Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-283

544 Az országgyűlés képviselőházának 283. ülése 1U2 július 15-én, szerdán. Ezért a felszabadult területnek, ezeknek a keleti részeknek magyar lakossága égetően szükségesnek látja, hogy ennek az iparostanonciskolának épülete a lehetőség szerint minél előbb befejezést nyerjen. Ügy véli a keresztény magyar közvélemény, hogy nem közömbös »az, hogy mikor fejeződnek be a munkálatok, mert minden egyes esztendő egy új magyar iparostanonc-generáció kiesését jelenti. Sajnos, az az öröm, amelyet a magyarság^, tanonciskolának várt ezéví befejezéséhez fűzött, a látszat szerint anyagi nehézségek miatt hamarosan nem válik valóra. A kultuszminisztérium ugyanis ,a rendelkezésre álló 400.000 pengő erejéig kiadta a kőműves és más részletmunkákat, nem lehetett azonban kiadni a villanyszerelő-, vízvezeték-, lakatos-, mázoló-, festő- és egyéb munkákat, úgyhogy, az épület külső része talán befejezésre kerül, azonban a belső része még nem kerül most befejezésre, és így az épület ebben az esztendőben megint nem lesz használható. A közvér lemény csak egy dolgot lát; nem ismeri a részletkérdéseket, nem tudja azt, hogy mi a költségvetési fedezet, hogy nem lehet a költségvetési fedezeten túlmenni és hogy & póthitel igénybevétele óriási nehézségekbe ütközik, hanem csak azt látja, hogy kiadták a kőművesmunkát, hogy bevakolják az épületet és ismét majd külön kell jönnie a villanyszerelőnek, újból ki kell fúrni a falat. A közvélemény csak ebből a szempontból ítéli meg a dolgot felületesen, mert hiszen az elvégzett munka részben félbemaradt. Nagyon jól tudom, hogy nem mulasztás miatt késlekedik az épület befejezése, hanem pénzügyi nehézség miatt, de véleményem szerint ennek a pénzügyi kérdésnek a megoldását meg kell találni. Ennek az iparostanonc iskolának a befejezése nemcsak az iparostanciskola kérdése, hanem úgy vélem, hogy a nemzeti presztízs kérdése is (Úan van! Uay van!) Amikor felszabadultunk, a románok a 20 esztendő a'latt összesen két épületet fejeztek be: két földalatti WC-t Nagyváradon és hagytak három befejezetlen épületet, mégpedig az iparostanonciskolát, a nagyváradi tanítók házát és a nagyváradi tűzoltók laktanyáját. A tűzoltó laktanyáról bebizonyult, hogy minden más célra jó, csak tűzoltó laktanyának nem és ezért a várois most közművek székházának átalakíttatta. A tanítók házának ügye egyelőre eldöntetlen, mert még nem tudni, hogy a kul- ' tuszminiszté'riumé, az országos tanítóegyesületé, vagy kié lesz. Ez is egy sokáig húzódó kérdés, amely ma sincs megoldva. A harmadik befejezetlen épület az iparostanonciskola. A magyar közvélemény úgy gondolta, hogy ha a románok a 22 év alatt csak három befejezetlen épületet hagytak, akkor a~ magyarságnak, a magyar alkotni tudást, a magyar fölényt be kell bizonyítani egy gyors befejezéssel. Ezért úgy vélem, hogy ennek az épületnek a befejezése a nemzeti presztízs kérdése is, mert ez a kérdés a közvéleményt — őszintén megmondom — állandóan foglalkoztatja (Korcsmáros László közbeszól.) és irritálja — mint Korcsmáros László t. képviselőtársam igen helyesen mondotta. Hogy ez így van, ezt az is bizonyítja, hogy Árvay Árpád képviselőtársam 1941 június 2-án, amikor a nagyváradi közmunkák befejezéséről interpellált, az iparostanonciskola kérdésére is kitért és sürgette' annak befejezését. (Szöllősi Jenő: Majd az új miniszter!) Az a bizalom, amely pártunkat a v

aliases közoktatásügyi miniszter xír iránt eltölti (Taps.) és amelynek Teleki Béla gróf elnökünk is kifejezést adott, ösztönzött engem is arra, hogy erre a kérdésre itt a képviselőház nyilvánossága előtt a miniszter úr figyelmét felhívjam és megkérjem arra, hogy az ő közismert aktivitásával, ügyszeretetével és minden magyar kérdés iránt való érdeklődésével ennek a kérdésnek a megoldására a lehetőséget mielőbb megtalálni szíveskedjen és intézkedjen, hogy az iparos vállalkozóknak azokat a munkálatokat is kiadják, amelyek még eddig nincsenek kiadva. Ügy vélem, hogy abban az esetben, ha póthitel igénybevételére van szükség, ez az interpelláció a pénzügyminiszter úr felé is dokumentálni fogja azt, hogy a közvélemény igenis sürgeti ennek a kérdésnek mielőbbi megoldását. Remélem, hogy a pénzügyminiszter úr sem fog elzárkózni az elől, hogy ha póthitel igénybevételére van szükség, ennek a póthitelnek az igénybevételét engedélyezze. Igen t. Ház! A felszabadult magyar területek lakossága azt szeretné látni, hogy a magyar felsőbbség, az alkotnitudás gyorsaságában minden téren megnyilvánuljon, (Ügy van! tJgy van!) ezen a szemüvegen keresztül nézi ezt a kérdést is és ezért várja, hogy a nagyváradi iparoistanoncisikola az egész keleti rész hasznára, a keresztény magyar tanoncok nevelésére mielőbb készen lesz. Mint mon'dottam, az, iparostanonciskola a jövendő keresztény iparosgeneráció és a nemzeti presztízs ügye, ezért kérem a miniszter úr sürgős intézkedését. Azzal a bizalommal, amely bennünket a miniszter lírhoz füz^ kérem tisztelettel, hogy* ebben a kérdésben intézkedni szíveskedjék. (Helyeslés és taps.) Elnök: A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr kíván szólni. Szinyei Merse Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A Patzkó Elemér t, képviselőtársam és t. barátom által interpellációjában előadott kérdés kétségkívül nagyhorderejű és érinti Nagyváradot, a visszacsatolt keleti országrészeknek ezt a régi, szép, hagyományokkal bőven rendelkező városát. Örülök, hogy a képviselő úr interpellációjával szóbahozta az ottani félbemaradt, vagy talán inkább még el sem készült iparostanonciskola építkezésének kérdését, mert ezzel módot és alkalmat ad arra, hogy részletes tájé>koztatással szolgáljak a t. Háznak és a t. Házon keresztül a közvélemény felé is erről az ügyről. De örülök ennek azért is, mert a képviselő

1 úr interpellációjában nagyon helyesen leszögezte, hogy itt semmiféle mulasztás sem történt, hanem — ahogyan a képviselő úr is kifejezte magát — elsősorban pénzügyi nehézségek hátráltatták eddig ennek az építkezésnek befejezését. Nagyon természetes, hogy itt közrejátszott az is, hogy az igények — mondhatnám jogos igények — oly nagy számblan nyilvánulnak meg éppen az örvendetesen visszatért területek részéről, hogy ezeknek kielégítésénél kénytelenek vagyunk az ország mai rendkívüli igénybevételére is tekintettel lenni és nem tudjuk mindig szívünk szerint megtenni az egyébként általunk is szükségesnek tartott, szükségesnek felismert intézkedéseket. Szabad legyen ezekután a következőkben részletesen megadni válaszomat.