Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-281

Az országgyűlés képviselőházának 281. ülése 194-2 július 10-én, pénteken. 481 — azt a gazdát, aki egész nap dolgozik, este az előadás nem érdekli, mert fizikailag any­nyira ki van merülve, hogy este az előadás alatt elalszik. r Erről a helyről is fel akarom hívni a föld­mívelésügyi miniszter úr figyelmét arra és kérem is őt, hogy különös gondot fordítson Udvarhely vármegyében a gazdasági iskolák felállítására. Még a három másik székely vármegyével szemben is elhanyagolt állapot­ban vagyunk, hiszen egyetlen téli gazdasági iskolánk van, egy felekezeti gazdasági iskola, ez is a vármegyének legdélibb, legterméke­nyebb részén, Székelykeresztúron. Ez a gazda­sági iskola ma már nem elégíti ki a vár­megye tanulni vágyó gazda-ifjúságának idé­nyeit es nem is felel meg a vármegye álta­lános gazdasági viszonyainak, hiszen a föld ott sokkal jobb, ott más a föld talajössze­tetele, más a föld fekvése és egészen más az éghajlat is. Ezért szükségesnek tartom a vár­megye északi, zordabb részén is, Székely­udvarhelyen egy üyen gazdasági iskola fel­állítását. Arra kérem a földmívelésügyi mi­niszter urat, ragadja meg ezt a kedvező alkal­mat, mert nálunk középbirtok sem igen van, hiszen egész Erdélyben a legtöbb birtokos kisbirtokos, de ott éppen van egy közép­birtok, egy 280 holdas eladó birtok, néhai Ugrón Ákos örököseinek a birtoka, ahol nagyszerű gazdasági épületek vannak sőt kastély is van, amelyet kevés költséggel, könnyűszerrel át lehetne alakítani gazdasági iskolává. Kérem a földmívelésügyi miniszter urat, méltóztassék ezt a birtokot a kastéllyal együtt megvásárolni és ha lehetőség van rá, ott meg ebben az esztedőben a téli gazdasági iskolát felállítani. Feltétlenül szükségesnek látnám e mellett a gazdasági iskola mellett egy kísérleti juh­tangazdaság felállítását. Vármegyénkben na­gyon gyenge a juhállomány, habár a juhte­nyésztésre nagyon alkalmas és hatalmas le­gelőterületeink vannak. A székely gazda kü­lönösen alkalmas arra, hogy juhot tenyésszen és ezért úgy gondolom, hogy ezen a vidéken sokkal» nagyobb súlyt kellene fektetni erre, mint az ország más vidékein, annál is inkább, mert székely népünk híven ragaszkodik ősi, hagyományos népviseletéhez, ehhez pedig el­engedhetetlenül sok gyapjúra van szükség. (Úgy van! a balközépen.) A juhtenyésztéssel kapcsolatban meg kell még említenem egy igen jól bevált kisérlete­met, amelyet az úgynevezett karakül-juhokkal végeztem. Azt látom, hogy ez a juhfajta szé­pen tenyészik a mi vidékünkön és bárányai olyan értékes prémet adnak, hogy ezekből a prémekbol készült bundánál senki sem tudja megállapítani, hogy az nem valódi perzsa. A karakul-juhtenyésztés fellendítéséhez szüksé­ges volna annak a nagyobbmértékű támoga­tása és különösen szükséges volna az, hogy ezek a prémek ne szoruljanak az állami egy­kézbe, hiszen erre a hadseregnek egyáltalában nines szüksége, tehát engedjék, hogy a terme­lők ennek értékesítésével foglalkozhassanak. (Helyeslés a középen) Itt felvetem azt a kérdést is, nem lehetne-e most az Ukrajnában harcoló csapataink által megszállott területekről, ahol ez a juhfajta igen fellendült állapotban van, apaállatokat hozni és azzal ellátni az egész Székelyföld kisgazdáit. