Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.
Ülésnapok - 1939-281
482 Az országgyűlés képviselőházának 281. ülése 1U2 július 10-en, pénteken. Tők hosszasabban foglalkozni, — mindnyájan érezzük e kérdés megoldásának szükségességét — de kérem a földmívelésügyi miniszter urat, ezen a téren is részesítse előnyben a Székelyföldet, hiszen sehol, az ország egyetlen részében sem olyan súlyos ez a kérdés, mint éppen a Székelyföldön, ahlol például egy tízholdas kisgazdának egymástól nevetségesen távol, különböző hegyoldalakban 40—50 parcellában van a birtoka. A sajátmagam földjére is hivatkozhatom ebben a tekintetben. Én magam 32 hold földes gazda vagyok és 94 parcellában van a birtokom. (Felkiáltások: Hallatlan! — Börcs János: Még rosszabb a helyzet, mint nálunk!) Ha ezekre az apró parcellákra gondolunk, számolnunk kell azzal, hogy az ezeket egymástól elválasztó kis határbarázdák rengeteg nagy területet . foglalnak el és azonkívül — amire igen szépen rámutatott igen t. képviselőtársam is — számolnunk kell azzal is, hogy mert ezek a barázdák állandóan műveletlenül állanak, különbnélkülönb gyommagokat termelnek és nevelnek, amelyek valósággal megfertőzik az egész határt. (Úgy van! a balközépen.) T. Ház! Azt hiszem, a mezőgazdaság fejlesztését úgy tudjuk szolgálni a legjobban, ha legelsősorban leküzdjük azokat a visszásságokat, amelyek mezőgazdasági vonatkozásban nem tudom az egész országban mutatkoztak-e, de amelyek Erdélyben és különösen a Székelyföldön mutatkoztak. Méltóztassanak megengedni, hogy rámutassak ezekre a mezőgazdasági visszásságokra, amelyek a múltban mu; tatkoztak. Azt látom, hogy azok az állami egykezek, amelyek a mezőgazdasági termények felvásárlásával vannak megbízva, sem az őstermelőnek, sem pedig a fogyasztó közönségnek az érdekeit nem tartják szemük előtt (Egy hang balfelől: Az már igaz!) és munkásságuk, eljárásaik, visszásságaik folytán a nép között az elégületlenség, a bizalmatlanság napról-napra nő. (Ügy van! a baloldalon.) Az egyik ilyen egykéz a Hombár, illetőleg a Futur a. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) A felszabadulás utáni első esztendőben a búzatermésünk igen gyengén sikerült- Ennek első oka az volt, hogy az 1940. esztendőben a román katonai hatóságok igénybevették a mi kis székely hegyi lovainkat, azután a sok őszi és tavaszi esőzés miatt is gyengén, szemetesen sikerült a búzánk. Mondhatom, hogy Udvarhely vámegyének egyetlen községében nem állott akkor megfelelő magtisztító rosta a grazdaközönség rendelkezésére. Rá voltunk tehát kényszerülve arra, hogy ami kevés felesleges búzája volt egynéhány gazdának, úgy szolgáltassa be a Hombárnak, ahogyan rozoga cséplőgépeinkből kijött- A Hombár fő- és albizományosai ezért igen alacsony árat adtak a búzáért. SzékelykeresztuTon történetesen egy Dávid nevezetű zsidó az albizományos. (Börcs János: Borzasztó, már ott is zsidól Már megint zsidó!) Abban a vármegyében, amely a legmagyarabb vármegye az országban, amelyben a magyar lakosság 99*5%-ot tesz ki, abban a vármegyében, ahonnan most a 21 és 42 év közti zsidóságot mind behívták munkaszolgálatra és a legjobb akaratunk mellett is csak 90-et tudtunk adni, (Derültség a szélsőbaloldalon.), zsidó volt a Hombár egyik albizományosa. (Egy hang