Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-281

Az országgyűlés képviselőházának hajtásban egy igen nagy újítást vezettek be és ez a községi gazdasági elöljáró. A közeégi elöljáró intézményét csak támogathatom, méltóztassanak azonban megengedni, hogy újra hivatkozhassam az 1926-ban megjelent szerény kis törvényjavaslatomra, amelyben megállapítom azt, hogy tévedés volna éppen a mezőgazdaság fejlesztése érdekében a mezőgazdasági közigazgatást csak a községházáig levinni. Itt igaza vau előttem szóíott Hertelendy t. képviselőtársamnak, amikor enpassant megemlítette a mezőőri problémát. Ha mi a mezőgazdaságot fejleszteni akarjuk, vissza kell vinni elhatározásunkat, akaratunkat a község határába (Ügy van!) és mással nem vitethetem, csak a mezőőri szervezettel, de nem azokkal a csőszökkel, akiket — emlékszem szolgabíró koromból — 260-as csoportban oktattunk ki egy-egy tavasszal néhány óra alatt, és aáuk legnagyobb részt analfabéták, öreg emberek* rokkantak voltak. Tessék elképzelni, mit jelent az, ha mi ezt a 12.000 embert, akik szociális támogatásra szorulnak legnagyobbrészt, átutaljuk az, Oncsához és helyettük a földmivelésügyi miniszter úr állít be egy 12.000-es mezőőri gárdát, nem az ezüst-, hanem talán az aranykalászos községi elöljárókból, mert itt nehéz feladatok vannak! Én magami előadója voltam egy ezüstkalászos tanfolyamnak és nagyon jól tudom, hogy az nem elég és nem minden. Szaktudásban kell tekintélyt adni annak a községi gazdasági elöljárónak. Méltóztassék a mezőőrök élére állítani és én garantálom, mert a praxisba láttam, amikor foglalkoztam a kérdéssel kint az életben, hogy óriási változást lehetne akkor előidézni. Ne álljuuk meg most a községnél, mert az 1894. évi XII. te. ebből a szempontból is nagyon alkalmas arra, hogy a miniszter úr minden további nélkül felkarolja és akkor eleven szervezetünk lesz a falu határában. Végre nem lesz árva az a föld, mint volt, és akkor nem lesznek olyan sokszor tanácstalanok azok az ein bei ek, akik nyilvánosan mondták és mondják, hogy nincs meg a megfelelő szaktudásuk. Ezeket a kérdéseket voltam bútor a miniszter úr szíves figyelmébe ajánlani és éppen azért, mert a végrehajtásra nézve nem látom azokat a biztosítékokat, amelyek nélkül pedig a leggyönyörűbb eszme sem értékes és nem érhet el semmit, nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezt a javaslatot elfogadjam. (Élénk helyeslés a baloldalon. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Nyilas Ferenc jegyző: Lázár Imre. Elnök: Lázár Imre képviselő urat illeti a szó. Lázár Imre: T. Képviselőház! Piukovich előttem szólott t. képviselőtársam beszédébe kapcsolódom bele, aki mint a Zöldmező Szövetség elnöke és vezetője, ennek a gondolatnak igazán értékes harcosa volt a múltban is. Magamévá teszem azt, amit e törvényjavaslatnál mondott, hogy

í a takarmánytermesztés, a jószágneyelés, a jószágok gyarapítása az országra óriási előnyt jelent. Csak azon csodálkozom, hogy Piukovich t. képviselőtársam, bár még nem tudhatja, hogy ez a törvény a jövőben mit biztosít a mezőgazdáknak, a törvényjavaslatot nem fogadja el. (Felkiáltások a baloldalon: Es bizalom kérdése!) Pedig akármit hoz a kormány a mezőgazdaság érdekében, még akkor is el kell fogadni, ha a túl281. ülése 19U2 július 10-én, pénteken. Áll oldalon ül az ember. Én magam is tott ültem a túloldalon ezelőtt négy évvel. (Rapcsányi László: Nincs bizalom! — Börcs János: Ez bizalom kérdése. — Egy hang jobbfelől: Nem, ez pártkérdés! — Piukovich József közbeszól.) Elnök: Piukovich képviselő urat figyelmeztetem, hogy már befejezte beszédét. Lázár Imre: Már akkor kértük a kormányt, hogy hozza a Ház elé ezt a javaslatot. A kormány pedig csak most jutott abba a helyzetbe, hogy idehozhassa és ezt mindenkinek, aki a mezőgazdaság érdekeit szem előtt tartja, csak örömmel kell fogadnia. Hogy azonban a valóságban mit hoz ez a törvény, vagy mit nem hoz, azt majd a jiövőben a végrehajtása fogja megmutatni. (Rapcsányi László: Láttuk a törvényjavaslatokat, mi lett volna!) Az eddigi költségvetésekben, csak 28—32 millió pengő volt évente mezőgazdasági célra beállítva. Ezt mi mezőgazdák mindig keveseltük. Most, amikor a milliárdos költségvetés 10 év alatt évenkint 100 millió pengővel gyarapítja a mezőgazdasági qilra szánt összegeket, ez feltétlenül nagy javulást jelent. (Rapcsányi László: Ezt se lehet állítani! Ez nem milliárdos költségvetés, már itt kezdődik a dolog.) Elnök: Rapcsányi képviselő urat kérem, szíveskedjék ezt a közvetlen vitát mellőzni! Lázár Imre; Nem is képezheti vita tárgyát, hogy e

z mégis a mezőgazdaságot kívánja fejleszteni, aká

r a szakoktatás, akár a szikes területek javítását, mert akár az útépítést, akár a mezőgazdaságnak másirányú megsegítését nézzük, ebben mind benne van a jóindulat (Börcs János: De azonkívül semmi!) Mit kell még a jóindulaton kívül, amikor ezenkívül még a kormány bizonyos összeget is be kíván állítani? (Piukovich József: Bár igaza lenne, mi örülnénk neki a legjobban!) Természetesen én magam is azt mondom, hogy megfelelő árpolitikára szükség van. A milliárdos költség ugyanis tíz év alatt éneikül csak eltörpül, csak csírája lehet a mezőgazdaságnak. (Rapcsányi László: Hol a biztosíték?) A fő az, hogy az agrárolló ne nyíljék ki olyan szélesre, mint néhány esztendővel ezelőtt volt, amikor 6—9 pengős búzaárak voltak, amikor a gabona ára annyira le volt szorítva, a jószág ára annyira alacsony volt, mint ezelőtt két évvel, amikor rinég 55 filléres sertésárakat emlegettünk, amikor kettő-három pengős választási malacok árát kifogásoltuk. Ha a jövőben a mezőgadasági termények ára, a jószág ára ismét ennyire lefelé haladna, akkor bizony nem érne semmit a milliárdos költségvetés. (Rapcsányi László: De ennek konzekvenciáit ott is le kell vonni!) A mezőgazdaság megsegítésével kapcsolatban tehát feltétlenül szükséges lenne, hogy a földmívelésügyi kormányzat figyelme arra is kiterjedjen, hogy a jószágára és a gabona ára ne süllyedjen arra a mélypontra, amelyben a múltban volt, vagy legalább hasson oda, hogy az iparcikkek árai arányosítva legyenek a mezőgazdasági árakkal. Előttem már nagyon sokan felszólaltak, nagyon sok jót mondtak» elmondták, hogy mit kellene tenni» mi volna a helyes. De hiányzott a beszédjükből és hiányolom a törvényjavaslatból is, hogy a mezőgazdasági munkások messegítéséről nem tettek • említést. Márpedig R mezőgazdaság megsegítésével kapcsolatban elsősorban a mezőgazdasági munkásságot kellene megsegíteni. Mert akármilyen szaktudással rendelkezünk is, ha nincs, aki a föld**