Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-269

Az országgyűlés képviselőházának lalatnak, hogy helyes egyensúlyt biztosítson. Olaszország tovább is ment. Június 6-án (olvasom egy olasz híradásból, hogy az olasz minisztertanács egy határozatot Ihozott, amely rendkívül messze megy el a fölös vásárlóerő bevonása terén. Az olasz minisztertanács a következő határozatokat hozta: 1. Korlátozta az egyes minisztériumok közigazgatási költségvetését, ami lehetővé tette, hogy az állam polgári szükségletei részére a piacon csekélyebb részben történjék vásárlás, mint addig történt. 2. A katonák családjai neszére fizetett összegek egy részét szintén tartalékolja a háború végére. Természetesen ilyen határozatot csak olyan országban lehet hozni, ahol a katonák otthonmaradt családtagjainak ellátása olyan összeggel van biztosítva, amely nemcsak a mindennapi szűkös megélhetést teszi lehetővé, (Börcs János: Nálunk még azt se!) hanem egy bizonyos összeg — úgylátszik — még ebből fenn is marad, amelyet aztán tartalékolni lehet a háború végére. Ennek a tartalékolásnak ugyanis nemcsak a pénzügytechnikai szempontjai fontosak és nemcsak ilyen szempontjai vannak, hanem fontos az is, hogy az a katona, ha majd a háború végén hazajön, egy bizonyos összeg felett fog rendelkezni és katonai szolgálata után márol-holnapra nem fog étlen maradni, sem ő, sem családja, hanem ebből a tartalékolt összegből igenis módja lesz az átmeneti nehéz időket átélni. 3. Elhatározta az olasz minisztertanács a feketepiac megrendszabályozását. Mert fekete piac nemcsak nálunk van.(Maróthy Károly: Nálunk nincsen, hogy volna

