Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-280

Az országgyűlés képviselőházának 280 gyünk szokva, hogy egy esztendő kell minden termeléshez és így ahhoz, hogy a mezőgazdaságban valami új eredményt tudjunk elérni. Természetes tehát, bogy a mezőgazdaságban nem lehet a termelés változtatását olyan gyors tempóban előidézni, mint az iparöan. Be ha ezeket az intézkedéseket olyan tempóban hajtják végre, ahogyan azt a törvényjavaslat célozza, meg vagyok győződve róla, hogy ez a törvényjavaslat eléri azt a célt, amelyet maga elé kitűzött. Mindenesetre ez a törvényjavaslat nem azt jelenti, hogy azt szó nélkül fogadjuk el és hogy ne foglalkozzunk bizonyos kérdésekkel. Azt sem jelenti, hogy az ezen az oldalon ülő kormánypárti képviselők is meg ne tegyék észrevételeiket és nem jelenti azt, hogy mi képviselők, bármely párthoz tartozunk is, jóakaratú észrevételeinket és segíteni akarásunkat, meglátásainkat, az életből vett tapasztalatainkat itt el ne mondjuk. (Ügy van! Ügy van! a jobbfelől.) Igen t. Képviselőház! Amikoir mi, a parlamentben ülő kisgazdák — általánosságban beszélek — átléptük a parlament küszöbét, felelősségérzés tudata fogott el bennünket; éreztük annak súlyát, milyen súlyos felelősséggel tartozunk a falu népének, hogy itt mi feltárjuk azokat a helyes utakat és módokat, amelyeket az életből vettünk és figyelmébe ajánljuk a kormányzatnak. Talán mondhatnám úgy, mint a legelső parasztképviselő, boldogult Nagyatádi Szabó István mondotta, hogy mi nem sebeket ütni, hanem sebeket gyógyítani jöttünk a parlamentbe. Mi falusi' képviselők, megvalljuk, ezt mindnyájan Programm na'k tartjuk. Eza törvényjavaslat olyan nagy és kiterjedt részleteket tár elénk, hogy órakhosszatt beszélhetnénk róla. Én azonban nem kívánok hosszasabban foglalkozni a részletekkel, csak nagy általánosságban mondom el észrevételeimet és meglátásaimat. A javaslat a mezőgazdaság fejlesztését célozza. Elsősorban tehát azt kell néznünk, hogy a fejlesztésnek mik az alapfeltételei, A termelés előbbvitele, mégpedig az, hogy jobbat, olcsóbban és eredményesebben termeljünk. A jobb és olcsóbb termelés feltételeit pedig négy pointban jeáölöm meg. Az első, amit majdnem minden felszólaló képviselőtársam elmondott már, a helyes árpolitika. Helyes árpolitika nélkül hiányoznak mindazok az előfeltételek, melyeket ebben a törvényjavaslatban lefektetni kívánnak. A másik kérdés, e törvényjavaslat végrehajtásának alapkérdése: megfelelő hosszúlejáratú mezőgazdasági hitelek megszervezése. (Ügy van! jobbfelöl.) A harmadik a megfelelő mezőgazdasági oktatás. Legyen szabad itt megjegyeznem, hogy bár nem akarok itt szembehelyezkedni sem a törvényjavaslattal, sem azok felfogásával, akik elsősorban a felső szakoktatás értékét tartják szükségesnek, hiszen elismerem, hogy erre is szükség van, de — csajtlakozva előttem szóló képviselőtársam megjegyzéseihez — a legnagyobb szükségét látom annak, hogy minél gyorsabban vigyük át a termelés megfelelő technikáját a kisgazdaságokba, a nagy tömegekbe és ezért szükséges a háromhónapos tanfolyamok további fejlesztése, még nagyobb mértékben, mint ahogy az megvan. Nem szabad sajnálni semmi költséget, hogy minél nagyobb mértékben átvigyük a nagy tömegekbe azt a legegyszerűbb tudást, amelyülése 19U2 július 9-én, csütörtökön, 