Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-283

524 Az országgyűlés képviselőházának 283. ülése 1942 július 15-én, szerdán. számvevőszék elnökének aa 1941. évre megszavazott hitelekkel szemben az egyes költségvetési fejezeteknél ezen számadási év első féléve végén mutatkozó eltérésekről szóló jelentését és az ahhoz tartozó kimutatásokat beterjeszteni és kérem, hogy azokat a zárszámadási bizottságnak kiadni méltóztassék. Elnök: A Ház a benyújtott jelentést előzetes tárgyalás és jelentéstétel céljából kiadja a zárszámadási bizottságnak. Bejelentem a t. Háznak, hogy Popovics L. Milán képviselő úr a nemzetiségi kérdésről — bizonyos délvidéki eseményekkel kapcsolatban — napirend előtti felszólalásra kért tőlem engedélyt. Tekintettel arra, hogy a nyári szünet előtt e tárgyban a képviselő úrnak egyébként már nem állana módjában felszólalni, a kért engedélyt megadtam és így Popovics L. Milán képviselő urat illeti a szó. Popovics L. Milán: T. Képviselőház! Mint délvidéki nemzetiségi képviselőnek engedtessék meg nekem, hogy a képviselőház nyári szünete előtt a nemzetiségi kérdésekkel szemben bizonyos délvidéki eseményekkel kapcsolatban állást foglaljak. Mi odalent a Délvidéken egy többnyelvű egymástól különböző származású és szellemiségű népelemekből alakult népességet alkotunk, amelyet magasabb állami szempontból mind szorosabban egymáshoz kell kapcsolni és közöttük lehetetlenné tenni az ellentétes érdekek kialakulását. (Helyeslés.) Csupán a különböző érdekek egyensúlya teheti lehetővé ezen a délvidéki országrészen a nyugodt és tervszerű gazdasági, kulturális és elsősorban normális életfunkciót biztosító cselekvést. Ezt a törekvést maguknak az állami tényezőknek éppúgy, mint a nem magyarajkú kisebbségeknek egyformán kell az állami élet összes megnyilvánulásaiban kifejezésre juttatni, úgy, hogy a különféle nem magyar ajkú nemzetiségek magukat a magyar nemzethez tartozóknak és jogukban egyenlőknek érezzék is. (Ügy van! Ügy van! — Helyeslés.) A nemzetiségi kérdés megoldása azonban" ma kényesebb, mint amilyennek eddig ismertük. A trianoni idők t mélyreható változást idéztek elő a nemzetiségi kérdésben. tJj> úgynevezett kisebbségi problémáikat teremtettek azáltal, hogy a területi változásokkal jelentős népcsoportokat juttattak idegen uralom alá. A nemzetiségi kérdés megmaradt lényegében továbbra is, csak a szereplő személyeket cserélték ki. A nemzetiségek védelméről nemzetközileg próbálkoztak gondoskodni, kisebbségi szerződésekkel akarták véglegesen rendezni a nemzetiségi problémát. De, mint tudjuk, ez sem sikerült. Csak annyiban jelentett haladást, hogy a kérdés rendezését kivették az egyes államok jogköréből és nemzetközi védelem alá helyeztek. De a háború után elsősorban maga az állam köteles saját nemzetiségi problémáját a beállott területi változás sokra való tekintettel olyanképpen megoldani, ahogyan ezt az állam egysége, belső ereje és jogbiztonsága elengedhetetlenül szükségessé teszi. (Helyeslés.) A területben megnagyobbodott Magyarország nemzetiségi érzülettel, sőt növekedett nemzetiségi ^öntudattal rendelkező, nem magyar ajkú polgárokat is csatolt vissza az anyaországhoz. Politikai értelemben ez anynyit jelent, hogy a magyar nemzeti áfllam területén most már több olyan nép él, amelynek nemcsak hogy etnikuma idegen, de húsz és még több