Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-281

Az országgyűlés képviselőházának 281. ülése 194-2 július 10-én, pénteken. 483 dás bőripari központjától, mint amennyit be­szolgáltatott. A Globus Marosvásárhelyről utalta ki a bőröket és a szűcsmester történe­itesen ugyanazokat a bőröket kapta /vissza, amelyeket beszolgáltatott a Glóbusnak, de pontosan ötszörös áron. (Derültség a szélső­baloldalon. ,— Börcs János: Itt van a baj s a kenyér és a búza körül is!) Mélyen t. Képviselőház! A Székelyföldön a múlt esztendőben a sok esőzés miatt a juh­állománynak, azt lehet mondani, 25—30 szá­zaléka elpusztult. A Globus bizományosai a juljbőrt, a kopasz juhbőrt darabját 1 pengőért vásárolták fel, az a cigány azonban, aki az elpusztult juhokat megnyúzta, a nyúzásért 1'50 pengőt kért. Megtörtént, hogy módosabb gazdáink — hiszen népünk öntudatos — ráfi­zették ezt az 50 fillért arra az elpusztult juhra, hogy beadhassák az államnak. Nagyon sok embernek azonban nem volt módja és alkalma ráfizetnie és így történt, hogy hulla­kútjaink a télen megteltek lenyúzatlan juhok­kal. T. Képviselőház! Ilyen egykéz még a Me­zőgazdák Szövetkezete, amely a szálas- és erotakarmány felvásárlásával van megbízva. Nem mondom, hogy a Mezőgazdák rosszindu­latából, azonban megtörtént nálunk a követ­kező eset: Néhány udvarhelymegyei községben, továbbá Csíkszeredán, Csíkszentkirályon a mal­mokból kiutaltak valamelyes korpamennyisé­get. A szállítási költség annyira megdrágí­totta a korpát, hogy amikor a gazda udvarára érkezett, 2563 pengőbe került az a korpa, amely abból a búzából lett, amit 18—20—22 pengőért adtak a gazdák. (Börcs János: Sok baj van ezen a téren!) A negyedik ilyen egykéz a Metesz. Erről nem tudok sokat mondani, nem nagyon isme­rem, annyit azonban mégis csak tudbk róla, hogy Udvarhely vármegyét, ahol a múlt esz­tendőben pityóka termésünk 60 százaléka be­fagyott, olyan ügyesen ellátta vetőmaggal, hogy egyetlenegy darabot sem kaptunk. (De­rültség a szélsőbahldalon.) Először 40 vagont helyezett kilátásba, azonban táviratilag érte­sített, hogy csak hetet tud leküldeni és ennek a hét vagonnak a leküldésével még a mai na­pig is hallgat. T. Képviselőház! Ezzel kapcsolatban sze­retném feltenni azt a szerény kérdést, van-e egyáltalán Magyarországon árkormánybjiz­tosi ár? Ha van, akkor azt kérdem, hogy ez, az árkormánybiztosi ár vonatkozik-e ezekre az állami egy kezekre, vagy pedig csak arra a szegény termelőre. Hogy csak egy esetet ra­gadjak ki, Székelyszentléleken, Geréb Mózes székely gazdatestvérem, azért, mert egy liter tejet 30 fillérért adott el felforralva, — nyil­ván forralási költség címén számította fel azt a pár fillért (Derültség.) — a székelyudvar­helyi járásbíróság, 100 pengő büntetéssel bír­ságolta meg. (Plósz István: Akkor hányat lehetne megbüntetni itt Budapesten!) T. Képviselőház! Nincs ennek az én orszá­gomnak egyetlenegy olyan része sem. ahol a haza értékét annyira ismerné a nép szíve, annyira ismerné a nép lelke, mint amennyire éppen mi ismerjük a Székelyföldön, ahol 22 esztendeig haza nélkül éltünk. Az ország ve­zetősége mindig számíthat arra, hogy a .szé­kely kisgazda bármely pillanatban elhajítja a mezőgazdasági szerszámot a kezéből, veszi a t