Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.
Ülésnapok - 1939-268
60 Az országgyűlés képviselöházána niszter úrhoz az interpellációt, hogy bármelyikhez kerüljön is ez az ügy, ezt a betegséget, amely ebben a községben van, szűntesse meg és tiltsa be ezt az iskolát. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: A vallás- és közoktatásügyi államtitkár úr kíván szólni. Fáy István vallás- és közoktatásügyi államtitkár: T. Képviselőház! Â házszabályok vonatkozó szakasza alapján mind a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr. mind pedig a belügyminiszter úr megbízásából és helyett a következőkben válaszolok az elhangzott interpellációra. (Halljuk! Halljuk!) Az igen t. interpelláló képviselő úr is mondotta már, hogy elsősorban a főszolgabíró betiltotta ezeket a gyomoréi Talmud. Thora és Jeshiva iskolákat és ez az ügy felebbezés folytán az alispán előtt van. A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr. amikor párhuzamosan tudomást szerzett az ügyről, az izraelita vallásfelekezet felett őt megillető felügyeleti jogköréből f olyóan ezt a két gyomoréi héber iskolát azonnali hatállyal, betiltotta. (Elénk helyeslés és taps.) Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés.) Elnök: Kérdem, méltóztátnak-e az államtitkár úrnak a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr és ,a belügyminiszter úr megbízásából adott válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Palló Imre képviselő úr interpellációja a kormányhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Porubszky Géza jegyző (Olvassa): »Interpelláció a m./kir. kormányhoz a zsidók háztartási alkalmazottai tárgyában. Tudja-e a tekintetes kormány, hogy a zsidó faj a maga különlegesen elütő rossz tulajdonságaival mennyire mételyezi környezetét? Hajlandó-e a kormány haladéktalanul intézkedni az iránt, hogy a zsidók 45 éven aluli keresztény magyar háztartási alkalmazottat ne„fogadhassanak fel?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Palló Imre: T. Ház! Meggyőződésem, Hogy azok, akik valaha is a zsidókérdéssel foglalkoztak, nem mulaszthatták el, hogy ne foglalkozzanak annak irodalmával, ne lapozgassák az irodalmát, és ez a búvárkodás meggyőzhette őket arról, hogy még a liberalizmus fénykorában is feltűnően többen voltak azok, akik azt állították, hogy van zsidókérdés, mint azok, akik tagadták a zsidókérdés létét. Ha az ember lapozza ezeket a megállapításokat és krónikákat, észreveheti azt, (hogy azok, aíkik azt állították, hogy van zsidókérdés, azt mondották, hogy az reális okokból táplálkozó, komolyan tárgyalandó és megoldandó probléma. Ezzel szemben azok, akik tagadták a létjogosultságát, nem láttak benne egyebet, és ezt idézőjelben mondom, mint »a vallásgyűlölet hazajáró lelkét«, klerikális aknamunkát, vagy a tisztultabb műveltség hiányát, vagy rosszul leplezett gazdasági versengést. Amikor a magyarság életét akarta élni és az élethez kenyeret akart magának biztosítani, akkor ez a sisera-had mer arról beszélni, hogy a magyarság rosszul leplezett gazdasági versengést végez tulajdonképpen akkor, amikor őket ki akarja zárni a magyar élét minden zegéből, zugából. Hogy ezt az utóbbit kéresz268. ülése 19U2 június 17-én, szerdán. tények és zsidók egyaránt hirdették, ez, sajnos, természetes, mert ahogyan a zsidóság ebben az országban megkapta a maga egyenjogúsítását és polgárai lettek ennek az országnak, nem a gettók lakói, ugyanakkor a zsidóság már behálózta a keresztény magyar társadalmi élet minden zegét-zugát és egyes keresztény magyarokat annyira belekeverték ebbe a hálóba, hogy azok örökre elvesztek a keresztény magyar gondolat számára. Éppen ezért hely én valóan állapíthatta meg egy negyed évszázaddal ezelőtt Alföldy Ede ítélőtáblai bíró, hogy a legtöbb zsidó bűnftíiöz egy kötelességmulasztó keresztény is szükséges. T. Ház! Ma már időszerűtlen arról vitatkozni, hogy van-e zsidókérdés, vagy nincs zsidókérdés. Hála a közösségi és a nemzeti gondolatnak, mindannyian érezzük, hogy ezt a kérdést európai mértékkel és itt ezeken a határokon belül is totálisan rendezni kell és hogy rendezni kell, ezt éppen a zsidó faj különlegesen rossz és elütő tulajdonságai követelik, amelyek mételyező hatással vannak mind a környezetre, mind pedig az egyetemességre. Lássuk, melyek ezek a zsidó hibák, melyek azok a gyakran emlegetett hibák, jellembeli fogyatékosságok. Legelőször talán a kegyetlenséget lehet említeni, azután a modortalanságot, a hagyománytisztelet hiányát, az önmérséklet hiányát, az önnevelés hiányát^ a hasznossági erkölcsöt, végül a szemtelenséget és az erőszakot. Mindezek még egyenként is szörnyű tulajdonságok, hát még így együtt. Ezekkel a hibákkal azonban nemcsak a felkapaszkqdott szerencse fi van felruházva, hanem azoknak a bizonyos munkácsi sötét utcáknak és a dobutcai kapualjaknak jellegzetes zsidó egyedei isDe ezekhez a rossz tulajdonságokhoz sorakoznak még a zsidó kulturpolgároknak kikiáltottak más csúnya tulajdonságai is: az, Ízléstelenül előtérbe tolakodók és kellemetlenül hangosak. Ha a zsidó lép valami magasabb polcra, minden megnyilatkozása a nyilvánosság ügye lesz. Ezt valamennyien ismtörjülk. Viselkedésük ízléstelensége, különösen vidéken a szórakozó- és fürdőhelyeken mutatkozik. Mindenütt a feltűnési vágy hajtja őket. Elnök: Kérem a képviselő urat, szíveskedjék az interpellációi bejegyzése szerint a cselédkérdéssel folalkozni. Palló Imre: Azt kérdeztem a kormánytól, tudja-e a t. kormány, hogy a zsidó faj a maga különleges, elütő rossz tulajdonságaivá] mennyire mételyezi környezetét? Bátoir vagyok tehát megindokolni ezeket a különleges rossz tulajdonságait, mert yannak ilyenek is. szükségünk van minden érintkezési felület megszüntetésére, ahol keresztény (magyarság és zsidóság találkozik. (Taps a jobboldalon). Nem akarom, hogy a zsidóság megvádoljon azzal, hogy nem vagyok tárgyilagos, hogy nem sorakoztatom fel a magyarság rossz tulajdonságait mert vannak ilyenek is. De viszont fel tudom sorakoztatni a magyarság jó tulajdonságait és kérem, vajjpn milyen jó tulajdoságokat tudnak a zsidók felsorakoztatni? Éppen azért, mert ezek a rossz tulajdonságok, ezek a jellembeli fogyatékosságok, — amelyek mind az irodalomban, mind a közéletben, mind a gazdasági és társadalmi életben állandóan megnyilatkoznak és megnyilatkoztak évszázadokkal ezelőtt, akkor, amikor az Árpád-házi királyok és az akkori zsinatok megmondták, hogy két ok miatt kell a zsidókat kiközösíteni a magyar életből: féltették tőlük a keresztények lelki-