez még rosszabbodott 1935-ben, amikor a szaporulat csak 6.6 ezrelék, 1936-ban 6.1, 1937-ben 6 ezrelék. A tüdővészben elhaltak száma ezer. lélekre 2.7. Az egyke és az egyse erkölcsi, szociális és honvédelmi kérdés is egyben. Nagyon elszomorító, de az igazságot meg kell mondani, ha fáj is, ha kellemetlenül hat is: a körülöttünk lévő szláv országok szaporulata sokkal nagyobb, mint a miénk. Mi évenként ötvenezer lélekkel szaporodunk, a körülöttünk lévő államok pedig ötszázezerrel. Félszázad alatt ötven százalékkal csökkent nálunk a szaporodás. Ez zuhanás a kihalás felé. Azt jelenti ez, hogy ha az ország egészségügye most is olyan fejletlen volna, mint volt — mondjuk — a 80-as években, akkor egy évszázad alatt kipusztulna egész fajtánk. Nézzük meg a kórházi fejkvóta számarányát. A városokban, ahol fajilag vegyes öszszetételü nép lakik, az egy emberre előirányzott kórházi költség 3.3 pengő. A fővárosban, a bevándorlás fő gyülekező helyén 17 pengő. Ezzel szemben falun, ahol az ősmagyarság lakik, 76 fillér. Elismerem, hogy azt utóbbi időben, úgy, ahogy pótolták a mulasztásokat. Elismerem bogy az utóbbi húsz év alatt többet tettek, mint azelőtt ötven év alatt, mert a régi liberális kormányok testileg-lelkileg egyaránt vajmi keveset törődtek a magyar emberrel. Kiszolgáltatták bizonyos áramlatoknak a liberalizmus hamis jelszava alatt; félrevezették, elhanyagolták a népet, úgyszólván csak 1920-ban fedezték fel a magyar falut. Azóta történtek intézkedések. Csak az elismerés hangján beszélhetek például a Stefánia szövetség működéséről. Csak az elismerés hangján beszélhetek arról, ami az anya- és csecsemő védelem terén történt; arról, amit a zöldkereszt művel az országban. De ez még mind kevés, mert itt a nemzet létéről van szó, arról, hogy megálljuk-e helyünket itt a Duna medencéjén további ezer évig. Szóvá kell tennem az egészséges ivóvíz hiányát a falun. Az egészséges ivóvíz bizonyos tekintetben az egészséges táplálkozás fontos járuléka. Most több mint százezer olyan kút van ebben az országban, amely nemcsak nem egészséges, hanem fertőző a szervezetre, emberre, állatra egyaránt. Itt tehát sürgős intézkedéseket követelek. Itt van azután az orvoskérdés. Most tárgyaltuk az orvosi javaslatot. Nagyon értékes felszólalások hangzottak el, és rámutattak arra, hogy: orvost a falunak! Száz és száz olyan község van, amelyben nincs orvos. Nincs, mert nincs megfelelő lakás, mert még mindig nem érezzük át, hogy mit jelent a falun az orvos. Minden lehetőt el kell tehát követnünk, hogy minél több orvos kívánkozzék a falura. Ezeket az orvosokat, ezeket a. pionírokat jutalmaznám a legjobban, és ezért nagyon helyesen cselekedtünk, amikor azt követeltük, hogy nyissák meg a községi orvosoknak az V. fizetési osztályt. De necsak a beteg emibert gyógyítsuk meg, necsak az egészségest védjük meg a bajoktól, hanem szociális téren is kövessünk el mindent, hogy ne legyen beteg, hogy fejlődjék a jövő nemzedéke egészséges férfiakká. Meg kell állapítanom, hogy az egykének és az egysének, az üres fészkei üres lélekről beszélnek. Szociális segítségre, nem segélyre van szükség. Hangzatos beszédeket hallunk az egyke ellen. *12