1

?!] Fekete piac mindenütt van, t. Ház, egész Európában és ennek megrendszabályozása nem abban a formában történik, mint amilyennek itt nálunk Magyarországon vagyunk tanúi, amikor a két fillérrel drágított ringliért 3—6 hónapi, vagy nem tudom mennyi börtön jár. Az egész rendszernek, tehát a termelés megindításától kezdve a fogyasztáson keresztül az elosztásik egy zárt kört kell alkotni, olyan szigorú zárt kört, amelyből kicsúszás nincs, amely az árút a termeléstől kezdve végig megfogja és szabályozza. Ha ezt nem tesszük, akkor a fekete piac, a termelésnek és az elosztásnak az a dezorganizációja, aminek tanúi vagyunk, el nem kerülhető. fia már Olaszországról beszélek, csak a példa kedvéért akarom megemlíteni, hogy a nemzeti öntudat és áldozatkészség mire képes. Beszédem elején Mussolini híres kijelentésével kapcsolatban jeleztem, hogy Mussolini a nemzeti öntudatot és az áldozatkészséget helyezte előtérbe. Most arra akarok utalni, hogy Olaszország az elmúlt hét esztendő alatt 210 milliárd hadikölcsönt jegyzett. Ez évi átlagban 30 milliárd lírának felel meg, amely pengőben kifejezve is 67 milliárd pengőnek felel meg évenként. Ebiből látjuk azt a nagy áldozatkészséget, amellyel egyes baráti országok ezt az egész kérdést megoldani iparkodtak. T. Ház! Ha ezzel kapcsolatban a mi magyar viszonyainkat nézem, mit látok! Azt látom, hogy egy bizonyos időben a részvények árai ugrálnak, mozognak felfelé, azután sikerüli megállítani azokat. A következő hónapokban azt látom, hogy az ingatlanok árai futnak fel a normális árak két-háromszorosára; bizonyos intézkedéssel sikerül ezt is megállítani. Ezeknek az árfelhajtásokiiak a mozgatpja a zsidóság, minthogy a tőke ma is az ő kezükben van. Majd később megijednek a házvásárlástól, abbahagyják s erre leesnek a házak árai. 269. ülése 194-2 június 19-én, pénteken. 85 Az utóbbi időkben a fogyasztási cikkek terén vagyunk tanúi annak, hogy semmilyen ár sem drága. Az emberek mindent megfizetnek. Ebből látszik, hogy a. magyar piacon is van bizonyos vásárló erő, bizonyos rétegek egy részében, s ez alkalmas arra, hogy az árnívót megbontsa s alkalmas arra, hogy felborítsa azt a szolid gazdasági alapot, amelyet pedig ilyen rendkívüli időkben nem lehet nélkülözni. Éppen ezért szeretném látni, hogy a pénzügyminisztefcúrnak vannak-e gondolatai, tervei, elképzeléjp ebben az irányban. (Incze Antal: Titkolja őket!) mert ha nincsenek, akkor azt fogjuk látni, hogy hónapok múlva el fog futni a magyar árnívó és az infláció tüneteinek és az azzal járó gazdasági hátrányoknak leszünk tanúi. (Incze Antal: Mi az, hogy? ) (Az elnöki széket Szinyei Merse Jenő foglalja el.) T. Ház! Az idő előrehaladott voltára való tekintettel nem akarok bővebben foglalkozni ezzel a kérdéssel, kétségtelen azonban, hogy ha végignézek ezeken a kérdéseken, a mezőgazdaság, az ipar, a hitelellátás, az áruelosztás kérdésén, akkor talán bizonyos fokú megnyugvással kellene néznem, hogy mégis csak van egy csúcsminisztere ennek az országnak, aki a maga részéről egységes, szerves szemlélet tárgyává teszi az egész kérdéskomplexumot. Sajnos, a mai gazdasági politikánk mellett ezt nem látom. Nem tudom, miért. Bizonyára az az oka, hogy a pénzügyminiszter úrnak, úgyis, mint gazdasági csúcsminiszternek, nincs meg a kellő hatalma ahhoz, hogy a maga elképzelését „termelési és fogyasztási, valamint ellátási vonaíon érvényesítse. Azt látom, hogy a csúcsminiszter tulajdonképpen csak árnyképe a pénzügyminiszternek. Azt látom, hogy ilyen rendkívüli időkben, mint a mai, van egy fél — minthogy háborúban élünk, mondjuk így — vezérkari főnökünk, nem egész, mert a fele a pénzügyminiszter, a másik fele a csúcsminiszter. Van egy vezérkari főnökünk, akinek terveket, irányelveket kellene kidolgoznia, először termelési téren és azután a fogyasztás, hitelpolitika, gazdasági szervezés terén, amely kérdések mind összefüggnek. Ki intézi és ki látja el ezt a sok feladatot? Természetesnek látnók, hogy ennek a feladatnak ellátására a gazdasági vezérkari főnök mellett gazdasági vezérkar is legyen, amely nagy vonalakban kidolgozza az irányadó szempontokat s amely őrködne is a felett, hogy ezek a kidolgozott^szempontok az egyes tárcákon belül — földművelésügyi vonatkozásban, iparügyi, közellátási, hitelellátási vonatkozásban — végre is hajtassanak. T. Ház! Sajnos, semmi ilyen irányií elgondolásnak vagy szervezésnek tanúi nem vagyunk. Ha a túloldalról azt mondjáík: — Kérem ilyen rendkívüli helyzetben nem lehet tökéletesen jól megoldani a kérdéseket, akkor azt kell felelnünk, hogy a szervezés sem jó, hiányoznak a szervezésnek azok a formái, amelyek tökéletesebb funkcionálást és rendelkezést tennének lehetővé. T. Ház! Ilyen gazdasági vezérkarra nemcsak ma volna szükség, a mai rendkívüli helyzetben (Úgy van a szélsőbaloldalon.), hanem ilyen gazdasági vezérkarra éppen a mai rendkívüli helyzetben szerzett tapasztalatok felhasználásával fokozott szükség volna az átme-