Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-269

Az országgyűlés képviselőházának 269. ülése 1942 június 19-én, pénteken. 71 ott egy utca, amelynek baloldala Győrhöz tartozik, a jobboldala pedig a vármegyéhez, és a két oldal között 6 fillér árdifferencia van a tejnél. 34 fillér a baloldalon, 28 fillér a jobboldalon a tej ára. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Egeszén természetes, 'hogy a 28 filléres falubai nem visz senki a környékről tejet, hanem mindenki az utca túlsó oldalára viszi a tejet, ahol azonban ezek a falubeliek nem kaphatnak tejet, mert nincsenek felvéve abba a jegyzékbe, amelyet a város a^ saját tejre jogosultjairól felvett. A tej tekintetében távolabbi községekben is hasonló helyzet áll fenn. Az utóbbi időben ugyanis csak olyan gazdának utaltak ki takarmányt, aki igazolni tudta azt, hogy a városba szállítja a tejet. Nagyon sok községben a plébános vagy a jegyző nagyon helyesen és nagyon szépen megszervezte a községbeli szegényemberek tejellátását. Ez ment egy darabig, azután természetesen megszűnt, mert hiszen most az a gazda, aki ott helyben a szegényeiknek adta el a tejet, nem kaphat takarmánykiutalást, mert természetszerűen nem tudta igazolni azt, hogy ő Győrbe viszi be a tejet. Ennek folytán ez is elmaradt és éppen a falvakban van a legnagyobb baj a tej hiány miatt, mert falun az, akinek nincs tehene, nem jut tejhez. Ennek a szomorú és igazságtalan jelenségnek tisztára a rossz szervezés és az árkörzetek rossz megállapítása az ,oka. Ezt számtalaszor szóvátettük mindenfelé, de teljesen eredmény nélkül. T. Ház! Még érthetetlenebb, hogy a lisztellátásban is ilyen nagy különbségek álljanak fenn, mert hiszen a gabonakészleteket igen nagy költséggel és fáradsággal pontosán megállapították, számontartották a termelőknél, azután pedig rekviráltak. Feltételezhető tehát, hogy igazán biztos adatai voltak a kormányzatnak, mégpedig kilogrammra, hogy mennyi a lisztkészlet. Ennek dacára voltak napok, sőt hetek is, hogy egyik-másik helyen nem volt liszt. Például — csak pár példát hozok fel — Marosvásárhelyen június 4-ike és 6-ika között és mos.t 14-ike és 17-ike között nem lehetett kenyeret kapni. Nulláslisztet nem adnak ki jegyre. Törökszentmiklóson mostanában négyöt napig nem volt kenyér. Munkácson nincs nullásliszt. Újvidéken május 26-tól június elejéig nem volt kenyér. Órákig tudnám felsorolni, hogy a múlt év őszétől egészen mostanig mi történt, de talán a legfurcsább ezek közül az, hogy Celldömölkön októberben azért nem volt két hétig liszt és kenyér, mert a jegyek nem érkeztek meg a faluba. A rekvirálások alkalmával is teljesen egyenlőtlenül jártak el a rekviráló bizottságok, hiszen voltak vármegyék, ahol a cseléd konvencióját meghagyták, voltak vármegyék, ahol a cseléd konvencióját is átszámították fejadagra, a többit pedig elvitték. Ezekről egyébként az erdélyi gazdasági egylet is több példát hoz fel évi beszámolójáhan. T. Ház! Az idő rövidsége miatt a zsírkérdésre sem tereik ki bővebben (vitéz Imrédy Béla: Majd hosszabbítunk!)

