Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-269

70 Az országgyűlés képviselőházának Németh Andor: T. Képviselőház! Az 1931. XXVI. te.-ben adott felhatalmazás további meghosszabbításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával mód adódik a kormányzat gazdaságpolitikájának bírálatára is. A parlamentnek ezt a jogát a pénzügyminiszter úr is elismerte ugyan-e törvényjavaslat tavalyi tárgyalásakor és azt mondotta, hogy ez kétségtelenül megfelel a parlamentarizmus szokásainak, és a kormány örül is annak, ha tárgyilagos és komoly kritikák hangzanak el, ami a parlamentarizmus lényege. T. Ház! Amikor most a kormányzatnak közgazdasági téren legfontosabb feladatáról beSzélek, akkor azokból a megnyilatkozásokból kívánok elindulni, amelyek itt a Házban a csúcsminiszter úr részéről elhangzottak a múltban. A múlt év februárjában mutatkozott itt be a csúcsminiszter úr és bejelentette', hogy a gazdasági élet és jelesen a termelés tervszerűségének kiépítésére, valamint az egyes tárcák működése közötti összhang biztosítására nyert megbízást. Beszédében végig; ment a mezőgazdasági termelés valamennyi ágazatán is, hangsúlyozta azok fejlesztésének szükségességét. Kiemelte az állattenyésztés, a tejtermelés jelentőségét, hangoztatta, hogy a megfelelő elosztás megszervezésére és az egész vonalon a gazdasági szakértelem, a praktikus* gazdasági szakértelem érvényre juttatására fog törekedni. Múlt év június 24-én pedig ugyanezen törvényjavaslat tárgyalásakor a pénzügyminiszter úr bejelentette, hogy kidolgozott . terve van a zsidó-tőke felszámolására, amivel módjában lesz a Háznak foglalkozni; legközelebb tárgyalni fogjuk az érdekképviseletek reformját és az utolsó simításokat végai a szerves árpolitikáról szóló javaslatán, amely felett ugyancsak módja lesz a t. Háznak kritikát gyakorolni. Október 23-án, a költségvetés beterjesztésekor pedig ugyancsak a pénzügyminiszter úr azt mondotta, hogy a mezőgazdasági árak megállapításánál már számolt a kialakult ipari árszint kihatásaival, megfelelő viszonyt teremtett a munkabérek, a fizetések, a mezőgazdasági és ipari árak között és hogy a béreknek és fizetéseknek bizonyos mérvű emelése után abban az évben, vagyis a múlt évben be is fejezik és le is zárják a bérek, fizetések és árak fejlődését és ezzel kialakítják a megfelelő új magyar árszintet. A pénzügyi tárca költségvetésének tárgyalásakor újra visszatért erre a pénzügyminiszter úr és tudomásunkra hozta, hogy a mezőgazdaság rentabilitásának kérdésében nem sokat ad a mezőgazdasági árvizsgáló intézet megállapításaira, mert gazdabarátai bizalmasan közölték vele, hogy a mai mezőgazdasági árszínvonal mellett a gazda megtalálhatja számításait. Elismerte ugyan, hogy a munkásság helyzete nagyon nehéz, de a gazdáké kevésbbé, mert — mint mondotta — amikor az ötven vagy ötszáz holdas gazda csizmát vesz, akkor el tudja adni terményeit, — ami kétségtelen igazság is, csak az a különbség, hogy most háromszor annyi terményt kell eladnia, mint azelőtt. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Vagy ÖU séörannyit.) Majd azt is^ mondotta, hogy (olvassa): »Mi organikus árszínvonalat akarunk kialakítani és ez az az árszínvonal, amelyről megígértem, hogy ebben az évben ki lesz alakítva és abban harmonizálni kell a mezőgazdasági és ipari áraknak és mindezeknek a tisztviselői fizetésekkel.