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIV. Gazdasági és honvédelmi szempontok te­szik szükségessé a lótenyésztés továbbfejlesz­tését Itt fel akarom hívni a földmívelésügyi miniszter úr figyelmét igen értékes lófajtánk­nak, a kis székely hegyilovaknak tenyészté­sére. Ez a lófajta, amely évszázadokon keresz­tül valósággal összenőtt a székely kisgazdával, ez az a lófajta, amely mind az időjárás mostoha­ságait, mind a hegyen való teherbírást, a hegyre való mászást nagyszerűen birja, sajná­latos módon halálra, kipusztulásra van ítélve, mert nem történik gondoskodás az utánpót­lásáról és törzskönyvezéséről. Tisztelettel ké­rem a földmívelésügyi miniszter urat, méltóz­tassék ezzel a kérdéssel foglalkozni és méltóz­tassék ennek szakszerű megoldásáról gondos­kodni. Itt felvetem a következő kérdést. Udvar­hely vármegyének keleti részén egy Kuaszó nevű helyen meg lehetne vásárolni egy 600 holdas legelőt, amely ennek a lótenyésztésnek, illetve ennek a csikólegelőnek igen nagy hasz­nára válna. Nagy szükség volna Székelyföldön # minél több legelőgazdasági kísérleti birtokot is léte­síteni. Amint már említettem, Székelyföld ál­lattenyésztésre van utalva, mert ez az ottlakók legfőbb megélhetési forrása is. Az állattenyész­téshez azonban jó legelő kell, ami nálunk nincs. A Kárpátok és a Hargita oldalán elnyúló ha­talmas legelőink igen elhanyagolt állapotban vannak, hiszen ezekkel az elmúlt huszonkét esz­tendő alatt senki a világon nem törődött és így rendbehozataluk óriási nagy befektetést igé­nyel. Ezeket a legelőket benőtte a bozót, a bo­róka és különösen nagy veszedelmet '• jelent e legelők számára a szőrfű nagymérvű elterje­dése. Legelőink valósággal szőrfű-tengerré vál­toztak és állataink nagyon sok helyen ahe­lyett, hogy a legeltetési idény alatt feljavulná­nak, a legeltetési idény . után leromolva t jön­nek le a falvakba. Ezért arra kérem a minisz­ter urat, méltóztassék különös gondot fordítani az erdélyi és székelyföldi legelők feljavítására, mert állítom, t. Ház, hogy ezeknek a legelők­nek a feljavítása után Erdélyben az állatte­nyésztés olyan magas fokra emelkedik majd, hogy felveszi a versenyt az ország bármelyik részével. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Az ipari növények közül a Székely­földön különösen a kender és len érdemes termesztésre, nemcsak azért, mert ezek az em­lített növények a magasabb, a rossz földeken is eredményesen termeszthetők, hanem azért is, mert ezek a már előbb említett népviseletünk­höz elengedhetetlen anyagot szolgáltatnak. (Egy hang a balközépen: Fontos a népvise­let szempontjából is!) Nálunk az asszonyok ma is állandóan szőnek-f ónnak, ők maguk lát­ják el családtagjaikat ruhával, ezért tisztelet­tel kérem a földmívelésügyi miniszter urat» hogy méltóztassék Háromszék vármegyében is egy kender- és lenfeldolgozó üzemet létesíteni, valamint ismételten kérem a miniszter urat, hogy Udvarhely vármegyében minél hama­rabb indíttsák meg a már beígért kotonizáló gyár építését. T. Ház! örömmel látom, hogy a milliár­dos Programm alkalmat nyújt egyik legsúlyo­sabb kérdésünknek, a tagosításnak megoldá­sára is. Erről a kérdésről már többször hal­lottunk a költségvetési vita során és most en­nek a javaslatnak a vitája során is a képvi­selőháziban. Ezzel a kérdéssel most nem aka­70

Next

/
Oldalképek
Tartalom