Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-283

Az országgyűlés képviselőházának 283. ülése 1^2 július 15-én, szerdán. 525 tésben éljen és ezzel az egyedüli lehetséges és megfelelő úton együtt haladjon. Mi szerbek itt vagyunk és itt akarunk maradni, (Helyeslés és éljenzés.) teljes egészünkben, de engedjék meg, összes népi sajátságainkkal is. Tudatában vagyunk helyzetünknek, ezért minél gyorsabban be akarunk kapcsolódni az új magyar állam életbe és alkalmazkodni az új európai rendhez. Ez természetes fejlődési folyamat, mert sorsunkkal a magyar nemzet sorsához vagyunk kapcsolva és ez a felismerés áthatja jelenleg legfőbb érdekeinket. Hiszen mindenütt a múltban éreztük a magyar kultúra és a magyar állam érvényesülését. Az ál. lami tényezők meg fognak győződni a jövőben is, hogy a magyarországi szerbek tudják kötelességüket a magyar állammal szemben és ezeket az állampolgári kötelességeket minden téren és minden körülmények között mind jobban fogják kifejleszteni. Fájdalom, a januári kilengések bizonyos lelki zavart okoztak a köznyugalomban a szerb népesség között. T. Ház! Egy kívülről jött megindulás következtében ez év január első napjaiban megbomlott a köznyugalom Zsablyán. Két zsablyai községi rendőrt ismeretlen tettesek lelőttek. A csendőrség kivonult a tanyákra és üldözőbe vette a rendzavarókat. A tanyákból puskatüzet kaptak a csendőrök, közülük öt csendőr elesett, kettő megsebesült, a többi visszavonult. Erre katonai karhatalom igénybevételét kérték Szegedről és másnap, január f-én páncélos katonai csapatok vonultak ki Zsablyára és az egész zsablyai járást körülfogva vonultak a gyanús tiszaparti tanyák felé. A zsablyai menekülők felvették a harcot a honvédséggel r sokan közülük elestek, egy kis részük elmenekült, másik részük fogságba került és néhány nap mulya rögtönítélő bíróság által halálra ítéltetett és a helyszínen kivégeztetett. ///eZ^/esíés jobbfelöl és a szélsőbaloldalon,) Ez a dolog lényege, hogy azok, akik a magyar haderő és az állambiztonság ellen felléptek, — ezt a magam részéről is le keli szögeznem — elvették méltó büntetésüket. (HeTyeslés.) Az egész zsablyai esemény katonai szempontból három nap aJatt elintéződött. Ami ezután következett, az már messze túllépte a jogos és szükséges megtorlás mérvét. Oly véres események történtek, amelyeiknek részletezésébe nem akarok érthető okokból bocsátkozni. Kötelességem azonban leszögezni, hogy ezen megrendítő es érthetetlen cselekmények során számos ártatlan ember és azok vagyona elpusztult. Azóta azoknak sem nyomuk, sem sírjuk. A szomorú esemény megismétlődött Csurogon, Boldogasszonyfalván, Sajkásgyörgyén, Tite'en, Sajkáslakon, Mozsoron és ó-becsén. Egyszerű besúgás folytán, a legtöbb esetben anyagi érdekből jött az elhurcolás ismeretlen helyre. Az ilymódon eltűnt jómódú gazdálkodók tulajdonába sok esetben beült az az elem, amely az ártatlanok kivégzését tulajdonképpen^ elindította. A tragikus tünet íavinája, t. Ház, tovább gurult, míg végre január 21-én romboló erővel Újvidékre zuhant. Itt is csak három napig tartott az úgynevezett razzia- de annak tragikus kilengései tulajdonképpen huszonnégy óra alatt bonyolódtak le. Az újvidéki úgynevezett fésülési műveletet, kijelentem, semmiféle kollektív cselekedet vagy akár egyéni rendzavarás nem indokolta. Itt sem csetnikek, sem dobrovoljácok, sem partizánok, sem komniunisták munkálkodása nem veszélyeztette a közrendet. Utcai harcok nem voltak, egyetlen magyar emberéletet sem oltottak ki. Mindennek dacára a gyászosvégű kilengéseik oly arányokat öltöttek, annyi emberi életet és vagyont érintettek, hogy az ember és minden jóérzésű magyar megrendülve és érthetetlenül áll velük szemben. Itt is a vagyonosabb társadalmi osztályhoz tartozó elemekre járt a halál aratása. Én nem. akarok, t. Ház, -^ ne méltóztassanak félreérteni — sem az előidézett cselekmény belső és külső adottságainak mérlegelésével foglalkozni, sem az elkövetett cselekményt az országgyűlési fórum előtt bírálat tárgyává tenni. Az arra hivatott tényezők elrendelték az elkövetett cselekmény kivizsgálását az igazságszolgáltatás szempontjából. A katonai kivizsgálás a helyszínen huszonnyolc napot vett igénybe. Én, miután személyesen ugyanabban az időben lent- voltam, mondhatom, hogy a kivizsgálás a legnagyobb alapossággal és tárgyilagosan történt. Tények vannak, t. Ház* és nekünk a tényekkel számolnunk kell. Méltóztassanak azonban megengedni legalább a tényállás megállapítását: hogy bírói ítélet, sőt személyazonosság igazo'ása nélkül tömegesen eltüntettek embereket valami okból és valamely közeg parancsára. Az úgynevezett fésülési művelet túlment messze attól a vonaltól, amely kívánatos lett volna úgy a közbiztonság megvédése, valamint a lakosság köznyugalmának biztosítása céljából. Ez nyilvánvaló és ezen a lényegen nem változtathat semminemű magyarázat vagy másoldalú felfogás. Ezenkívül, t. Ház, mint ismeretes, minden bűncselekménynél a törvény kötelező ereje és az egyéni felelősség szabják meg a büntetés mértókét. Az összes keresztény népek erkölcsi és kodifikáló rendszere az egyéni és nem a kollektív felelősségen alapszik és mindig helytelenítettem az úgynevezett represszáliákat, vagyis, egyesek által elkövetett bűntetteknek olyanokon való megtorlását, akiknek azokban semmi részük nem volt. Ilyen szörnyű erkölcsi megtévelyedés meglazította bizony a Délvidéken élő népesség belső békéjét és a nemzeti összetartozás szilárdságát. Ilyen erkölcsileg helytelen cselekedetet senkitől sem kívánt a haza. Amit én itt az Országház színe előtt a miniszterelnök úrtól kérek csak az, hogy ez a maga el vakults ágában kitörő folyamat soha többé és soha sehol ilyen módszerekkel és ilyen negatív kihatással ne ismétlődjék meg. (Ügy van! jobbfelől.) Ez nem érdeke sem Magyarországnak, sem a magyar történelmi hivatásnak, amelyet a Dunamedencében élő népek között betöltenie kell a közeli jövőben. Magasabb fenntartási érdekek és ez az új vállalandó szerep a kialakulandó új világrendben Magyarországnak is egészen más történelmi fejlődós irányát szabják meg. Oly irányt, amply közös nagy célok felé lelkesíti az emberek, a népcsoportok, a közösség figyelmét és egyesíti erőiket valami magasztosabb emberi erőfeszítésben, mely eltünteti köztük a különbségeket és a fennálló ellentéteket. Ha ezt a célt akarjuk, t. Ház, ily elyek érvényesítése révén elérni, akkor a nemzetiségeket nem egy magasabbrendű fajiság kifejezésének ráerőszakolásával kell kezelni, hanem 76*