« 69. ülése 1942 június 19-én, pénteken. Amikor most © megnyilatkozásokból kiindulva bírálom a termelés és közellátás kérdéseit, előre is leszögezem, hogy távol áll tőlem, hogy a kormányt felelőssé tegyem olyan jelenségekért, amelyekről nem egyedül ő tehet, hanem amelyekbe az időjárás is belejátszik. Egy szóval sem fogom tehát kifogás tárgyává tenni az ellátás mértékének vagy a fejadagoknak csekély voltát. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) De annál inkább kifogás tárgyává teszem, hogy a meglevő készleteket helytelenül osztják széjjel, mert ennek oka egyedül a szervezés hiányossága. (Ügy van! Helyeslés a szélsőbdloldalon.) A hiányok elviselésének alapfeltétele az, hogy minden magyar ember érezze, hogy e tekintetben semmiféle különbség nincs, (Helyeslés a szélsobaloldalon.), a hiányokat egyformán viseli mindenki, és ha valakinek valamiből nem jut, vagy kevés jut, akkor másnak sem jut abból több. (Egy hang a szélsőbaloldalon-' Nem volna szabad!) Ennek az ellenkezője elkeseredést és elégedetlenséget szül és éppen ezért a belső front tartásának alapfeltétele az egyenlő ellátás. (Mester Miklós: Nagyon helyes!) A múlt tekintetében és a felmerült akkori bajok tekintetében nemcsak én szólaltam fel, hanem igen sok képviselőtársam szóbahozta a Házban főleg a liszt- és zsírellátás körül felmerült egyenlőtlenségeket. A múlt év őszén a közellátási miniszter úr nekem válaszolt is és azt mondotta a zsírkérdéssel kapcsolatban, hogy a zsíradagok helyenkénti és időbeli változását eliminálni fogja az országos zsírjegy bevezetése. Az sem következett be, tehát panaszom jogosan fennáll ebben a tekintetben is, mert semmi sem változott ebben, és a zsírellátásban igen nagy különbségek vannak a szerint, hogy az egyes közületek vagy városok mennyi sertésre tudtak bérhizlalási szerződést kötni, illetve mennyire hajlandók ráfizetni. Mert valljuk be, hogy ezek a bérhizlalási szerződések a városokra és néha a vállalatokra igen nagy áldozatot és ráfizetést jelentenek. A zsírellátás tekintetében, de egyéb tekintetben is, méltóztassék elhinni, Budapesten sokkal jobb viszonyok vannak, mint vidéken. Vidéken a helyzet sokkal nehezebb és éppen ezért a különbségek akkor és ott kirívók, ahol egy várossal összeépült faluról vagy a város közvetlen közelében fekvő faluról van szó. Egy példával fogom ezt illusztrálni. Választókerületemben, Győr mellett van egy hatezer lakosú község, amelynek lakossága 70 százalékban ipari munkásból áll és van egy Bácsaujtelepnek nevezett községrész, amely közvetlenül öszsze van épülve Győrrel. Mi itt a helyzet? Amikor Győrött 16 deka volt a zsírfejadag — jelenleg 13 deka, — ugyanakkor ott a falun, tehát végeredményben a külvárosban, csak 7 és 8 dekát kaptak, de voltak hetek, amikor semmitsem tudtak adni. A városban kiadják a nehéz testi munkásoknak a lisztpótadagot. A vármegye, miután nincs elég tartaléka, egyszerűen eltörölte a lisztpótadagokat. Tudjuk, hogy megvan ez a különbség már régóta, a cukor tekintetében is. Ezek a munkások győri kollégáikkal egy munkapadnál dolgoznak, ugyanazt a munkát végzik, igazságtalan tehát, hogy ezeknek egészen más, sokkal csekélyebb fejadagjuk legyen, mint a Győrött lakóknak. T)e a legkirívóbb különbség, t. Ház, a tej tekintetében van. A helyzet ugyanis az, hogy a város megszervezte — hasonlóan, mint Budapest — a gyermekek és betegek tejellátását, a vármegyében azonban ez nem történt meg. Van