Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-281

Az országgyűlés képviselőházának 281. ülése 1942 július 10-én, pénteken. 455 mert ha .elromlik tíz vagon búza, azt pénzzel nem tudjuk kiegészíteni, meg kell várni jövő évi termésünket. Én tehát arra kérném a mélyen t. kormányt, gondoskodjék erről, és állítsa vissza régi pozíciójukba a magvar gabonakereskedőket. Végezzék azok a kisebb gyűjtés munkáját, a Futura pedig végezze a centralizált gyűjtést, közben támogassa a Futura az újabb, kisebb generáció felnevelését. Eljön ugyanis majd megint az az idő. amikor majd nem az államnak kell intézkednie az értékesítést és a gyűjtést illetően, hanem ezt át kell adnia a szakmabelieknek. Mélyen t. Ház! Ezzel kapcsolatban meg kell említenem, hogy a javaslat elég- részletesen szól mindarról, ami a gabonagyüjtéssel kapcsolatos. t Elég részletesen foglalkozik a raktáraik építésének ügyével. Látom, hogy kontemplálja elég szép épületek felállítását. Az a baj azonban, hogy ezek elkészítésének idejét nem" határozták meg, nem mondják meg, hogy mennyi időn belül kell ezeknek felépülniük. Legyünk ugyanis tisztában azzal hogy a gabonaraktárak ma nemcsak a gabona elhelyezését és mondjuk a lebonyolítás, gyűjtés és a szétosztás kényelmét szolgálják, hanem sokkal fontosabb közgazdasági tényezőt jelentenek. Ahogyan azelőtt az arany volt a gazdaság irányítója, ma az áru irányítja az egész gazdasági életet. Ma hiába van pénzünk, azzal nem tudunk árut venni, de ha árank van. azzal tudunk árut kapni, ma tehát kimondottan cserekereskedelemre vagyunk utalva. Ezért, ahogyan a pénz elhelyezésére Wertheim-kasszára van szükség, a galbona és más terményeink elhelyezéséhez magtárakra, a többi termékeknél pedig hűtőházakra van szükség; a magtárak és a hűtőházak -tehát gazdasági f értékeink Wertheim szekrényei. Nyugodt lélekkel tud majd dolgozni a közellátási miniszter is, ha tudia, hogy szeptemberben, októberben a learatott és összegyűjtött terményekből milyen mennyiség áll rendelkezésre, tudja, hogy megtol tötték-e a mi gazdasági Wertheim-szekrényeinket; ő azután nagyon szépen be fogja tudni osztani, hogy idehaza is jusson, maradjon is, katonaságunk becsülettel el legyen látva, és azután odaálljunk küzdő szövetségeseink melló, hogy feleslegünkből juttassunk nekik, de csak akkor, ha ők is juttatnak nekünk feleslegeikből. Mai létünk, mai gazdasági berendezkedésünk alapja tehát az árukészlet, a pénzt ma tulajdonképpen az áru helyettesíti az egész vonalon. Ezért felhívom a kormány szíves figyelmét arra, hogy sürgősen rendelje el ezeknek az áruraktáraknak az építését. A többtermeléssel együtt jár az áru elhelyezése és biztosítása, mert hiába termelünk töfbbet, ha nem tudjuk, hogy hová tegyük. Ha a búzát otthagyjuk a kisgazda földeskamrájában, az két hónapon belül romlásnak indul, és még állati takarmánynak sem lesz megfelelő. Vájjon nem szomorú-e visszagondolni arra az időre, aimikor olyan bőségesen termett nekünk az a gyönyörű 80 kilós magyar búza, és azt, sajnos, eozinálnunk kellett és sertés-, állattakarmányozásra kellett fordítanunk, mert nem volt magtárunk, ahol elhelyezhettük volna. Ez volt az első hiba, hogy tudniillik eozinálni kellett a búzát és el kellett adni, holott, ha azt a 80 kilós búzát félretettük volna jó raktárakba, ahol elállt volna évek hosszú során át, nem lett volna bajunk, és a tavalyi és tavalyelőtti