Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.
Ülésnapok - 1939-268
» Az országgyűlés képviselőházának éppen ilyen jól tudja a honvédelmi miniszter úr is. (Egy hang: Hány hónapja van ez így?) Ezek a szerencsétlen orvoscsaládok csak három hónapja éheznek, mert csak április óta nem kapnak semmit, tehát a magyar viszonyokhoz képest talán túlkorán interpellálok. (Derültség.) Talán túlzottan korainak látszik interpellációm, ha rámutatok arra, hogy az orvosi kamara csak május 27-én tett felterjesztést. A Mabi is tett már felterjesztést ebben az ügyben. Vannak értesüléseim az egyes minisztériumokból, amelyeket nem mondhatok el a Ház előtt, de amelyek alapján látom és tudom, mint ellenzéki képviselő is, hogy valóban mindkét minisztérium mindent megtett, mert ahogy azon : nal belátta a t. Ház ennek abszurd voltát, ugyanígy belátták a miniszter urak és a minisztériumok is. Mindkét minisztérium azonnali intézkedést kíván. Méltóztassanak felelni nekem, mi a titka ennek a rendszernek, hogy egy ennyire kézenfekvő ügyben kényszerülve vagyok ide a Ház elé hozni interpellációt. (Németh Andor: A harmadik miniszter, a pénzügyminiszter! — Maróthy Károly: Tehetetlenségi nyomaték!) Előre bejelentem, hogy ha ebhsn a kérdésben nem Èapok megnyugtató intézkedést, akkor a jövő héten mindazt, amit ma nem mondottam el, itt a t. Ház plénuma előtt el fogom mondani. (Helyeslés. — Maróthy Károly: Mondd el most!) T. Képviselőház! Nem akarok azzal érvelni, hogy ezek az orvosok már azzal a körülménynyel, hogy elvállalták a szociális biztosításnak ebben a rendszerében a gyógyító orvosi szolgálatot, milyen nagy áldozatokat hoztak. Érről 'beszéltünk eleget. Kevés érzék volt meghallgatásunkra. Mindig azt mondották, hogy az orvos ne legyen anyagias. Az orvos nem is anyagias mindaddig, amíg minimális anyagi igénye teljesítve van, amíg a mindennapi kenyere megvan, de ha ezt nem kapja meg, akkor kénytelen anyagiassá válni. Mondom, erről az áldozatról nem akarok beszélni, de beszélni kívánok arról, hogy a magyar orvosi kar már az elmúlt világháborúban is megállta helyét. Erről tanúskodik az az emlékmű, amelyet az elesett orvosok emlékezetére felállítottak és tanúskodnak az illusztris helyekről elhangzott beszédek. Az orvosi karnak már ma is van hősi halottja, akiről hivatalos jelentés emlékezett meg. Evvel kapcsolatban rá akarok mutatni arra, hogy a magyar orvosi kar nem vonakodik a katonai szolgálat teljesítésétől, nem vonakodik a hazáért hozandó áldozat elvállalásától. (Maróthy Károly: Minden kötelességnél ott van!) Nagy érdeklődéssel vettük tudomásul Kállay miniszterelnök úrnak azt az egyik első ténykedését, hogy egy külön miniszter kinevezését javasolta, akinek hatáskörét úgy írták körül, hogy ez az új miniszter, aki egyben a kormánypárt elnöke is, a *ha db a vonultak ügyeivel fog foglalkozni. A kormánypártban ezzel kapcsolatban elhangzott felszólalások analizálása azonban nem erre mutat, mert ott inkább arról van szó, hogy most már a párt maga kerül be a minisztertanácsba, ezért kell a párt elnökéből minisztert csinálni, mi azonban elhisszük, hogy a kormányzat szándéka az, hogy Lukács miniszter úr a hadhavonultak kérdéseivel foglalkozik. Ha ez így van, akkor mi a legnagyobb készséggel fogunk ott állni Lukacs miniszter úr mögött és őt minden politikai hátsóg'ondolat nélkül támogatjuk ebben a munkájában, de akkor méltóztassanak nékünk se268. ülése 1H2 június 17-én, szerdám. 63 gíteni abban, hogy ne legyünk kényszerülve olyan ügyeket, amilyent Nagy László képviselőtársam hozott ide — amely ügy részben ebbe a fejezetbe tartozik — és amilyent én hoztam ide, a képviselőház elé hozni. Nagyon kérem a honvédelmi és belügyminiszter urakat, hogy azon a megértésen túl, amelyet pozitíve tudom, hogy tanúsítanak, ezt a súlyos anomáliát a legrövideibb időn bedül orvosolják. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja a honvédelmi miniszter úrnak és a belügyminiszter úrnak. Következik Maróthy Károly képviselő úr interpeLlációja a miniszterelnök úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Szeder János jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. miniszterelnök úrhoz a* sajtóellenőrzés tárgyában.« 1. Kérdezem a m. kir. miniszterelnök úrtól, Nagy László képviselőtársam és magamnak a cenzúra ügyében elmondott interpellációnkra az 1942 június 3-iki ülésen ismertetett válaszával kapcsolatban, hogy személyesen győződött-e meg a válaszában foglaltakról, avagy helytelen információit ugyanazon sajtófőnöktől nyerte-e, akit magát is eddig a túlzsúfolt munkakörei sikeresen akadályoztak abban, hogy a sajtó és a cenzúra ügyeivel foglalkozni tudjon? (Derültség a szélsőbaloldalon. — Nagy László: Nagyon jó!) 2. Tudja-e a m. kir. miniszterelnök úr, hogy a nemzeti szocialista képviselők idáig még soha nem panaszolták azt a cenzúrát, amely az ország külpolitikai, honvédelmi és gazdasági érdekeit védte és hajlandó-e a m- kir. miniszterelnök úr megnevezni azt, aki tőle vagy elődjeitől a fentiektől »eltérő irányú igényeket« támasztott volna a cenzúrával kapcsolatban 1 ? 3. Hajlandó-e a m. kir. miniszterelnök úr a magyar sajtó egyetemét értékelni annyira, hogy közös kívánságait meghallgatja és kétéves panaszait orvosolja*?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Maróthy Károly: Igen t. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Lnoze képviselőtársam itt az előbb az orvosi karral kapcsolatiban hadakozott a bürokrácia ellen. Legyen szabad ma nekem ugyanezt a bürokráciát egy másik síkon bemutatni, .amikör a sajtóval szemben cselekszik és legyen szabad mindjárt megállapítanom, hogy ebben a vonatkozásban a bürokrácia maga nemcsak, hogy adminisztrál, hanem ezen túlmenő'leg már kormányoz is és kormánynyilatkozatokat is tesz, ezenkívül pedig: lapokat is szerkeszt. A miniszterelnökök vál'tbznak. a magas bürokrácia azonban változatlanul megmarad, a kérdések pedig elintézetlenül maradnak. A cenzúra ügye két év óta irritálja a képviselőház nyugalmát, izgalmat kelt itt és izgalmat kelt még inkább kinn magánakba sajtónak körében. Röviden szólva, — szent célokat, ügyetlenül és bátran szolgál a cenzúra. A kirívó hibákat szeretnők csupán vele szemben orvosoltatni. Mindössze technikai ikérdésekről van szó és ilyen változtatásokat szeretnénk — nem mi szélső jobboldaliak itt a képviselőházban, hanem szeretné magának a sajtónak törvényes képviselete, a Sajtókamara, amelyik minden pártállásra való tekintet nélkül, minden lapszíneződésre való tekintet nélkül egybehangzóan és egyöntetűen, kéri most 9 » .- -
