Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.
Ülésnapok - 1939-281
486 Az országgyűlés képviselőházának teszi és az egész országban kötelezővé teszi a sertések oltását vész és az orbánc ellen, a szarvasmarhákét pedig a tuberkulózis ellen. Természetesen a szérumot, az oltóanyagot az állatorvosnak ingyen kellene rendelkezésre bocsátani. T. Ház! Nem is kívánok tovább foglalkozni magával a törvényjavaslattal, de pár szóval még rá kell térnem az egyik alaptételre, — amely talán a legfontosabb — a gazda jőve delmeziőségére. (Gosztonyi Sándor: Ez a fő! Ez a lényeg!) Ezt akár akarjuk, akár nem, el kell ismerni. Ha valamely foglalkozás nem jár jövedelemmel, abban a feldolgozásban előrehaladás nincs. A mezőgazdasági termeivények közül a gazda mindig azzal foglalkozik szíve sebben, s annak készíti elő jobban a talajt, arra áldoz, amelyről tudja, hogy sokkal többet jövedelmez. Az, ami kevesebbet jövedelmez, el is hanyagolja, nincsen ambíciója azzal foglalkozni. Ez valóság, ez így van. Hogy azután az árak tekintetében milyen nagy aránytalanságok vannak a mezőgazdasági termeivények és az ipari cikkek árai között, ezzel nem kívánok foglalkozni. (Gosztonyi Sándor: Pedig ez a legfontosabb!) Elég behatóan ki van ez már merítve, tény azonban az, hogy a gazdasági terményeknek nem az ára alacsony, hanem az a baj, hogy nincs meg a vásárlóerejük. Ez a legfontosabb. A kisgazdatársadalom jövedelmének egyik főforrása a tej, különösen azokbaji a községekben, amelyek valamely város közelségében, attól 10—15 kilométerre fekszenek. Nálunk a kisebb községekben apró, kisebb gazdák vannak. Egy tízholdas gazdának van három-négy marhája, abból kettő fejős tehén és egész jövedelmét a tej adja. Egyéb terményét, amelyet a birtokán termel, eladni sem tudja, különben is ez a sertésnek, aiz állatoknak kell, s kell a családjának is. Tehát miből pénzel a kisgazda? A tejből. 26 fillér a tej termelői ára, — nálunk 24 fillér -- 6 80 fillér a városban, 6 filléren alul ugyanis nem szállítják be, tehát 24 fillért kap a tejért a termelő. Kérdlem: Mit lehet 24 filléren venni 1 ? Ha egy inget akar venni a szerencsétlen kisgazda, csebrekkel kell mérni a tejet. Nem eggyel, hanem többel kell mérni. T, Ház! Hogy mennyire fontos a jó árpolitika, méltóztassék megengedni, hogy erre nézve elmondjak egy példát. Háromszék vármegyében az utóbbi időben — mivel a gazdasági egyesület kebelében meg voltunk szervezve — répatermelő szövetségünk volt, s mivel a botfalusi cukorgyárral szerződési viszonyban voltunk, a cukorrépatermelést évenként fokozatosan felemeltük. Ebben a vármegyében, ahol eddig 200—300 holdon termeltek csak cukorrépát, 4000-^-4500 holdra emelték fel a cukorrépatermelést, a múlt esztendei és az azelőtti rossz cukorrépaár miatt azonban a termelés ismét hanyatlani kezdett. Hiába mondtuk meg illetékes helyen, hogy a rossa cukorrépaár csak a cukorrépatermelés hanyatlására vezet, megértésre nem találtunk. És mi lett a következmény'? 1 A múlt esztendőben a 2200 katasztrális hold cukorrépával bevetett terület az idén 600 holdra esett le, ezzel szemben míg a múlt esztendőben 600 holdon termelt olajos lenmagot a vármegye gazdaközönsége, ebben az esztendőben már 1400 holdon termelt. Az egyik tehát leesett harmadára, a másik pedig több mint duplája lett azért, mert az olajos magvakat mázsánként 60—75 pengőért vették. Ezért emelkedett a termőterület 600 holdról 1400 holdra. Ez a bizonyítéka annak, hogy a jó árpolitika hogyan növeli a hozamot. 