krízis nem állott volna be. Nem következett volna be- ax» hogy. Magyarországon, a búzatermő országban nem volt elegendő kenyér, Szégyeltem magamat, mert tudom, hogy a magyar föld milyen áldott és milyen bőven ont mindent, azoníban nem tanultunk meg becsületesen foglalkozni és gazdálkodni ezzel a drága portékával. Nem akarok arról beszélni, hány verem krumpli fagyott el és ment tönkre a télen azért, mert nincsenek krumpli-tárolóink, a régi szisztémát használjuk. Ha 30 fokos hideg volt, azt mondtuk, igen, erre nem számítottunk» mert ha tudtuk volna akkor egy fél méterrel magasabb földet, meg trágyát kellett volna a halomra hordani. T. Ház ! Ezeken a problémákon nem bukhat meg a magyar jövő. Felkérem az illetékeseket, kísérjék figyelemmel ezt az építkezést, gyor. sítsák meg, ne sajnáljanak semmi áldozatot, mert a raktárakba befektetett tőke az árukezelés formájában az árumentéssel meghozza a kamatját. Legyünk ezenkívül kissé előrelátóak, nehogy olyan intézkedés történjék, mint a múltban is történt, hogy ha valami szerződés lejárt, nem néznek sem jobbra, sem balra, hanem az intézkedés megy a maga útján, minden gazdasági érdek tekintetbe vétele nélkül. Most történetesen azért aggódom, hogy ha lejár a Leszámítoló Banknak a fővárossal kötött közraktári és a silóbérleti szerződése, a fővárosnak az a terve, hogy ezeket lebontatja és ott egy új városrészt akar építettni. A mai magyar gazdasági élet érdekében ezt nem lehet megengedni, mert annak a silónak és azoknak a raktáraknak ott kell állniok addig, amíg újakat, megfelelőeket nem tudunk pótolni. Ott van a szabadkikötő raktára. Aki szakértő szemmel néz rá, észreveszi, hogy a siló tornya nem a raktár kellős közepén van, hogy a szimmetria és az egyensúly meglegyen, hanem a raktár szélén, még pedig a Duna felé fekvő szélén van. Miért? Azért, mert amikor felépítették, nem volt elegendő pénz arra, hogy a másik oldalát is felépítsék. Ügy tervezték, hogy a tornyot odaépítik, mert egy ugyanakkora részt építenek a másik oldalára és így lesz teljesen egész ez az épület. Arra kérem a kormányt, igyekezzék ezt a másik részt is minél előbb, minél sürgősebben felépíteni és vessen véget ennek az ideiglenes állapotnak. Azon a területen ugyanis ma fabarakkok állnak, tehát nem is építettek oda kőépítményt, mert tudták, hogy ez csak ideiglenes megoldás és jön majd a végleges megoldás. Szeretnék még egy nem ide tartozó kérdést is felvetni, amire a nyugodt munka és a nyugodt termelés biztosításának fontos szempontja kényszerít. Kérem a kormányt, tegye leheitővé, hogy a raktárakkal foglalkozó két nagy keresztény intézményünk a Futura és a Nosztra, ne versenyezzenek a nemzeti szaíbad kikötővel, mert ennek nincs semmi értelme. Most, hogy visszajött Újvidék és az újvidéki raktár, azon civakodnak, hogy ez a raktár a sziabadkikötőé legyen-e vagy a Futuráé, illetve a Nosztráé. Ezen versengenek, vitatkoznak hónapokon át és így improdi^fetiv munkát végeznek. Mondja ki a miniszter úr, (hogy a víz mellett fekvő raktárakat a szabadkikötő kezelje, tekintve, hogy nek€ vannak tengerjáró hajói és foglalkozik is ilyen dolgokkal, a víztől távol fekvő raktárakat pedig- a Futur ár a, illetve a Nos.ztrára bízzák, bár ez is imkompatibilis, mert gabonakereskedőnek közraktárt, raktárt tartania nem is volna szahad. Én nem tűrném el, hogy a Futura raktárt tartson. Szerintem a rakta-