Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-268

Az országgyűlés képviselőházának vettek ki a szegény zselléreknél. Egy szobába bement lakni 5—6 bóchergyerek, a szegény magyar pedig kiköltözött az istállóba, vagy a kamrába. A lakosság először örült ennek a beszivárgásnak, mert hiszen mindig voltak ott jól megfizetett suttogó propagandisták, akik elhíresztelték, hogy ez milyen szép dolog, mennyi pénzt hoznak ezek a jó zsidók ide a faluba, (Incze Antal: Kultúrintézmény!) mennyi lakbért lehet tőlük kapni és így tovább. Csak később kezdtek rádöbbeni arra, hogy itt nincs egészen rendben^ ez a beszivárgás! dolog, mert a Steiner-eég és a többi zsidó mindig több ós több házat vett, a végén azután már 250 hold földjük is volt. Az egész falu függésbe került ezekkel a zsidókkal szemben, mert hiszen napszámot csak náluk lehetett kapni. Az asszonyok a bóchergyerekekre takarítottak. A falut erkölcsileg valósággal lezüllesztették. Azután megtörtént még az a. furcsaság is, hogy a földreform során a községben egyszer csak nem volt igénylő, senki sem igényelt földet, mert nem volt rá szüksége és akkor a Steinerék 250 holdjából 200 holdat eligényeltek a szomszéd községbeliek, akik élelmesebbek voltak és meg is kapták ezt a földet. (Bodor Márton: A jegyző úr nem vette észre?) A bó cher gyerekek szaporodtak, (Incze Antal: Oszlás útján, mint a bacillusok!) mert jöttek oda mindenfelől zsidógyerekek. Ezt nem lehetett megakadályozni, mert egyszer egy konkrét ügyből kifolyólag a miniszter egy rendeletet adott ki ebben az ügyben, amelyet Petri Pál akkori államtitkár írt alá. Ez a rendelet 1931 május hó 18-án kelt és ebben a következők vannak. (Olvassa): »Válaszom e kérdésre az, hogy azok a szempontok, amelyek még az elemi iskolák növendékei részére is megengedni kívánták, hogy habár külföldiek, itteni tanulmányaik folytatására számukra lehetőség nyujtassék: a talmudistákra nézve is fennállanak s így rendészeti szempontból, ha a talmudiskolák növendékei más igazolásra szoríttatnak mint az egyéb iskolák látogatói, úgy ez a jelenség az orth. izr. (felekezetre nézve sérelmesnek mutatkozik.« (Baky László: Éljen Bethlen István! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Szegény zsidók!) A megszaporodott bócheroknak természetesen mindig több és több tanszemélyzet is kellett, úgyhogy most egy bőrkereskedő-segéd a hitoktató, akit a falu tanító úrnak »Szólít. (Incze Antal: Átképezte magát!) Azután van egy bevándorolt gondnok, aki rendőri felügyelet alatt áll. A metszőjük ugyancsak egy rendőri felügyelet alatt álló kilencgyermekes Galíciából beszivárgott zsidó. Ezek a zsidók általában mind kétes származásúak, a legtöbb a felvidékről való. Amikor a legutóbbi időkben a Felvidék visszacsatolása és az Anschluss bekövetkezett, az ötven fővel dolgozó iskola egyszerre 137 főre szapordott. A bejelentő lapokból értesültek a hatóságok erről a jelenségről és igazol ta tási eljárásokat rendeztek, de csodálatosképpen mindig voltak ezeknek az egyéneknek megfelelő papírjaik. Különben is zavarok keletkeztek ebből, mert volt olyan is ezek között, aki csak egy hónapig volt ott, azután volt olyan, aki félévig volt ott, úgy, hogy a végén már a községnek egy külön alkalmazottat kellett tartania, aki ezeknek a ki- meg bejelentő lapjait rendezte. Most, amikor a közellátási viszonyok nehezebbé váltak, akkor már a lakosság sem örült a zsidóság jelenlétének, mert hiszem ezek mindent, ami kapható volt, felvásároltak. A helyzet most az, hogy, napirenden vannak 268. Ülése 19 U2 június 17-én, szerdán. 