431 lyel ők saját kisgazdaságukba átültethetik a tanultakat. Mert mi a helyzet? A háromhónapos tanfolyamok hallgatóinak körülbelül 90 százaléka gyakorlati gazda. Amit ők ott elsajátítanak, azt azonnal átviszik kisgazdaságukba, meglévén erre az adottság, mindjárt ki tudják használni a tanultakat. Sajnálattal kell megemlítenem, de őszintén meg kell mondatnom, hogy már a kétéves középfokú mezőgazdasági 'iskolát végzett fiatalemberek nagy százaléka, ^ sajnos, nem megy vissza a mezőgazdaságba, — elsajátította ugyan a szaktudást, de másutt keres elhelyezkedést — az a részük pedig, amely ottmarad a mezőgazdaságban, hogy szüleivel gazdálkodjék, sajnos, ott megint nem tudja úgy érvényesíteni a tudását, mint ahogyan arra szükség volna. A magyar parasztnak, a földművestársadalomnak egy nagyon rossz szokása az, hogy annyira konzervatív, hogy az apa nem akarja elismerni, hogy a fia már többet tudna produkálni a mezőgazdaságban, mint ő és így az a fiatalember nem tudja szüleinek gazdaságában érvényesíteni azt a, tudást és tapasztalatot, amit szerzett magánjak. Ezért — visszatérve előbbi kijelentésemre — semmi költséget nem szabad sajnálnunk, hogy mielőbb az egész ország területén elsajátíthassuk három• hónapos tanfolyamokkal azt a tudást, ami a kisgazdaságokban átvihető a gyakorlati életbe. Igen t. Képviselőház! A másik kérdéssel, amelyre az előbb rámutattam, az árpolitikával nem kívánok most bővebben foglalkozni. (Mozgás a szélsőbaloldalön.) Majd! később akarom felsorolni, hogy mi a különbség ezen a téren más kereseti ágakhoz viszonyítva. Később, beszédem vége felé fogok rátérni arra, hogy mi a jelentősége annak, hogy mit keres egy-egy személy a mezőgazdaságban és mit keres más foglalkozási, illetőleg iparágban. A második kérdJés, amelyre hivatkoztam, egy hosszúlejáratú hitel megszervezésének a kérdése. Tudvalévő dolog, hogy a magyar mezőgazdiaság — mind a kicsi, mind a nagy gazdaságok — forgótőke hiányában sohasem tudott úgy gazdálkodni, mint ahogyan arra szükség lett volna, hogy kellő mértékben előrevitte volna a mezőgazdaság érdekeit^ és termelését. Hiszen látjuk, hogy annakidején, a múlt század közepén már Széchenyi felhívta a nemzet^ figyelmét ennek a hitelnek a megszervezésére és alig akadt akkor képviselő, aki foglalkozott volna evvel a kérdéssel, egé; szén az 1880-as évekig, amikor gróf Károlyi Sándbr néhányad magával valósággal kiveszekedte az akkori törvényhozásban, hogy hitelszövetkezeteket létesítsenek- Egy pár évvel rá már a Hangyát állították fel, hogy mentsék^ a mezőgazdaságban azt, ami még menthető. Látszik tehát, hogy már akkor is foglalkoztak ezzel a kérdéssel. Az akkori liberális^ éra nem engedte meg, hogy a mezőgazdaság érdekében csak a legcsekélyebb áldozatot is hozza a kormány azért, hogy előbbre vigye a mezőgazdaság termelését. Most tehát annál inkább örömmel kell fogadnom, amikor ezt a javaslatot idehozták a Ház elé. Annak a második követelménynek megszervezése nélkül azonban, amelyet megemlítettem, megint nem lesz a mezőgazdaság előbbreviteléből semmi sem. Ami pedig a többi kérdést illeti, nagyon helyesen mondotta Szilvássy Pál t. képviselő-> társam, hogy be kell kapcsolni a szövetkezeteket. Előttem szólott képviselőtársam is említette ezt. Hiszen a szövetkezeti gondolat, a