281. ülése 1BA2 július 10-én, pénteken. Én már beszédem végére is értem. A törvényjavaslat egyes alapfeltételekről kíván gondoskodni, amelyeket beszédem elején felsoroltam. Látom és meg vagyok győződve arról, hogy erre a javaslatra a gazdaközönségnek nagy szüksége van és ha nem is már ól-holnapra javítja meg a mai állapotot, de jó árpolitika mellett ezzel a milliárdos befektetéssel jópár esztendő múlva a gazdaközönség talán a mainál jobb helyzetbe fog kerülni és ezzel a nemzet jövedelme gyarapodik. Ezért üdvözlöm a törvényjavaslatot s bizalommal lévén a földmívelésíigyi kormányzat iránt, azt mind a magam, mind pártom nevében örömmel elfogadom. (Éljenzés és tops jobbfelől és a középen. — A szónokot többen üdvöslik.) Elnök: Szólásra következik? Nyilas Ferenc jegyző: Hendrey József! Elnök: A képviselő úr nincs itt. feliratkozása töröltetik. Szólásra következik? Nyilas Ferenc jegyző: Fodor Jenő! Elnök: Fodor Jenő képviselő urat illeti a szó. Fodor Jenő: T. Ház! Midőn az előttünk fekvő törvényjavaslat körülbelül egy évvel ezelőtt bizalmas tárgyalás végett az érdekképviseletek asztalára került, már akkor kifejtettem azt az álláspontomat, hogy nálunk nem a törvényalkotásban, hanem a törvényalkotások sorrendjében van a hiba. Szent meggyőződésem, hogy ezt a törvényjavaslatot is még tökéletesebb formában lehetett volna a Ház elé hozni, ha ezt megelőzte volna az új érdekképviseleti törvény és a mezőgazdasági közigazgatás átszervezése. Mind az érdekképviseletekre, mind a mezőgazdasági, közigazgatásra ennek a törvényjavaslatnak végrehajtása során feltétlenül nagy feladatok várnak, de kérdéses, hogy ezek mai formájukban vájjon el get tudnak-e majd tenni ezeknek a feladatoknak. T. Ház! Amikor a Felvidék visszacsatolása után visszatértünk az anyaországba, mi felvidéki gazdák mindjárt az első szempillantásra láttuk, hogy ennek az országnak a gazdaközönsége agyon van ugyan szervezve, de rosszul van megszervezve. Az akkor nem működő törvényes érdekképviseletek és legyengült gazdasági egyesületek mellett töméntelen külön szabadtársulás útján létesült egyesületet találtunk, amelyek között a gazda tulajdonképpen már eligazodni sern^ tudott. Ezért a birtokreform tárgyalása során a felsőház^ ban — már körüllbelül három esztendeje lesz — sürgettem az új érdekképviseleti törvény megalkotását. Ez a kérdés azóta szőnyegen van, de megvalósulásra még nem került. Megnyugvással könyvelheti el a magyar gazdatársadalom, hogy a földmívelésügyi miniszter úr expozéjában megígérte és kilátásba helyezte ennek a törvénynek a megalkotását, engedje meg azonban nekem a földmívelésügyi miniszter úr, "hogy ezzel kapcsolatban néhány momentumra hívjam fel a figyelmét, bár a mai alkalommal nem lehet célom, hogy az érdekképviseleti kérdést részletesebben taglaljam. Elsősorban in tudnunk kell azt, hogy az érdekképviselet és a mezőgazdasági közigazgatás nem egy; a kettőt tehát sem összetéveszteni, sem összekomplikálni nem szabad. Más feladata van a mezőgazdasági közigazgatásnak és más feladata van az érdekképviseleteknek. Másodsorban, ha azt akarjuk, hogy egy
