Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.
Ülésnapok - 1939-283
Az országgyűlés képviselőházának 283 t hiszen eddig nem kaptak egyebet, legfeljebb azt a kis táblácskát, amely a villamoson jelzi, hogy hadirokkant ülőhely és ezért közelharcot kell a hadirokkantnak vívnia, ha le szeretne oda ülni, mert senki sem respektálja ezt a kis táblát. Már újságokban is megjelent az a hír, hogy vizsgára akarják küldeni az új házfelügyelőket. Kérdem, ki vizsgáztatta le ilyen nagyszerűen és előnyösen ezeket a zsidó házfelügyelőket, hogy pár esztendő alatt ilyen nélkülözhetetlen nagy szakemberekké váltak ezen a téren? Minden ember megállja ott a helyét, aki kenyeret akar keresni és mindenki meg fogja tanulni, el fogja sajátítani azt a nagy tudományt, amelyre egy házmesternek szüksége van, ha ezek el tudták sajátítani. Mert hiszen az is jellemző dolo^, ütigy menynyire nem odavaló egyének kerültek a házfelügyelői helyekre. Ezek mind úriemberek, akik a házmesterseget csak azért tartották meg, hogy biztos jövedelem mellett azután szabadon működhessenek a kávéházban és űzhessék a gseftet. T. Ház! Ismételten felkérem a belügyminiszter urat, hogy most, mikor az állam megterhelése nélkül meg lehet oldani ezt a kérdést, jelölje ki a hadirokkantakat ezekre az állásokra és amit eddig elmulasztottunk, azt most legalább azzal pótoljuk, hogy megélhetéshez, biztos álláshoz juttassuk őket, hiszen ezt senki jobban meg nem érdemli, mint a hadirokkantak és a tűzharcosok. (Élénk éljenzés és taps a szélsőbaloldaíon.) Elnök: A Ház az interpellációt kiadja a belügyminiszter úrnak. Mielőtt a következő interpellációra áttérnénk, bemutatom a t. Háznak a felsőház elnökének átiratát, amellyel tudatja, hogy a zsidók mező- és erdőgazdasági ingatlanairól szóló törvényjavaslatot a Felsőház módosításokkal fogadta el. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Maróthy Károly: Azt is visszaküldte!) A Ház a bejelentést tudomásul veszi és a törvényjavaslaton a felsőház által eszközölt módosításokat kinyomatja, tagjai között szétosztatja és kiadja a törvényjavaslatot annakidején tárgyalt bizottságoknak. Következik Patzkó Elemér képviselő úrnak a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz a nagyváradi iparostanonciskola építkezésié és befejezése ügyében. Kérem a jegyző urat, hogy az interpellációt felolvasni szíveskedjék. Szeder János jegyző (olvassa): »Interpelláció a vallás, ós közoktatásügyi miniszter úrhoz a nagyváradi iparostanonciskola építkezés© és befejezése ügyében . ••• * 1. Tudomással bír-e a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr arról, hogy az 1940. év szeptember óta befejezetlenül álló nagyváradi iparos tanonciskola átépítésére, ennek befejezésére és felszerelésére úgy írta ki a munkálatokat, hogy csak kőműves, és asztalosmunkálatok elvégzésével bízott meg váltakozókat s a vízvezeték, mázoló, üveges, lakatos, villanyszerelő stb. munkálatok elvégzésére semmiféle intézkedést nem tett? 2. Tudomással bír-e arról a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr, hogy a kőműves átalakító munkák már befejeződtek s hogy a többi munkák ki nem adása folytán az épület befejezése kényszerűen félbeszakad s hogy előreláthatólag, az előrehaladott időszakra tekintettel, az épület a tél beállta előtt ismét nem lesz befejezhető? ülése 1942 július 15-én, szerdán, 543 3. Milyen intézkedéseket szándékszik a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr ennek a káros állapotnak megszüntetése érdekében tenni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó, Patzkó Elemér: T. Ház! Interpellációmmal nem kritizálni^ vagy kifogásolni akarok, hanem fel akarom hívni a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr figyelmét egy olyan kérdésre, amelynek mielőbbi megoldása több szempontból, úgy vélem, nemzeti érdek, közérdek. A nagyváradi ipari tanonciskoláról van szó, amelynek építését még a román megszállás ideje alatt kezdték meg a román hatóságok. 1940. őszén a felszabaduláskor ez az épület csupasz falakkal tető 1 alatt állott és arra várt, hogy a vakolási és más belső, valamint felszerelési munkák befejeződjenek és így az épület a közcélnak átadható legyem. Nagyváradnak és a keleti részeknek egész magyar lakossága a felszabadulás után az első pillanattól kezdve várta, sürgette az épület befejezését, azonban a munkálatok megkezdését elsősorban az a körülmény hátráltatta, hogy az iparügyi és a kultuszminisztérium között vita folyt abban a tekintetben, hogy vájjon melyik minisztérium hatáskörébe tartozik ez az épület. Több hónapig tartott, amíg ez a kérdés eldőlt és így addig nem lehetett hozzáfogni ahhoz a munkához, hogy megtervezzék, hogyan fejezik be az épületet. Az épü : let végre átment a vallás, és közoktatásügyi minisztérium hatáskörébe, amely ki is adta «iá intézkedéseket, hogy készüljenek el a tervek az épület befejezésére. A mérnökök először átlagos becslést végeztek az épület befejezése tekintetében és felületes becsléssel azt állapították meg. hogy körülbelül négyszázezer pengő szükséges az épület befejezésére. Később elkészültek a részletes tervek és közben — nem tudom, a plusz munkák miatt, vagy az árak emeíike'dése folytán-e — kisült, hogy az épület befejezéséhez 1,100.000 pengőre van szükség. Ez év tavaszán végre megindultak a munkálatok és Nagyvárad, valamint az egész környék lakossága nagy örömmel látta saját szemével, hogy ime, az épület végre a befejezéshez közeledik. Hogy a magyar társadalom elképzelése és öröme nemzeti elképzeléseket takart, ezt igazol ja r az a körülmény, hogy az iparos tanonciskolára Nagyváradnak és az egész keleti résznek égetően szüksége van. Rá kívánok t mutatni arra a rendkívül szomorú jelenségre, hogy Nagyváradon és környékén a magyar iparostanoncok száma rohamosan csökkent, ezzel szemben a zsidó iparostanoncok száma ma már majdnem a hatvan százalékot éri el, úgy tódul a zsidóság az iparos pályára és amíg a keresztény magyar társadalom, az a társadalmi réteg, amelyből az iparostanonc kikerül, szegény réteg, amely nem képes a sajátmaga gyermekét iparosnak nevelni, mert nem képes viselni ennek a költségeit, és amíg ugyanakkor a magyar iparos a mai korlátozások között nem képes fedezni azokat a költségeket, azokat a fizetéseket, járulékokat, amelyek az iparostanonctartással járnak, és nem képes leküzdeni az élelmezési nehézségeket, addig a zsidóságban bámulatos összetartás van, eltartja és neveli a sajiátmaga jövendő nemzedékét, egy új zsidó iparos generációt.
