Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-269

74 Az országgyűlés képviselőházának közellátásügyi minisztériumhoz kellene tartozniok. De vannak olyan szervek is, amelyeknek már nincs is semmi szerepük, csak éppen papiron léteznek. Van például egy Seb. nevezetű szerv, a Sertés Értékesítő Bizottság. Ez két év óta nem ült össze, két év óta a világon semmit sem csinál, már nem is igen tudják, hogy van, de azért a, ferencvárosi sertésvásáron levonnak ezrelékeket a Se'b.-kasszára, ami súlyos százezreket tesz ki, vagyis egy nemi létező szerv számára. Néhány szót szeretnék még szólni a maximált árak túllépéséről és a zugforgalomról. Hogy zugforgalom van, az érthető, mert hiszen, amikor valamiben valamikor hiány van, akkor rendszerint kialakul ilyen. Ennek leküzdésére valóban drákói szigorra van szükség, de amikor a maximált árak túllépése olyan hatalmas méretekre növekszik, hogy tulajdonképpen már túl is haladja a legális forgalmat s amikor ez már olyan általános és olyan nyilt, hogy zugforgalomnak tulajdonképpen nem is nevezhető és a kormányzat ezt megakadályozni nem tudta, akkor egyenesen tréfaszámba megy, hogy a sokezer eset közül kiragadunk egyet és az illetőt krudélis szigorral megbüntetjük. Egy bíró barátom mondotta, hogy súlyos lelkifurdalást érez, amikor kénytelen megbüntetni egy susztert azért, mert zugban készített cipőt, hiszen ő is tudja, akárcsak mi, hogy ugyanezt csinálja majd az ösfszes többi suszter. Egyenesen groteszk, amikor azt olvassa az, újságban az ember, hogy egy belvárosi vendéglőst a múlt évben, vagy az év elején nyolchavi börtönre, most pedig másodfokon háromhavi fogházra ítéltek azért, mert 1940-ben 2 fillérrel drágábban adta a ringlit, ami nem is közszükségleti cikk. Ugyanakkor mindenki tudja, hatósági személyek is, hogy ezren és ezren adják-veszik a tojást, vajat drágábban a megengedett árnál; hogy zugforgalom van szappanban, benzinben; mindenki tudja, hogy mennyiért cserél gazdát a takarmány, hogy a bérhízlalási szerződésekben milyen burkolt árkijátszások vannak, hatósági jóváhagyással, köztudomású, hogy minden takarmányárpa sörárpaként kel el, hogy az utóbbi időben tengeri-vetőmag felárral kelt el. A tengernyi szerv és központ ellenére mégis mindenhol kapni zugban cipőit és csizmát, 8—10 pengőért réz,gálicot és hallgatólagosan megengedjük a mezőgazdasági munkabérek túllépését, mert azt hiszem, egyetlen gazda sincs, aki a maximált munkabérért kapna ma munkást, Ugyanakkor egy-egy ilyen esetet kiragadunk és megbüntetjük az illetőt hathavi börtönre. Ez valahogyan nem jól van, mert ha valaki valamit drágábban ad el, akkor azt is tessék megbüntetni, aki drágábban vesz. (vitéz Imrédy Béla: TJgy van!) Ez az igazság! (Ügy van! a baloldalon.) Az adásvétel kétoldalú jogügylet. Igen sokszor tapasztaltam magam is Győr környékén, a győrkörnyéki falvakban, hogy a városból kimenő fogyasztó a termelőnek, vagy a kereskedőnek (viïéz Imrédy Béla: Nyakára jár a zsidó!) minden árat felkínál. Voltak idők, amikor egész népvándorlás volt. A bölcs rendeletek következtében ugyanis burgonyát csak zugban lehetett venni, minden árat megfizettek érte. És a zsidóság is nagyon elölj ár ezekben a dolgokban, fantasztikus árakat hajlandó fizetni. Nem elég tehát megbüntetni egy-egy termelőt, vagy kereskedőt, hanem tessék megbüntetni azt