a ssélsőbalohdalon: Az is bevonult?) Nem vonult be, mert 42 éven felül van. (Zaj- — Elnök csenget.) Amikor a székely ember bevitte hozzá a búzáját, kivett a zsákból egy marékkal és önkényesen, szabad szemmel állapította meg a búza fajsúlyát és tisztasági százalékát (Börcs János: Még most sincsenek rendezve ezek a kérdések!), tekintve, hogy nem állnak rendelkezésre megfelelő műszaki mérőeszközök. (Börcs János: Kötelezővé kellene tenni, hogy minden Hombár albizományosnak legyenek megfelelő mérőeszközei!) Elnök: Börcs képviselő urat kérem, maradjon csendben. Kiss Kálmán: Nem egy esetben a székely ember kevés fölösleges búzáját 18—19—20—22 pengőért vásárolták meg (Egy hang a szélsőbaloldalon: Hallatlan!). Ez ellen még senki sem panaszkodhatott, mert azt mondotta a gazda, hogy ha ilyen búzát tudtam eladni, amely csak ennyit ér, rendben van. De amikor ezt a gabonát minden megtisztítás nélkül a szomszédjának, kisgazda testvérének, aki rá volt szorulva, 31 pengőért adta el a Hombár, akkor ezért mindenki méltán felháborodott. (Nagy Ferenc: Joggal háborodtak fel!) Mélyen t. Képviselőház! Méltóztassanak megengedni, hogy a Hombárnak egy másik dolgát is elmondjam. Az egyik székely malmosnak a Hombár május havában három vágón búzát adott el. Ez a búza akkor került össze, amikor a beszerző osztagok a vármegyében összeszedték a terményeket. A Hombár 78 kilogrammos fajsúllyal és 2%-os tisztasággal adta el ezt a búzát. A malmos azonban látva, hogy milyen búzát adott el neki a Hombár, mert más búza nem volt a vármegyében, hatósági ellenőröket vitt oda és a hatóság megállapította, hogy a búzának nem 78, hanem csak 72 kilogramm a. fajsúlya és nem 2%, hanem 8—20% idegen anyagot tartalmaz. A Futura aztán 710 pengő kártérítést ígért ennek a székely malomtulajdonosnak, de a megadásával még a mai napig hallgat. (Derültség.) » Méltóztassanak továbbá megengedni, hogy elmondhassam: Bálint András, Jakab Péter, Izsák Mihály kadácsi kisgazdatestvéreim a múlt esztendőben búzát vásároltak a Hombártól. A télen kevés volt a kukorica, hiszen a múlt esztendőben nálunk is rosszul sikerült a kukoricatermés, azonban a székely ember, minthogy szereti a puliszkát, takarítgatta, spórolta búzatermését, azzal, hogy majd a nyáron akkor fogja elfogyasztani a kenyeret, ha az asszonyoknak nem lesz idejük arra, hogy főzzenek. Kevés felesleg akadt ezeknél a gazdáknál és még sok más gazdánál, 60—80—100 kilogramm búza, ezeket a menynyiségeket beszolgáltattak a Hombárnak. A Hombár 22 pengőért vásárolta meg ugyanazt a búzát, amelyet a múlt ősszel, 30, illetve 31 pengőért adott el a nevezett gazdáknak. T. Ház! A második ilyen állami egykéz a Globus, amely az apró nyersbőrök felvásárlásával van megbízva. A Székelyföldön, különösen Székelyudvarhelyen igen sok olyan szűcsmester van, akinek az apja vagy fia mészáros. Ezek a tavaszi szezon alatt összevásárolnak 3—4000 bárányt, a bárány húsát kiárusítják s amíg az apró nyersbőröket nem zárolták, azokat feldolgozták, kidolgozták a közönségnek. Fülei István szűcsmesterrel történt meg, hogy az 1941. évben összeszedett bőreit be kellett szolgáltatnia a Globus-nak. A Globus átvette a bőröket, elszállíttatta Marosvásárhelyre. Ez a szűcsmester ugyanannyi mennyiségű bőrt igényelt az anyaggazdálko-