Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-280

430 Az országgyűlés képviselőházának 280, tehát milyen intézkedések eredménye és kihatása lenne a termelés azonnali nagyobbodása. T. Képviselőház! Ha végig megyünk kisgazdák földjein, egy-két táblán, azt látjuk, hogy ugyanolyan talajviszonyok mellett, ugyanolyan adottságok mellett az egyik tábla 12 métermázsát terem, a, másik pedig talán csak 7 vagy 8 métermázsát terem, holott csak egy mesgye választja el a kettőt egymástól. Amikor azonban ezt mondom, akkor arra is rá kell mutatnom, hogy ugyanez a különbség megvan a nagybirtokoknál is, aminthogy számtalan esetet hoztak fel már itt a parlamentben is arra, hogy az egyik nagybirtok termelési színvonala hasonló földtani adottságok mellett sokkal magasabb, mint a másik nagybirtoké. T. Ház! Az első feladat az volna, hogy ugyanolyan földtani adottságok mellett, a földek ugyanolyan adottságai mellett az egyes földekből ki kellene hozni azt a maximális termést, amelyet nagy befektetések nélkül ki lehet hozni, tehát egyenkint meg kellene vizsgálni az összes földdarabokat, az egyes gazdaságokat: mi az oka annak, hogy nem termi meg az a föld az elérhető maximális termést, hogy nem terem annyit az a föld, amennyit rendes viszonyok között nagyobb befektetések nélkül teremhetne. Ha az ember ezt vizsgálja, akkor rájön arra, hogy az egyik talán nincs rendesen szántva, és ha az ember keresi ennek az okát, azt látja, hogy vagy nincs megfelelő ekéje az illetőnek, — tehát megfelelő ekéhez kell juttatni — vagy nincs megfelelő igája, — tehát lehetővé kell tenni, hogy megfelelő igához jusson — vagy nincs az a föld megfelelően trágyázva, talán azért, mert nincs elegendő számosállata — ebben az esetben lehetővé kell tenni, hogy elegerido számosállathoz jusson. Ott kell állnia tehát a kormányzatnak az egyes gazdaságok mellett, hogy ezeken a nehézségeken segítsen, ha azonban a termelés alacsonyabb színvonalának oka az, hogy az illető nem megfelelően gazdálkodik, vagy lusta és nem rendesen végzi a dolgát, aküor keli kényszeríteni arra, hogy rendesen termeljen, de a hangsúly ebben az esetben sem a kényszerítésen legyen; a fő az, hogy az egyes gazdák mellett álljon az állam és megadja a lehetőséget a rendes gazdálkodásra. T. Ház! Ha az ember arra gondol, hogy az ország minden egyes gazdaságát számon Kellene tartani a termelés szempontjából, akkor úgy érzi, hogy ez olyan szörnyű adminisztrációt igényelne, hogy a kérdést nem is lehetne megoldani. Ha azonban azt nézzük, hogy például az adóhivatalok milyen nagyszerűen számon tudják tartani az orsaág minden egyes gazdasági egyedének jövedelmét, ha azt lát juk, hogy más téren is vannak példák arra, hogy minden egyes embert számon tartanak, akkor látjuk, hogy nem olyan megoldhatatlan feladat ez. Ami a gyakorlati megoldást illeti, ha például valahol húsz gazdaságot, hogy úgy mondjam, összesítenénk, akkor a húsz gazdaságból találunk hármat, ameynek termelése igen jó, tehát azt mondhatnánk, hogy a környéken abból a húsz gazdaságból ez a három gazdaság mintagazdaságnak tekinthető. Ha tehát megfigyeljük, hogy a három legjobb gazdaság miként műveli a földet, miként termel, már megkapjuk azt a sémát, hogy miként lehet az adott körülmények között a földből a legnagyobb termést kivenni. ülése 19 h2 július 9-én, csütörtökön, T. Ház! Ez a három ember talán egy délután azt is meg tudná állapítani, mi az oka annak, hogy a többi gazdaságnak termelése nincs hasonló színvonalon és mit kellene tenni, hogy a többiek is hasonlóan magas színvonalon tudjanak termelni. Ha pedig a legjobban termelő gardákat egyben megbíznánk a felügyelettel és azzal is, hogy bizonyos fokig adminisztrálják a többi gazdát, akkor annak módját is megtalálnánk, hogy kiépüljön alul egy nagy szervezet, amely szemmel tartja az ország valamennyi gazdaságát. Állampolgári kötelesség a katonáskodás, állampolgári kötelesség az adófizetés. Ha az ország érdeke úgy kívánja, ugyanúgy kötelességgé lehetne tenni a többi gazdaságnak vezetését, a többi gazdaságon való felügyeletet azoknak az egyéneknek, akiknek a sors megadta azt a képességet, hogy jobban tudjanak gazdálkodni, mint a többiek. A jövő feladata úgy is ez, a, jövő termelésnek pedig a szövetkezés, az embereknek és gazdaságoknak tömörítése a várható irányzata. Ezt már most meg kellene kezdeni a háború alatt. (A beszédidő lejártát jelző lámpa kigyullad.) T. Ház! Félóra meghosszabítást kérnék. (Felkiáltások jobb felől: Nem adunk meghoszszabbítást!) Elnök: Kérdezem a t. Házat, méltóztatik-e a meghosszabbításhoz hozzájárulni? (Felkiáltások a baloldalon: Igen! Felkiáltások a jobboldalon és a középen: Nem!) Akik hozzájárulnak, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Kisebbség. A Ház a meghosszabbításhoz nem járul hozzá. Kérem a képviselő urat, szíveskedjék beszédét befsje^ni. Csorba János: Három mondattal befejezem. Elnök: Nem lehet három mondatot sem hozzátenni, ha már lejárt az idő. Csorba János: T. Ház! Azért, hogy az ellenzékiek súlyos kritikában részesítik a javaslatot, legyen megnyugodva a földmíveiésügyi kormányzat, hogy mindenki érzi itt a mai idők felelősségét és így minden olyan intézkedést, amely alkalmas arra, hogy a mezőgazdaságot erősítse és ezáltal az ország helyzetét is erősítse, a legnagyobb örömmel fog mindenki támogatni. A javaslatot nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Nagy Ferenc jegyző: Plósz István! Elnök: Plósz képviselő urat illeti a szó. n Plósz István: Mélyen t. Képviselőház! Az előttem szólott képviselőtársam ennek a törvényjavaslatnak jelentőségét úgyszólván auynyira lebecsülte, mintha az semmi jelentőséggel nem bírna.En az ellenkezőjét állítom. Ennek a törvényjavaslatnak a jelentősége olyan nagy, hegy korszakalkotó a mezőgazdaság történetében. Szinte Önként felmerül egy kérdés, vájjon, ha 30—40 esztendővel ezelőtt hozták volna ezt a törvényjavaslatot, hol állna ma a magyar mezőgazdaság. (Borcs János : Attól függ, hogy mit csináltak volna meg!) Nem lebecsüléssel, hanem elismeréssel kell ezt fogadni és ezért én üdvözlöm a törvényjavaslatot és üdvözlöm a földművelésügyi miniszter urat, hogy idehozta ezt a törvényjavaslatot. A mezőgazdaságban hozzá vagyunk szokva ahhoz, — mint ahogyan az előttem szólott képviselőtársam mondtatta — hogy egy törvényjavaslatból még nem látja az ember, hogy olyan gyors^ fejlődésnek indulna annak nyomán a mezőgazdasági termelés. Hozzá va-