Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-268

Az országgyűlés képviselőházának vettek ki a szegény zselléreknél. Egy szobába bement lakni 5—6 bóchergyerek, a szegény magyar pedig kiköltözött az istállóba, vagy a kamrába. A lakosság először örült ennek a be­szivárgásnak, mert hiszen mindig voltak ott jól megfizetett suttogó propagandisták, akik elhíresztelték, hogy ez milyen szép dolog, mennyi pénzt hoznak ezek a jó zsidók ide a faluba, (Incze Antal: Kultúrintézmény!) mennyi lakbért lehet tőlük kapni és így to­vább. Csak később kezdtek rádöbbeni arra, hogy itt nincs egészen rendben^ ez a beszivár­gás! dolog, mert a Steiner-eég és a többi zsidó mindig több ós több házat vett, a végén azután már 250 hold földjük is volt. Az egész falu függésbe került ezekkel a zsidókkal szemben, mert hiszen napszámot csak náluk lehetett kapni. Az asszonyok a bóchergyerekekre taka­rítottak. A falut erkölcsileg valósággal lezül­lesztették. Azután megtörtént még az a. furcsa­ság is, hogy a földreform során a községben egyszer csak nem volt igénylő, senki sem igényelt földet, mert nem volt rá szüksége és akkor a Steinerék 250 holdjából 200 holdat el­igényeltek a szomszéd községbeliek, akik élel­mesebbek voltak és meg is kapták ezt a földet. (Bodor Márton: A jegyző úr nem vette észre?) A bó cher gyerekek szaporodtak, (Incze Antal: Oszlás útján, mint a bacillusok!) mert jöttek oda mindenfelől zsidógyerekek. Ezt nem lehetett megakadályozni, mert egyszer egy konkrét ügyből kifolyólag a miniszter egy rendeletet adott ki ebben az ügyben, amelyet Petri Pál akkori államtitkár írt alá. Ez a rendelet 1931 május hó 18-án kelt és ebben a következők vannak. (Olvassa): »Válaszom e kérdésre az, hogy azok a szempontok, amelyek még az elemi iskolák növendékei részére is megen­gedni kívánták, hogy habár külföldiek, itteni tanulmányaik folytatására számukra lehetőség nyujtassék: a talmudistákra nézve is fennálla­nak s így rendészeti szempontból, ha a tal­mudiskolák növendékei más igazolásra szo­ríttatnak mint az egyéb iskolák látogatói, úgy ez a jelenség az orth. izr. (felekezetre nézve sérelmesnek mutatkozik.« (Baky László: Éljen Bethlen István! — Egy hang a szélsőbalolda­lon: Szegény zsidók!) A megszaporodott bóche­roknak természetesen mindig több és több tanszemélyzet is kellett, úgyhogy most egy bőrkereskedő-segéd a hitoktató, akit a falu tanító úrnak »Szólít. (Incze Antal: Átképezte magát!) Azután van egy bevándorolt gondnok, aki rendőri felügyelet alatt áll. A metszőjük ugyancsak egy rendőri felügyelet alatt álló kilencgyermekes Galíciából beszivárgott zsidó. Ezek a zsidók általában mind kétes származá­súak, a legtöbb a felvidékről való. Amikor a legutóbbi időkben a Felvidék visszacsatolása és az Anschluss bekövetkezett, az ötven fővel dolgozó iskola egyszerre 137 főre szapordott. A bejelentő lapokból értesültek a hatósá­gok erről a jelenségről és igazol ta tási eljárá­sokat rendeztek, de csodálatosképpen mindig voltak ezeknek az egyéneknek megfelelő papír­jaik. Különben is zavarok keletkeztek ebből, mert volt olyan is ezek között, aki csak egy hónapig volt ott, azután volt olyan, aki fél­évig volt ott, úgy, hogy a végén már a köz­ségnek egy külön alkalmazottat kellett tarta­nia, aki ezeknek a ki- meg bejelentő lapjait rendezte. Most, amikor a közellátási viszonyok nehezebbé váltak, akkor már a lakosság sem örült a zsidóság jelenlétének, mert hiszem ezek mindent, ami kapható volt, felvásároltak. A helyzet most az, hogy, napirenden vannak 268. Ülése 19 U2 június 17-én, szerdán. 