is, aki a maximális árnál magasabb árért meg269. ülése 19 U2 június 19-én, pénteken. veszi az illető cikket. Ezt kívánja az igazság! De van ennek a fekete piacnak, ennek a zugforgalomnak egy másik igen szomorú hatása is: ez pedig az, hogy a fixfizetésűek nem képesek megélni fizetésükből. Különösen kibírhatatlan az alacsonyabb kategóriájú alkalmazottak és tisztviselők helyzete. Egy kisegítő szolgának 100 pen p-n körüli, vagy egy II. osztályú altisztnek 100—lt)0 pengős fizetése, egy irodatisztnek 215 pengős fizetése 19 évi szolgalat után, egy szolgabírónak 260 pengős fizetése egyenesen nevetséges volna, ha nem volna ilyen keserveisen szomoní dolog. Ezek a fizetések igazán nem tarthatók fenn a mai arak mellett, még akkor sem, ha nem veszi tudomásul a kormányzat azt

% hogy a maximális árak túllépése ilyen általános. Csupán egy egészen szűk témakört bíráltam itt, a kormány közgazdasági működéséből. Igen sokat lehetne még beszélni erről a témakörről és órákhosszat lehetne felsorolni azokat a hibákat, amelyek mint felszólalásom elején is mondottam, nem csupán a mostoha idlőljálrás következményei, hanem elsősorban a helytelen szervezés és a szakértők hiányának okai. Ennek pedig legfőbb őre a csúcsminiszter úr. Az egyenlőtlen ellátás, a végrehajtást nem nyert és a végrehajhatatlan rendeletek tömege, a helytelen árpolitika, vagyis a sokat hangoztatott ár harmónia hiánya f és ennek a mezőgazdaságra való katasztrofális hatása, a munkabérek és tisztviselői fizetések aránytalansága, mind olyan tényezők, amelyek miatt jogosan igen nagy az elégedetlenség és bizalmatlanság. Ezért érthető, hogy én mint képviselő, aki tudom, hogy ezekre a hibákra, ezekre a hiányosságra és visszásságokra számtalanszor rámutattunk, kértünk, javaslatokat tettünk, figyelmeztettünk és mindezt teljesen hiába tettük, meghallgatásra nem találtunk, még fokozottabban bizalmatlan vagyok, ezért a törvényjavaslatot nem fogadom el. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon. — A szónokot többen üdvözlik.) t i Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Bencs Zoltán! Elnök: Bencs Zoltán képviselő urat illeti a szó. Bencs Zoltán: T. Ház! Tizenegyedszer fekszik ez a javaslat a Ház előtt, tizenegyedszer kéri a kormány ezt a kivételes felhatalmazást a gazdasági és hitelélet rendjének, továbbá az államháztartás egyensúlyának biztosítására vo natkozólag. Mindazok az okok, amelyek az JBISŐ alkalommal» még az úgynevezett jó békeidőben fenforogtak ennek a javaslatnak a inegokoltságára, ma háború idején ezerszere&en inkább megvannak, és ezért érthető, ha az itt lefolyt rendkívül komoly szakszerű vita, amelynek egyik kiváló esete éppen az előttem szólott t. képviselőtársam felszólalása volt, nem vonta kétségbe, hogy e felhatalmazás kérése indokolt, de azt vonta kétségbe, — amint ezt éppen Kunder Antal igen t. képviselőtársam, a Meg^ újulás Pártjának vezérszónoka kiemelte, — hogy ennek a kormánynak ezt a felhatalmazást meg kell-e adni. Kétségbevonta azért, mert szerinte vizsgálnunk kell, hogyan élt az elmúlt esztendőkben ezzel a felhatalmazással a kor mány, és így milyen címen igényli most ezt a felhatalmazást. Azt hiszem, hogy amikor ezt a kérdést felvetik, akkor ugyan lehet a felhatalmazás kérdésében mindenről a világon beszélni, és ha hiba van, kell is róla beszélni, mégis szorosan