Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.
Ülésnapok - 1939-268
62 Az országgyűlés képviselőházának viselő úr, halasztást kért. Méltóztatnak megadni? (Igen!) A Ház a halasztást megadja. Következik Inez© Antal képviselő úr interpellációja a honvédelmi és a belügyminiszter urakhoz! Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. : f Szeder János jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. honvédelmi és belügyminiszter uruakhoz a betegségi biztosító intézeteknél szerződésben levő hadbavonult orvosok illetménylevonása tárgyában. 1. Van-e tudomásuk a miniszter uraknak arról, hogy a különböző betegségi biztosító intézeteknél működő úgynevezett szerződéses orvosok illetményeiből a katonai zsoldot vagy illetményt többszörösen levonják? . 2. Hajlandók-e a miniszter urak ezt a méltánytalanságot sürgősen orvosolni?« Elnök: Az interpelláló képviselő' urat illeti a szó., . Incze Antal: T. Ház! A kérdés, amelyt a t. Ház elé hozok, egyike azoknak a problémáknak, amelyek létezését a bürokráciának köszönhetjük. Előrebocsátom, hogy interpellációm elmondása előtt mindkét illetékes minisztériumban érdeklődtem a kérdés állása iránt és bár mind a két helyen a legmeszebbmenő jóindulatot találtam, ennek ellenére állítom, hogy létezik Magyarországon egy titokzatos erő, amelyet talán Bürokrácia úrhölgynek lenéi 1 * nevezni « ennek köszönhetjük azt, ami interpellációm témája, hogy ma Magyarországon jónéhány hadbavonult, katonai szolgálatot teljesítő orvos családja immár hónapok óta a legnagyobb nélkülözések között él. T . Képviselőház! A miniszterelnökség 5700/1940. M. E. rendelettel gondoskodott a honvédelmi kötelezettségüket teljesítő közszolgálati, köztestületi és közüzemi alkalmazottak illetményeinek szabályozásáról. Ezt azután módosította az 1870/1942. M. E. sz. rendelet. Ennek a két rendelkezésnek az volt a célja, hogy katonai szolgálata révén senki se részesüljön anyagi előnyökben, tehiát a katonai szolgálata révén senki se keressen többet annál, mint amennyit polgári foglalkozásában keres. Ez helyes alapelv. T. Képviselőház! Akikről én itt beszélni akarok, azok úgynevezett szerződéses orvosok. Ezek azok az orvosok, akiknek jogviszonyát egész egyszerűen nem lehet meghatározni, mert senki sem tudja ma teljes felelősséggel és nyugodt lelkiismerettel megmondani, hogy ezek vájjon közalkalmazottak-e vagy sem és hogy beleesnek-e abba a felsorolásba, amely az említett miniszterelnöki rendelkezésben szerepel. A valóság az, hogy^ az Oti. és más szociális biztosítási intézmények megszervezésekor számolni kellett a régi liberális, szociáldemokrata betegpénztári intézmények adottságaival is. Ezekkel az adottságokkal sajnos, számolt az a törvény is, amely ezeket a szervezeteket itt létesítette és megtartotta a gyógyító orvosi szolgálatnak azt a formáját, amelyről ma már a földkerekség minden pontján (félreérthetetlenül és megcáfolhatatlanul kí van mutatva, hogy a legszerencsétlenebb megoldás. Ez az úgynevezett szerződéses gyógyító orvosok helyzete. Itt arról van ugyanis sző, hogy a szociális ^bi&tosítás olyan mértékű kiterjedése következtében, mint amilyen mértékű kiterjedés Magyarországon szemünk előtt fennforog, a gyógyítással foglalkozó orvosok —» ezt mindig hangsúlyozom — magángyakorlata tekintélyes részében megszűnt azért, mert a t . beteganyag -jórésze