éves önálló állami élet után fejlettebb öntudattal telítve került vissza. Hogy ez Magyarország számára komoly mozgalmi erőt és egyszersmind komoly feladatot jelent az ország berendezésének és fenntartásának szempontjából, az kétségtelen. Az állam vezetésének komolysága, mértéktartása és felelőssége fel kell, hogy ismerje ennek az új mozgalmi erőnek érezhető hullámzását és egyetlen eredményes levezetését abban, hogy vállalja ezt a feladatot belső törvényhozási úton megoldani, mert ez ragaszkodás a történelmi Magyarországhoz, ragaszkodás a magyar hivatáshoz. (Ügy van! jobbfelől.) T. Ház! Nincs korszerűbb problémája a magyar állam mai politikájának, mint annak a kérdésnek a megoldása, hogy a többféle nép politikai együttélése egy államközösségben miként tehető lehetővé. A magyar nemzetiségi kérdés mikénti megoldására Kállay Miklós miniszterelnök úr parlamenti bemutatkozó beszéde folyamán világosabban rámutatott, mint bármelyik más elődje ebben a kérdésben. Helyesen felismerte a tényeket és a tényekkel számolt. A nemzetiségi kérdés, t. Ház, ma már nemcsak jog és etika kérdése, hanem tulajdonképpen szociális kérdés, amely a legszorosabb összefüggésben van a gazdasági kérdésekkel. Ha tehát ezzel kapcsolatban vizsgáljuk a kérdést és ennek megoldási lehetőségét, akkor r t. Ház, be fogjuk látni, hogy a nemzetiségi kérdés megoldása csak akkor lehetséges, ha adva vannak a gazdasági előfeltételek. Gazdasági életlehetőség nélkül nincs nemzetlétesülés sem. Ezért szükséges a gazdasági közösséget alkotó és minden körülmények között fenntartó tömegerőket céltudatosan összefogni, teljes megértéssel és összetartozási szellemmel, hogy a töbhnyelvű és más szellemiségű idegen etnikummal rendelkező, de együttélő körhöz' tartozó állampolgárok ne kerüljenek szembe egymással. Mert ha ezek szembeállíttatnak, akkor mibenlétük és egymáshoz való viszonyuk kérdése körül áll be a zavar. Csak akkor modern és európai egy többnyelvű állam politikája, ha ezt abelsőjzayart az ország határain belül idejekorán elhárítja, ha az országban élő, alkotó, termelő nemzetisegeknek érintetlenül meghagyják az emberi .jogát, méltóságát, érzületét és öntudatát es ha végül anyagilag is képessé teszik őket állampolgári kötelességeik teljesítésére. T. Ház! Ennek ilyen formában váló hangsúlyozását már csak azért is felette fontosnak tartottam, mert a Délvidéken élő szerb nemzetiség, amelynek érdekeit hivatva vagyona magyar országgyűlés előtt képviselni, ez„ev ele; jén, sajnos, olyan jogsértésnek minősítendő bánásmódban részesült, amely, nemcsak gyászba borította lelki és érzelmi világunkat, hanem fizikailag és anyagilag is kétségessé tette életfenntartásunkat. Mindezen cselekményekkel szemben, amelyek a délvidéki területeken ezev ianuár végéig a zsablyai titeli es obecsei Darásban, végül Újvidéken lezajlottak, indíttatva érzem magamat - miután tényleg életbevágó cselekményekről van szó — a t. Haz szme előtt all

a^ ^^Mindenekelőtt ^ am részéről etrv kijelentést tartozom tenni a Haz előtt. A síerb nemzetiség hosszú évszázadokon keresztül együtt élt és együtt harcolt a magyar néppel, ugyanazon az életterületen, amelyet meg kellett nekik védeniök a török mvazio ellen Most újra ebben az élettérben kezd élni, amely ránézve egyedül lehetséges es azért nagy szükség van írra, hogy a magyar néppel egyeter-