fegyvert és Keleten a keleti gyepük résein mindig megvédi ezt az országot a Kelet ve­szedelmétől, (Taps.) azonban azt kérem, hogy tűnjenek el ezek a visszásságok a mi mezőgaz­dasági útjainkból. (Ügy van! Ügy van!) T. Ház! Most beszédem végén rátérek a javaslat harmadik fejezetére, amely a kedvez­ményeket tárgyalja. Örömmel látom, hogy a gazdák megsegítésének nagyon sok módját te szi lehetővé ez a javaslat, kezdve az adóelen­gedéstől, illetőleg kedvezménytől, egészen az átruházási illeték elengedéséig. Véleményem szerint csak az 500 holdon aluli birtokot kel­lene ilyen kedvezményekben részesíteni, mert a nagybirtok már elég erős ahhoz, hogy min­den állami támogatás nélkül is meg legyen! (Ügy van! Ügy van!) Különben sem kívánatos k nagybirtok további terjeszkedése és ezért sem szabad megengedni, hogy a nagybirtokok átruházási illetéktől mentesen gyarapodjanak. A mezőgazdasági mellékipari üzemek- — mint például a konzervgyárak — szintén elég erősek ahhoz, hogy ne szoruljanak rá a törvény ál­tal nyújtott külön kedvezményekre a milliár­dos Programm keretén belül. Véleményem sze­rint a milliárdos mezőgazdasági programm­nak ilyen körülmények között való fejlesztése csak akkor éri el igazi célját, ha kizárólag a kisemberek megsegítését szolgálja. (Helyes­lés.) Nem érdeke ma a magyarságnak, hogy egy ilyen hatalmas magyar erőmegfeszítés ke­retében, mint amilyen az egymilliárdos keret előteremtése, azokat a nagybirtokokat juttassa előnyökhöz és kedvezményekhez, amelyek a maguk erejéből is képesek a talajjavításokat és a mezőgazdasági gépek beszerzését, vala­mint az állatállomány fejlesztését stb. végre­hajtani. (Helyeslés.) Mindezeknek a meggondolásoknak alapján egy határozati javaslatot terjesztek tisztelet­tel az igen t. 'Ház elé. (Olvassa): »Alulírott tisztelettel javaslom, hogy mondja ki a t. Ház határozatilag, hogy a mezőgazdaság fejleszté­séről szóló törvényjavaslat III. fejezete 20. szakaszának 3. mondataképpen pótlólag a tör­vény szövegébe a következő mondat vétessék be: »Nem adható a jelen törvény alapján ked­vezmény az 500 katasztrális holdnál nagyobb földbirtokkal rendelkező tulajdonosnak vagy bérlőnek.« T. Ház! Mivel a törvényjavaslatban a me­zőgazdaság fejlődésének távlata mutatkozik és mivel ez a mezőgazdaság-fejlesztés az egész drága hazánk fellendítését, előbbre vitelét szol­gálja, a törvényjavaslatot a magam részéről örömmel elfogadom. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon, a középen és a balközépen. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Nyilas Ferenc jegyző: Ráduly Lajos! Elnök: Ráduly Lajos képviselő urat illeti a szó. Ráduly Lajos: T. Képviselőház! Az előt­tünk fekvő törvényjavaslat, mint a heve, is mutatja, a magyar mezőgazdaság fejlesztését célozza, azt akarja elősegíteni s az a,hiva­tása, hogy a magyar föld minél többet és mi­nél jobbat termeljen; a több és jobb terme­léssel a magyar gazda több jövedelemhez jus­son és ezzel gyarapodjék mind az ő, mind pedig a nemzet vagyona és jövedelme. Ahhoz, hogy egy gazda a saját gazdaságában a mai kor követelményeinek megfelelően tudjon gazdálkodni, különböző feltételekre van szük­ség. Vannak előfeltételek, vannak alapfel té­70* , ; .

Next

/
Oldalképek
Tartalom