szociálisan biztosítva 268. ülése 194-2 június 17-én, szerdán. van és ez neki közvetlenül biztosít orvost. Arról van tehát szó, hogy a szociális biztosítás fejlődésével a beteganyagot szervezték be elsősorban, s ezzel elvonták a beíeganyagot az orvosok magángyakorlatától. Amikor a gyógyítás céljából ezek az intézmények orvosokat szerződtettek maguknak, természetesen tudtak arról, hogy a szociális biztosítás szolgálatába beállított orvost a tőle elvett magángyakorlatért valahogyan kárpótolni kell. Tehát arról van tulajdonképpen szó, hogy a gyógyítással foglalkozó szerződéses orvos a magángyakorlat megszűnte kövekeztében elveszett jövedelmét kapja fix fizetés alakjában. Ezt azért hangsúlyozom, hogy ne méltóztassék azt gondolni, hogy az Oti-tól, a Mabi-tól, az Otbától és máshonnan kapott orvosi illetmények, tehát a szerződéses orvosoknak ezek az illetményei tulajdonképpen mellékjövedelmei, a magángyakorlatban már vastagra gazdago : dott orvosoknak. Nem! Ezek a létminimumai ezeknek az orvosoknak. A magyar szociális biztosítási rendszer jóvoltából, rá kell még mutatnom arra, hogy egy-egy ilyen intézmény nem tudja az orvost teljes mértékben, hogy úgy mondjam, kártalanítani, — a »kártalanítás« természetesen csak elvi síkon érvényesül, — mert hiszen a beteganyag egy része, mely azelőtt magánbeteg volt most a Mabi-ba, az Oti-ba, az Otlbá-ba, a Postához, a vasúthoz és még Isten tudja hányféle szociális biztosítási intézménybe tartozik. Ennek következménye az* hogy egy orvos több helyen van szerződéses viszonyban alkalmazva mint gyógyító orvos, tehát több helyről kápija meg egyszeres létminimumát. Az orsstágos orvosi kamara felterjesztésében van egy példa. Egy orvosról van szó, aki az Otitól kap 260 pengőt, az Otbá-tól 100 pengőt és valamelyik vállalati pénztártól — ezek a vállalati pénztárak külön számot jelentenek, — szintén 100 pengőt. Ez az álláshalmozónak kipellengérezett szerződéses orvos (Maróthy Károly. Csak munkahalmozó!}, a kamara példája szerint összehalmoz egy olyan fantasztikus nagy összeget, mint 460 pengő havonta. (Vajha Gábor: Nem solk az?) Tessék hozzávenni, hogy' speciálistárói van szó, aki nem tudom hány esztendeig küzködött a diplomáért. T. Ház! Az előbb említett rendelet célja az volt, hogy ne keressen senki katonai szolgálatán. Ez helyes. Ebből tehát az következik volna, hogy megvizsgálják az illető orvos egy havi jövedelmét és azt egyeztessék össze esetleges katonai illetményeivel, a rendelet alapelve szerint ugyanis azt az illetményt kell kapnia, amely magasabb. Ez gyakorlatilag úgy nézne ki, a felhozott esetben, hogy a 460 pengőből vonják le az orvoshadnagyi illetményt, — tudniillik tartalékos orvoshadnagy az illető — és a többit kapja meg. Méltóztassanak visszatartani nevetésüket, amikor rámutatok arra, a Magyarországon szinte okszerűen következő hibára, hogy természetesen az illető orvosnak mindhárom illetményéből levonják katonai fizetését. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Külön-külön?) Külön-külön! Gyakorlatilag tehát az a helyzet, hogy a 460 pengő jövedelemmel rendelkező orvosnak — aki tegyük fel, oryöshadnagy— jövedelméből, ha három állásból jön össze ez a 460 pengő, háromszor próbálják levonni orvoshadnagyi illetményét. (Derültség.) Méltóztassanak elhinni, hogy ez így van. Ezt jól tudja az egész belügyminisztérium és
