Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-268

46 Az országgyűlés képviselőházának , mint tudjuk — s ezért itt az egyes társadalmi rétegek összehozása igen jelentős és nagy munka lesz és az összefogásra való készséget külön-külön kell előkészíteni minden társadalmi rétegnél. T. Ház! Ha mi a társadalmi kiegyenlítődés felé törekszünk és a háború utánra szeretnénk egy szép magyar társadalmi életet kialakítani, akkor lassanként valamiképpen nemcsak a régi származási és élethivatás szerinti társadalmi különbségek megszüntetésén kell fáradoznunk, hanem törekednünk kell arra is, hogy a különböző társa'dalmi rétegek — mondjuk — kedvezményezett és elhagyatott voltát próbáljuk megszüntetni. Titeztára lehetetlen dolog az, hogy amíg vannak társadalmi rétegek, amelyek a magyar élettől lehetőleg minden kedvezést megkapnak, a betegbiztosítástól az egészséggondozáson, a családipótlékon keresztül a gyermekneveltetés, a gyermekiskoláztatás kérdéséig, addig egy másik társadalmi réteg, a nemzet alaptársadalma nem erősödik, annak nem kedvez senki. A legutóbb megszületett Országos Népes Családvédelmi Alap munkájának megindulásáig bizony nem törődtek ennek a rétegnek társa'dalmi fejlődésével, nem törődtek sokat azzal, hogy társadalmilag hogy fog előbbrejutni. Megelégedtek azzal, hogy szidták azért, mert egykézik, de ugyanakkor nem vették észre, hogy a másik még jobban egykézik. holott minden kedvezést megadnak neki, hogy minél több gyermeke lehessen. Nem azt mondóim egy szóval sem, hogy csökkenteni kell azokat a kedvezéseket, amelyeket a kedvezményezett réteg élvez, de azt mondom, hogy fokozottabban kell törődni azzal a réteggel is, amelynek fejlődése, erősödése és szaporodása ennek a hazának éppen olyan nagy és drága kér'dóse, mint a kedvezményezett társadalmi rétegek fejlődése. Én azt tapasztaltam, hogy igen sok esetben az alul lévő társadalmi rétegek és a vezető társa'dalmi rétegek viszonyában és mondjuk, kedvezőtlen viszonyában, felülről kellene megindulnia és megkezdődnie a kiegyenlítődés munkájának. (Úgy van! balfelől.) Méltóztassanak elhinni, én sohasem láttam olyan mértékű ellenszenvet az alul lévő rétegek részéről a felül lévőkkel szemben, mint amennyi ellenszenvet felülről láttam minden alkalommal, amikor a paraszttársadalom vagy az alul lévő réteg megmozdult, hogy a maga erejével próbáljon emelkedni és kiegyenlítődni. Én abban a pillanatban, amikor valami népi megmozdulás van, látok bizonyos idegességet, hazafiasnak mondott aggodalmasko'dást, amely azonban a legtöbbször. osztályféltes vagy hasonló. Nem tudom megállapítani, de kívánatos lenne, hogy amint a magyar paraszttársadalomnak, a magyar munkásrétegnek nincs oka, joga és lehetősége félteni az országot azoktól, akik vezetik, úgy azoknak, akik felül vannak, sincsen semmivel sem több joguk félteni a magyar paraszttársadalomtól az ország nyugalmát és fejlődését. A hazatérő magyar katonának látni kell azt, hogy kialakulóban van az az új társadalmi élet, amelyre csak rá kell építeni a magunk erejének többletét és nem kell szétrombolni régi társadalmi helyzeteket, mert a rombolás helyett kialakulóban van az új mindjárt & háború befejezése utáni években. Félek, hogy nem telik mindenre időmből, azonban mégis csak legyen szabad röviden egy külföldről vett történelmi példára hivatkozik.-wiese 19U2 június 17-én, szerdán. nom a társadalmi kérdések kiegyensúlyozásának fontosságát illetőleg. Lengyelország és Finnország egyszerre nyerték vissza nemzeti függetlenségüket az elmúlt háború után. Az egyik ország ott folytatta a maga állami életét, ahol az elnyomatás idején

: abbahagyta, folytatta a Potoczkyak félmillió hold földjénél, folytatta ott, ahol az alul lévő rétegeket nem vették emberszámba, ahol az alul lévő ember, amikor kérni mert magának valamit, például Vitos parasztjai, ötszázával legéppuskázták, egy csomót felakasztottak belőlük. A másik oldalon pedig ott van Finnország, amely új országot teremtett és csendesen, békésen és állami élet alapjává a finn népet tette. -És amikor eljött a, nagy nemzeti próbatétel ideje, a három és félmilliós finn nép, a kiegyensúlyozott, tiszta társadalmi helyzetben élő finn nép csodát mutatott az egész világnak, mert megvédte nemzeti becsületét, függetlenségét, hírnevét, amit a 33 milliós lengyel nemzet nem tudott megtenni. Társadalmi életünkben vaskézzel kell megteremteni a puritanizmust, meg kell teremteni a puritanizmusnak és a lemondásnak szellemét. Nagyon egészségtelen indulás lenne a mi indulásunk a háború után, ha úgy akarnánk a magunk jövendőjét megépíteni, hogy ez az ország társadalmilag —mondjuk' — ismét a kétszázezer holdas Esterházy hercegek tekintélyországa és az új vezérigazgatók jólétének országa lenne. Áldozatokat kell hoznunk. A magyar parasztság naponta meghozza a maga áldozatát. (Úgy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Bencs Zolán: A többi osztályok is meghozzák!) Undorító az, amikor most — ennek a háborúnak idején! — némelyek megpróbálják az ingónak látszó vagyont menteni, azért, mert félnek attól, hogy majd úgy alakul a helyzet, hogy csak az elvihetetlen és megmozdíthatatlan ingatlan lesz az, amibe bele lehet kapaszkodni. Undorító az- amikör azt látjuk, hogy nem elég a mindennapi kenyér áltál nyújtott tisztességes polgári életmód, hanem szaladoznak a mérhetetlen jövedelmek és mérhetetlen vagyonok után. Ez nem lesz a jövő országa. Ezek fekélyek, melyek ki fognak fakadni előbb vagy utóbb, Idejében kell elejét venni ezeknek a jelenségeknek. A magyar falu tisztes, puritán társadalma nem tudja másképpen elképzelni ennek az új helyzetnek kialakulását. Társadalmilag szervezetten kellene élnünk, mégpedig azért, hogy jobban mégértsük egymást. Mint mondottam, én nem hiszem, hogy minden különösebb munka és szervezett előkészítés nélkül a különböző társadalmi rétegek meg fogják találni egymás kezét és szeretni fogják egymást, de szervezetten meg kell teremteni annak lehetőségét, hogy a különböző társadalmi rétegek a nemzet közös érdekéért együtt, egymást megbecsülve, egymás értékét elismerve és méltatva fogjanak kezet. T. Ház! Beszédem rövid hátralévő idejében szeretnék ismertetni egy megmozdulást, amelyet sokan félreismernek ebben az országban (Halljuk! Halljuk!) és amely éppen a társadalomszervezés gondolatát tűzte maga elé azoknak a modern elveknek alapján, amelyekét szerintem és szerintünk az új Európa meg fog" kívánni minden társadalmi rétegtől. Ez a megmozdulás a Magyar '• Parasztszövetség mozgalma. Távol legyen tőlem az a szándék, hogy én itt ennek a megmozdulásnak akár csak egy szóval is propagandát kívánnék csinálni, távol legyen tőlem az a gondolat is,