Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-269

8i Az országgyűlés képviselőházának net idejében. Már mlbst kellene vizsgálat tárgyává tenni a mai rendkívüli idők és az átmeneti gazdaság kérdéseinek összefüggését. Természetesen, ha itt lesz a kérdés megoldásának szükségessége, akkor óriási feladattal állunk szemben, amelyre felkészülve nem vagyunk. T. Ház! Én itt a Házban már évek óta figyelem az errevonatkozó kormánynyilatkozatokat. Már boldogult Teleki Pál gróf miniszterelnök kijelentette, hogy márpedig fel vagyunk készülve az átmemetgazdásági gazdái- i kodás idejére. (Incze Antal: Hogyne!) Későbbi évek folyamán is, nem ilyen határozott nyilatkozat, hanem félmondatok formájában, de azért hallunk megnyilatkozás okát, mintha az átmeneti gazdaság idejére bizonyos előkészület tétettek volna. T. Ház! Miért ez a titkolódzás? Vagy tettünk intézkedéseket, vagy vannak terveink vagy nincsenek. Ha vannak terveink, imiért nem kerülnek ezek nyilvánosságra? Hadd szűrje le ezeket a terveket egy egészséges gazdasági közvélemény és egy egészséges gazdasági kritika, hadd szerezzen tudomást róla a magángazdálkodás is, hbgy legyen módja alkalmazkodni ezekhez a tervekhez. Nekem azonban nagy kétségem van, hogy volnának komoly tervek ilyen irányban! Azért nem is kerültek napvilágra. T. Ház! Amikor mi a Háznak erről az oldaláról állami irányításról beszélünk, sokszor illetnek bennünket azzal a szemrehányással is, hogy mi a jövőben állami irányítás: mellett talán az egyéni kezdeményezés elnyomására törekszünk. Szó sincs erről- Sem nekünk nem ez az elgondolásunk, sem annak a rendszernek, amely az új Európát gazdaságpolitikai vonatkozásban is meg akarja szervezni. Csak röviden akarok utalni dr. Wundschuh német professzor egyik cikkére, amelyben megvilágította ezt a kérdést. Dr. Wundscbuh cikkében a következőket irja (olvassa): »A háború utáni idők egyik legfontosabb feladata az állami gazdasági irányításnak és az önálló vállalkozói kezdeményezésnek megfelelő elhatárolása lesz.« Majd hozzáteszi: »A vállalkozói kezdeményezés, mint SL gazdasági politika önállóan cselekvő r végrehajtó szerve, megállotta helyét a háborúban is. Elvileg teljesen tisztázott és világos: nem'államgazdaságra, hanem magángazdaságra van szükség. A nemzetiszocializmus a gazdasági politikában az irányított bőséget akarja, nempedig a hiánynak az igazgatást. A gazdasági élet ideális állapota, amelyre törekszik és amelyet el fog érni, nem az, hogy minden tonna vasat számontartson és igazgasson, hanem az, hogy az irányítás csak nagyvonalakban maradjon meg a nagy tételeknél.« T. Ház! Amikor mi gazdasági vezérkari főnökről és gazdasági vezérkarról beszélünk, azt szeretnők, hogy szervezzék meg^ ezt a ^ gazda sági vezérkart, ez a gazdasági vezérkar dolgozza ki, állapítsa meg ezeket a nagy irányelveket a magyar gazdaságpolitikában, nevelje a magyar gazdasági életet ebben az irányban, nevelje szellemi téren, készítse elő gyakorlati vonatkozásban. T. Ház! A nehéz kérdések napról-napra nehezebbek lesznek. A nehéz kérdések maholnap mégis döntésre kerülnek. Ez az ország és benne a magyarság csak úgy fogja kidni megállni a maga helyét ég

É betölteni a jövőben is a maga európai hivatását, amely a maga számerejének és történelmi múltjának 269. ülése 1942 június 19-én, pénteken. megfelelő kell legyen, ha egy erre hivatott vezető ezeket az irányokat meg tudja mutatni, az irányelveket kellő időben ki tudja dolgozni, s a magángazdaságnak a részletes nagy gyakorlati terveket — már amennyire nagy vonalaknál részletekről lehet beszélni — rendelkezésre tudja bocsátani. Ha nem tudja rendelkezésre bocsájtani, akkor esak annak a kapkodásnak, annak az improvizálásnak le szünk tanúi, amelyet a magyar gazdasági életben sokszor sajnosán tapasztalunk. Felhatalmazás megadásáról van szó és azt mondják: felhatalmazást nem a kormánynak, hanem az országnak adunk. Mi felhatalmazást az országnak adunk, de csak olyan kormány kezébe, amelyről az a meggyőződésünk, hogy az adott nehéz körülmények között is megtesz minden emberileg lehetőt, hogy elérje azt a legjobbat, azt az optimumot, amit ilyen viszonyok között is elérni lelhet. Minthogy a mai kormányzatról és annak gazdaságpolitikájáról ezt mem hisszük, sőt egyes konkrét hibákból, egyes hiányokból kifolyólag az ellenkezőiről vagyunk meggyőződve, a felhatalmazási javaslatot nem fogadom el. (Élénk éljenzés és taps a szélsőbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik). Elnök: Szólásra következik? Porubszky Géza jegyző: Meskó Zoltán! Elnök: Meskó Zoltán képviselő urat illeti a szó. Meskó Zoltán: T. Képviselőház! Jól tudjuk. hogy a nemzet jövőjének fenntartását jelentő világháborúban a nemzetnek minden anyagi eszközét kell, hogy igénybe vegye; jól tudjuk, hogy összes erőforrásainkat a háború győzelmes befejezésére kell, hogy fordítsuk; mégis meg kell állapítani, hogy vannak olyan feladatok, olyan követelmények, amelyeket sürgősen meg kell oldani, ha még sok pénzbe kerülnek is. Mert én két részre osztanám a megoldásra váró feladatokat: vannak feladatok, amelyeket most talán nem lehet megoldani, de elő lehet készíteni és vannak olyan feladatok, amelyeket boldogult Gömbös Gyula akkori miniszterelnök úr — mint mondotta — sofort-programmjába vett fel, amelyeket azonnal meg kell oldani, amelyeket elodázni nem lehet. Ez a nagy világháború meggyőzött bennünket arról, hogy megbukott az a bizonyos előszeretettel használt kifejezés, hogy nincs fedezet, nincs pénz. Most, amikor^ repülőgépekre, tankokra kell a pénz, ugyebár a pénz itt van, a pénznek itt kell lennie, mert másként az ország elbukik. Van tehát fedezet, találtunk és találunk fedezetet. Éppúgy kell majd fedezetet találnunk annakidején, amikor hadat üzenünk a szociális maradiságnak amikor a szociális problémákat kell megoldani. Akkor igenis erre is kell pénzt előteremtenünk, akkor a száz- és százmillióknak itt kell lenniök, mert nemcsak a háborút kell elsősorban megnyernünk, hanem a háborút megnyert országnak népét is meg kell mentenünk. Itt elsősorban és miridenekelőtt a családvédelmi intézkedésekre gondolok. A családvédelmi intézkedések azok, ahol legnagyobb a mulasztás, ahol legsürgősebb a megoldás, ahol minden késedelem bünszámba menő mulasztás. T. Képviselőház! A jövő társadalma a nemzet legkisebb sejtjére, a családra épül. A családot kell tehát megvédenünk a család több, mint az egyes családtagok számszerű összege, a esalád az Isten akaratát teljesítő erkölcsi közösség. A gyermek a családban ball először Is-