59 a verekedések, betörik ezeknek a zsidóknak az ablakait és egy szomorú és furcsa jelenség az, hogy miután ennyi bócher gyerek van ott, ezek­nek egy külön leventecsapatot kellett csinálná. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Méltóztassanak elképzelni ezt a látványt: Bocskai-sapkában vonuló pajeszos bócher gyerekeket. (Felkiáltá­sok a szélsőbaloldalon: Hallatlan!) Erről az épMetről, amelynek betiltásáról van szó, az a hatósági megállapítás, „hogy a pa­dok nincsenek lerögzítve, a nádtető tűzveszé­lyes, egy középmagas eimber el bírja érni a kezével a tetőt, mely korhadt, a víz több he­lyen átfolyik rajta, a tetőzet gerendái rothad­tak és feltétlenül életveszélyes az ottartózko­d!ás. (Incze Antal: Mi van a tető tűzzel? — De­rültség!) A WC tele van szeméttel és piszok­kal stib., stb. A hatóságok végül is megsokalták ezt az egész ügyet és eljártak. Három ízben volt helyszíni tárgyalás. Kinn volt ott nün­denki, orvos* tűzrendészeti felügyelő, építé­szeti hatóság, stb. és a főszolgabíró elsőfokú határozatával betiltotta ezt az iskolát. A fenti indokok alapján a zsidók ezt megfellebbezték, mégpedig azzal az indokolással, hogy tulajdon­képpen imaházat tiltott be a főszolgabíró és nem bócheriskolát, ami azonban nem felel meg a valóságnak. Van ott ugyan egy imaház 500 méternyire, ott tartják ők az istentisztele­tüket, de a betiltott épületben tanterem''van, ahol tanítanak, sőt ezen felül még ott is kosz­tolnak, egy konyhán főznek is, nem valószínű tehát, hogy ez imaház volna. Az alispán má­sodfokon helybenhagyta ezt a határozatot (Incze Antal: Éljen az alispán!) s akkor újra fellebbeztek. Ez a fellebbezés egészen új szem­pontokat tartalmaz. Először is sérelmezik azt, hogy nem volt megidézve az ő szakértőjük, amit ott a helyszínen soha sem tettek kifogás tárgyává, azután kétségbe vonták a szakköze­gek szaktudását és ezenkívül főleg azt sérel­mezték, hogy ezt az épületet azért veszik el, mert leventeotthonnak akarja a község átadni. Ez valóban így is van, csakhogy nem ebben az épületben, mert a község ezt tényleg sze­retné leventeotthtonná átalakítani, (Börcs János: De élőbb ciánozni kell!) de előbb le akarja föl­dig rombolni és a telken akar egy új leven teott­hon't építeni. Ezt az előző fellebbezési fórumok­nál, nem is merték előhozni, hanem mindezt csak most a minisztériumban említették meg, ahol feltételezik, hogy a helyi viszonyokkal nem ismerősek. Ez a Gyömöre község gyorsvonat mellett fekszik, tehát igen alkalmas hely a beszivár­gásra, Főszolgabíró, csendőrség nincs a közel­ben, tehát nagyon könnyen lehet ott működni. Az egész társaság, a tanerők és a, gondnok, mind kétes állampolgárságú egyének és rend­őri felügyelet alatt állnak. Van olyan is köz­tük, aki jogerősen örökre ki van tiltva az or­szág területéről, csakhogy kitiltása halasztások következtében eddig még nem volt végrehajt­ható. Ezt az embert, aki a hitközség metszője, Einhorn Léba-nak hívják. Most még nem tud­ják a vármegyénél, hogy a fellebbezést hová fogják küldeni, a belügyminisztériumba-e, vagy a vallás- és közoktatásügyi miniszté­riumba. (Incze Antal: Küldjék el mind a ket : tőbe!) A bócherek a vallás és közoktatásügyi miniszterhez fordultak. (Incze Antal: Azt hi­szik, hogy Petri még ott van. — Derültség.) Le­het, hogy az alispán a belügyminiszterhez fogja felterjeszteni az ügyet, mivel itt rendé­szeti kérdésről van szó. T. Ház! Azért jegyeztem be mind a két mi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom