Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-281

454 Az országgyűlés képviselőházának 281. ülése 19U2 július 10-én, pénteken. gezte, mert nagy kifogások nem voltak ellene. A Haditermény idejében nem zárták ki a kereskedők közreműködését a gabona és egyéb termények gyűjtésénél, ott a kereskedelem ki vette részét és kötelességét teljesítette a hazájával szemben. Ma a Hombárnak volna éz a hivatása, azonban nem felel meg ennek a követelménynek százszázalékáig. Mert először is nincs tisztázva az» hogy a Hombár a Futura felett, vagy alatt áll-e vagy egyforma intézmények-e. Az a véleményem és amint az ujsá Èokban is nem egyszer olvastam, a vitát a [om'bár Ps^ Futura vezetői között, melynek során az egyik is a másik felett állónak tartotta magát. A Hombár azt mondta, hogy a Futura felett van, mint végső gyűjtő szerv, a Futura azt mondotta, hogy a Hombár csak főosztálya a Futurának, mert tényleg a Futura vezetőségének irányítása alatt áll. Hát ez az összefüggés már nem egészen helyes, mert a Futura tulajdonképpen egy kereskedelmi alakulat s nem mondhatom, hogy valami szerencsésen választotta meg a nevét: szövetkezetek áruforgalmi központjának részvénytársasága. Furcsa helyzet az, hogy amikor a szövetkezetek (Piukovich József: Fából vasikarikaíO haszon nélkül, tehát altruista alapon létesültek é

s tagjai előnyét szolgálták, akkor ezek a szövetkezetek, amelyek azért létesültek, hogy a részvénytársaságokat ellensúlyozzák, azoknak tobzódását leverjek, ők maguk részvénytársaságot alapítanak. Ezzel tehát nem bizonyítják azt, ami a törvényben benne van, hogy n

em haszonszerzés céljából alakult társulat és szövetkezet kapja meg az egyedámságot, vagy a kormány megbízatásából a lebonyolítást, hanem ez a részvénytársaság kapja meg é

s ez működik. Ez homlokegyenest ellentétes a törvénnyel, mert, ők rpsz vény társaság lévén, igenis a haszonszerzésre fektetik a fősúlyt. Volna egy másik kifogásom. A Futura hála Istennek, megerősödött, talán nem is anynyira a saját ügyessége miatt, mint inkább! a változott viszonyok következtében, annak következtében, hogy a zsidóságot kezdték a foglalkozási ágakból kiűzni és korlátozták őket. Dehát nem firtatom, hogy kinek a dicsősége ez, azonban mint örvendetes tényt le kell szögeznem, hogy hála Istennek, egy keresztény intézmény vezetőszerephez jutott. Mert volt idő, amikor én is láttam, r hogy a Futura miiyen kicsi, milyen vérszegény, milyen gyenge volt s a bukás szélén állott. Mi gabonások láttuk és vérző szívvel tapasztaltuk, hogy bizony a zsidóság mellett a Futura reuzálni nem tudott- Támogatni kellett őt a kormány részéről, s ezt a támogatást helyesnek tartottuk és ha további támogatásra van szüksége, szívesen látjuk, ha azt megadják. Egyet kérnék azonban és pedig azt, hogy ha már az élre jutottak, legyenek most már belátással — ugyanaz a kifogásom itt is, mint a Hangyánál — és vonják vissza bizományosi szervezetüket. Minden községben, minden faluban van nekik bizományosuk- Akkor hagyják meg és bízzák meg bizományosképpen a meglévő keresztény kereskedőt,) hogy az ne menjen tönkre. Gondoljanak arra, hogy ha valaki Hombár-bizományos és Futuira-bizományos, az nagy különbség- A Hombár-bizományos csak azt igazolja, hogy ő jogosított ^gabona átvételére a Hombár részére saját tőkéjével, saját felszerelésével A másik, a Futura-bizományos pedig azt jelenti, hogy a Futura adja neki a pénzt, vesz ki raktárt a részére, ez az ember dolgozik a Futura által a nagybankoktól kapott 200 millió pengőből, mert nem a Futura tőkéje ez. Ezzel a 200 millió pengőivel ütik a keresztény kereskedőt. A Futura bizományosa megkapja a pénzt és ezzel szerepel ő ilyen módon kint a falun, mint elsőkéz és bent ül a központban a Futura maga, mint végső kéz. Nekem tehát az volna a tiszteletteljes kérésem a Futura vezetőségéhez és a földmívelésügyi kormányunkhoz, hogy mint legfelsőbb irányítói ennek a szervnek, ne tegyék tönkre a meglévő csekély számú keresztény gabonakereskedőt. Mert ez a legnagyobb hibája ennek is- Hiszen mi keresztények nem támadhatunk keresztény intézményeket, amikor évek hosszú során át az volt a legfőbb óhajunk, hogy keresztény kézbe kerüljön az egész. Szomorodott szívvel kell azonban hogy lássuk, akkor, amikor most a legutóbbi időben egykéz alapján akarjuk irányítani, összpontosítani a gyűjtést és irányítani az elosztást, hogy bár _ez gyönyörűen meg is fog felelni de nem hívják meg még tárgyalni sem a Gabona és Terménykereskedők Országos Egyesületét, amelybe számításom szerint körülbelül ezer keresztény kereskedő tartozik. Ezt az ezer keresztény kereskedőt, mint másodrendű Futiira-bizományost akarják kezelni, nem istápolják, nem segítik őket, nem tekintik őket valóban faktoroknak ebben a munkában, amelyet pedig becsülettel végeztek. Az ezer keresztény kereskedő közül legalább a fele olyan, akik a zsidó éra alatt a zsidó konkurrenciával küszködve, megálltak a helyüket és ezért támogatást érdieméinek. Nem tudom tehát megérteni, hogy a Gabona-^ és Terménykereskedők Országos Egyesületének vezetőségét miért nem hívta* meg a miniszter vagy az illetékes közegek tárgyalásra arra nézve, hogyan is akarjuk lebonyolítani ezt a most ránk nehezedő hatalmas munkát. Hiányolom, hogy a javaslat a 4. §-ában nem intézkedik a jövőt ilïëtoleg. A javaslat kodifikálja azt, hogy mi történjék ezekben a rendkívüli időkben, azonban nem gondoskodik úgy, mint ahogy a jó gazdának gondoskodnia kellene, nincs szó a javaslatban a keresztény gabonakereskedő generáció neveléséről. A Futura meg a Hombár nem fog keresztény gabonakereskedőket nevelni, onnan csak adminisztrációs emberek és hivatalnokok fognak•"-• kikerülni. A gabona szakértőnek ugyanis olyan munkát kell végeznie, amelyet egy igalléros ember nem vállal magára. Ezt bátran mondom, mert hiszen jómagam voltam az„ aki intézetünknél (a ' Futura egyik kirendeltségénél) a kereskedelmi iskolából öt újoncot, jól vizsgázott magyart hoztunk oda azzal a szándékkal, hogy ezekből vérbeli gabonást neveljünk. Megkezdtük a munkát lelkesedéssel és örömmel. Kivittem őket az uszályra meg á vagonokba, ki vittem őket az uradalmi magtárakba, megmutattam, hogyan vizsgálnák 'me& a gabonát, hogyan állapítják meg, hogy a minősége megfelel-e és általában a rakodás menete helyes-e. Ez ugyanis igen fontos kérdés. Sőt mi több, megmondtam nekik, a fősúly azon van, hogy a tárolás rendben van-e, mert hiszen éppen itt van a legtöbb hiba. A gazda a^ gabonát beteszi a magtárába és a mag kezeléséről vagy nem tud, vagy nem akar gondoskodni. Annyira tele van zsúfolva a raktára, hogy meg se tudja forgatni a ffabonát, úgyhogy rengeteg sok megdohosodik belőle, amit pénzzel pótolni a mai világban nem tudunk,