59 a verekedések, betörik ezeknek a zsidóknak az ablakait és egy szomorú és furcsa jelenség az, hogy miután ennyi bócher gyerek van ott, ezeknek egy külön leventecsapatot kellett csinálná. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Méltóztassanak elképzelni ezt a látványt: Bocskai-sapkában vonuló pajeszos bócher gyerekeket. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan!) Erről az épMetről, amelynek betiltásáról van szó, az a hatósági megállapítás, „hogy a padok nincsenek lerögzítve, a nádtető tűzveszélyes, egy középmagas eimber el bírja érni a kezével a tetőt, mely korhadt, a víz több helyen átfolyik rajta, a tetőzet gerendái rothadtak és feltétlenül életveszélyes az ottartózkod!ás. (Incze Antal: Mi van a tető tűzzel? — Derültség!) A WC tele van szeméttel és piszokkal stib., stb. A hatóságok végül is megsokalták ezt az egész ügyet és eljártak. Három ízben volt helyszíni tárgyalás. Kinn volt ott nündenki, orvos* tűzrendészeti felügyelő, építészeti hatóság, stb. és a főszolgabíró elsőfokú határozatával betiltotta ezt az iskolát. A fenti indokok alapján a zsidók ezt megfellebbezték, mégpedig azzal az indokolással, hogy tulajdonképpen imaházat tiltott be a főszolgabíró és nem bócheriskolát, ami azonban nem felel meg a valóságnak. Van ott ugyan egy imaház 500 méternyire, ott tartják ők az istentiszteletüket, de a betiltott épületben tanterem''van, ahol tanítanak, sőt ezen felül még ott is kosztolnak, egy konyhán főznek is, nem valószínű tehát, hogy ez imaház volna. Az alispán másodfokon helybenhagyta ezt a határozatot (Incze Antal: Éljen az alispán!) s akkor újra fellebbeztek. Ez a fellebbezés egészen új szempontokat tartalmaz. Először is sérelmezik azt, hogy nem volt megidézve az ő szakértőjük, amit ott a helyszínen soha sem tettek kifogás tárgyává, azután kétségbe vonták a szakközegek szaktudását és ezenkívül főleg azt sérelmezték, hogy ezt az épületet azért veszik el, mert leventeotthonnak akarja a község átadni. Ez valóban így is van, csakhogy nem ebben az épületben, mert a község ezt tényleg szeretné leventeotthtonná átalakítani, (Börcs János: De élőbb ciánozni kell!) de előbb le akarja földig rombolni és a telken akar egy új leven teotthon't építeni. Ezt az előző fellebbezési fórumoknál, nem is merték előhozni, hanem mindezt csak most a minisztériumban említették meg, ahol feltételezik, hogy a helyi viszonyokkal nem ismerősek. Ez a Gyömöre község gyorsvonat mellett fekszik, tehát igen alkalmas hely a beszivárgásra, Főszolgabíró, csendőrség nincs a közelben, tehát nagyon könnyen lehet ott működni. Az egész társaság, a tanerők és a, gondnok, mind kétes állampolgárságú egyének és rendőri felügyelet alatt állnak. Van olyan is köztük, aki jogerősen örökre ki van tiltva az ország területéről, csakhogy kitiltása halasztások következtében eddig még nem volt végrehajtható. Ezt az embert, aki a hitközség metszője, Einhorn Léba-nak hívják. Most még nem tudják a vármegyénél, hogy a fellebbezést hová fogják küldeni, a belügyminisztériumba-e, vagy a vallás- és közoktatásügyi minisztériumba. (Incze Antal: Küldjék el mind a ket

: tőbe!) A bócherek a vallás és közoktatásügyi miniszterhez fordultak. (Incze Antal: Azt hiszik, hogy Petri még ott van. — Derültség.) Lehet, hogy az alispán a belügyminiszterhez fogja felterjeszteni az ügyet, mivel itt rendészeti kérdésről van szó. T. Ház! Azért jegyeztem be mind a két mi-