Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-268

Az országgyűlés képviselőházának hogy én ezzel a szövetséggel, ezzel a megmozdulással itt kérkedni akarjak, hogy mi megtaláltuk azt az utat, amelyen haladnunk kell. De arra gondolok, hogy ez a szervezet, amely ma már országos munkát végez, sok vitára és félreértésre adott alkalmat, kötelességem tehát ennek ügyét idehozni a nemzet nyilvánossága elé és feltárni ennek a szervezetnek céljait. Csak azt kérem, hogy amint én nem szoktam senkit sem gyanúsítgatni sem politikai, sem egyéb közéleti törekvéseiben, úgy méltóztassanak elhinni . azokat, amiket én ezzel a szövetséggel kapcsolatban mondani kívánok és méltóztassanak azután egészen tárgyilagosan és jó magyar szándékkal ítéletet mondani róla. T. Ház! Néhány esztendővel ezelőtt gondolkoztunk már néhányan mi magyar parasztemberek ebben az országban azon, hogy egyes népek, amelyek felismerték azt, hogy milyen hatalmas erő van a társadalom megszervezésében, erejüket a nagy nemzeti feladatok elvégzésére milyen irtózatos mértékben fel tudták fokozni. Természetrajzi és földrajzi adottságokat, bőven termő földeket, bányakincseket, széles tengerpartokat és egyéb gazdagságot tudtak pótolni egyes népek azzal, hogy a maguk társadalmát helyesen szervezték meg és helyesen állították bele a (közösségi munkába. Nem kell messze mennünk: nézzük meg Németországot. El tudta volna-e érni azokat a hatalmas eredményeket okos és helyes társadalomszervezés nélküle Vagy nézzük Európának egyik egészen távolfekvő, kicsiny és a züllés útján volt népét, Portugáliái amely egészen az utóbbi időkben jutott el a társadalomszervezés munkájával a fejlődés útjára. Arra gondoltunk, hogy amikor ezek a nagy erőfeszítések látszanak az egyes népek életében, akkor mi magyarok sem maradhatunk el ezen a téren és minthogy abban nem bízhatunk, hogy — amint mondottam — a szónak jelszavas vagy politikai értelmében egyszer úgy önmagától megszületik a nemzeti egység, arra gondoltunk, hogy azonos kultúrájú, azonos foglalkozású, azonos élethivatású embereket megpróbálunk megszervezni azért, hogy beillesszük őket a nemzet közösségébe és a nemzeti társadalom öntudatos tényezőivé tegyük ezeket az embereket. A magyar paraszttársadalom meglehetősen kívül élt a múltban és kívül él még ma is a nemzeti társadalom munkáján és tevékenységén. Mindent mástól v#r. Mérhetetlen erő van benne, de ez az erő nincsen kihasználva arra sem, hogy önmagát emelni és erősíteni legyen képes azért, hogy a reáháruló nagyobb nemzeti feladatokat könyebhen vállalhassa és könnyebben láthassa el. Arra gondoltunk, hogy megpróbáljuk összehozni a magyar paraszttársadalmat egy teljesen politikamentes szervezetben (Meskó Zoltán: Átmenetileg!) — egy teljesen politikamentes szervezetben!), amelyikben megpróbáljuk a magyar paraszttársadalom széthulló értékeit és erőit összefogni, a magyar parasztság boldogulásának, emelkedésének szolgálatába állítani és a magyar paraszttársaidalmat ezzel a munkával lassankint oda emelni, hogy a többi társadalmi rétegek és közte lévő differenciák könnyebben legyenek megszüntethetek. (Meskó Zoltán: Amint politikusok csinálják, már nem politikamentes!) Azt senkitől sem lehet kívánni ebben az országban, hogy a maga politikai álláspontját adja fel. Parlamentáris államban élünk, mindenki olyan párthoz tartozik, amelyet a 268. ülése 1942 június 17-én, szerdán. 47 törvények és lehetőségek megengednek, de a politikamentességet úgy lehet biztosítani, ha valóban minden politikai párt számára lehetőséget nyújtunk a szervezetben való résztvéteire. (Meskó Zoltán: Hogy mást ne mondjak, a Kalot. például politikamentesen csinálja ...) Én nem tudom, hogy kinek mi a belső politikai szándéka, itt azonban nyugodtan és becsületesen kijelenthetem, hogy ennél a munkánál bennünket semmiféle pártpolitikai tendencia sem vezetett. Arra gondoltunk, hogy a magyar paraszttársadalmat ezzel a szervezettel megpróbáljuk beállítani abba a közösségi munkába; amelyben eddig részt kellett ugyan vennie, de nem öntudatosan és nem úgy, hogy lélekkel lett volna benne ebben a munkában. Arra gondolunk, hogy nem azért szervezzük meg a. magyar paraszttársadalmat, hogy egyszer azután előálljon és azt mondja: »Sokan vagyunk együtt, tehát most követeljük ezt, követeljük azt, harcolunk ezért, harcolunk azért«, hanem azért szervezzük meg, hogy a magyar paraszttársadalom szervezetten mérje le elmaradottságának mértékét, elmaradottságának okait s amennyiben maga is "oka a maga elmaradottságának, akár gazdasági, akár kulturális, akár társadalmi téren, ,a maga munkájával, munkavállalásával igyekezzék ezt az elmaradottságot megszüntetni. T. Ház! Tisztában vagyunk azzal, hogy gazdaságilag el vagyunk maradva, tizenhetedik helyen állunk a világ termelésében (Füssy Kálmán: Ki ennek az oka?) Ennek oka elsősorban valóban az, hogy eddig, a múlt évtizedekben nem sokat törődtek a mezőgazdasági (szakoktatásokkal, (Mozgás a szélsőbaloldalon.) de oka maga a magyar föld népe is, és ezt én mint parasztember nyugodtan megmondhatom, mert nem is törekedett túlságosan arra, hogy a szakkultúrát és a gazdasági újításokat és a gazdasági ismereteket elsajátítsa. (Ifj. Tatár Imre: Ez nagyon szegény bírálat, mert ez nem így van! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) T. képviselőtársm, nem kell védeni velem szemben a magyar parasztságot, (Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget. — Meskó Zoltán: Mindenkivel szemben meg lehet védeni!) mert olyan vidéken élek, ahol két különböző nemzetiségű paraszttársadalom el egymás mellett és látom azt, hogy amelyik kellő időben fogadta el a gazdasági újításokat, az hol tart a.másik előtt. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Ne méltóztassanak zavarni a szónokot! Nagy Ferenc: Egyet azonban nem lehet elvitatni, még ha ez nem is igaz: (Halljuk! Halljuk!) nem lehet elvitatni, hogy a magyar paraszttárs>adalom, ha öntevékenységgel hozzáfog a maga szakkultúrájának emeléséhez, akkor maga is igen nagy mértékben haladhat előre. MáB dolog azután ez, hogy az államhatalom a szakkultúra emelése érdekében mit fog elvégezni. El vagyunk maradva kulturálisan mi magyar földmíves emberek. (Abonyi Ferenc: Tudatosan maradtak el!) Nem tudom, hogy tudatosan-e, bizonyos, hogy egészen a két esztendővel ezelőtti időkig, amíg a nyolcosztályú népiskolát be nem vezették, hetvenesztendős iskolatörvény alapján kínozták a magyar parasztot és híat elemi iskola volt a magyar parasztember kultúrájának alapja. (Varga Béla: Azt sem hajtották végre! — Ifj. Tatár Imre: Ennek nem a magyar paraszt az oka! 7*