% mert hiszen erről már három év óta van szó és hozzáértő kép\ ,selőtársaimmal együtt elmondottuk már három év óta a hibákat, megmondottuk azt is, hogy mi lesz ezeknek a következménye és sajnos, ezek be is következtek és ma már annyira elromlott e tekintetben a helyzet, hogy hamarosan már nem is várható javulás ezen a téren. Most nemrégiben jelent meg egy új sertésárrendelkezés, amelynek a száma 82.500 és amely most elkésve valamit próbál korrigálni. A gazdák felé úgy intézkedik, hogy 15 fillérrel kap többet a gazda, ha Budapestre szállítja a sertéseit, de arra vonatkozólag már nem intézkedik, hogy a kereskedő is elszámolhatja-e ezeket az árakat. Ezzel természetesen teljesen megszűnt a szedett sertés felhozatala. A zsír- és szalonnaárat országosan egységesen állapította meg, a hús árát azonban vidéken erősen leszál lította. Most vidéken 2.20, Budapesten 2.60 a sertéshús ára, ami annyit jelent, hogy a vidéki hentes egy — mondjuk — 140 kilós sertésért kénytelen kilónkint 13 fillérrel kevesebbet adni, hogy megtalálja a számítását,'ami ellen azonban van egy védekezési módja, aimivel nem is követ el törvénytelenséget, t. i. egyszerűen postára adja a húst és elküldi Budapestre; ennekfolytán vidéken nincsen hús. De van ebben a rendeletben egy érthetetlen paragrafus, amely azt mondja, hogy a főbíráknak havonkint jelenteniök kell a közellátási felügyelőségnek, hogy milyenek a sertésárak. Eltekintve attól, hogy a közigazgatás általában nem szokta az ilyen dolgokat pontosan ismerni és inkább csak hasból történnek az ilyen jelentések, de ha valaki a maximált áron felül ad el, az nem fogja ezt bejelenteni a hatóságoknak, a maximált áron alul pedig — tudjuk — nem kap az ég-világon semmit. Ez a jelentenivaló tehát teljesen felesleges dolog és a világon semmi értelme sincs. T. Ház! Mi itt már a múlt év folyamán felhívtuk a kormányzat figyelmét arra, hogy sertéstenyésztésünk és a hizlalás tönkretétele után most már veszélyben van az egész állattenyésztésünk. (Ügy van! úgy van! a szélsőbaloldalon.) Azt tudjuk, hogy a baromfiállomány, amely a kisembereknek is és az államnak is igen hatalmas hasznot jelentett, menynyire megcsappant, mert nem hagytak vissza a baromfiaknak elegendő takarmányt, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Semmit!) azonkívül a miniszter urak az ocsú fogalmát egyszerűen eltörölték, rossz árpolitikát követtek és az eredmény az, hogy ma nincsen sem tojás, sem baromfi. Most legújabban azonban megindult a szarvasniarhaállömány teljes tönkretétele és kipusztítása is. Kunder képviselőtársam már ezólott egypár szót erről a kérdésről, én csak kiegészítésképpen szeretnék egypár megjegyzést tenni. A marha árakat szabályozó rendeletek igen helytelenül csupán irányárakat állapítottak meg, amely Budapesten 145 pengő és ehhez az irányárhoz, mint legmagasabb alapárhoz képest számították ki a húis árát. Nem lehet azonban megbüntetni a mészárost vagy a kereskedőt, ha drágábban vesz vidéken, mint ez az irányár. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem is kap másképpen!) Azt pedig mindenki tudja, hogy az 1*45 pengő budapesti ár vidéken körülbelül 120—1-25 pengőnek felel meg, viszont azt is tudja mindenki, hogy vidéken 1'50 pengőtől 1-70 pengőig terjednek a másod-, illetve elsőosztályú húsárak. így tehát a közellátási szervek is tudják azt, hogy vidéken sokkal drágábban veszik meg a marhát, mint amennyiért itt maximált áron adni lehetne, vagyis szemet hunynak a felett, hogy a mészáros illegális úton igyekszik megmenekülni a ráfizetéstől. Most mindennek azután a következménye az is, hogy az export teljesen megszűnt, mert hiszen az exportár ab határállomás l*30-yl'60 pengőben volt hatóságilag megállapítva, ugyanakkor helyben is ugyanennyi az ár bárhol az országban, tehát nem lehet odavinni a marhát. Meg is szűnt az export. Azt hitte az