Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-279

418 Az országgyűlés képviselőházának Azt mondja továbbá a miniszter úr: az özvegy kap még kisgyermekével együtt havi 200 pengőt. De nem nyugdíjat hanem — ahogy a miniszter úr mondta — »juttatást«. A világon mindenütt a repülőhalált halt hátramaradottja nyugdíjat kap és bármennyi évet szolgált is, ennek összegét úgy számítják ki, mintha teljes szolgálati idővel ment volna nyugdíjba. A Malertnél nem így van, a miniszter úr előadása szerint sem, tehát szociális érzékről és megértésről beszélni sem lehet. Ugyanennél az özvegynél hozza fel a miniszter úr, hogy a Malert havi 260 pengő fizetéssel alkalmazta s ezután nyugodtan megállapítja, hogy így az összes juttatások végöszszege havi 610 pengő. Elfelejti a miniszter úr, hogy ez az özvegy, mint kitűnő tisztviselő a havi 260 pengőért dolgozik és ez a pénz nem a Malert megértő szociális érzékét dicséri, hanem ügyességét, hogy nyugdíj nélkül tud a mai időben kapni havi 260 pengőért egy kitűnő tisztviselőt. A miniszter úr többi példájával, amit felhozott, az idő hiányálban most nem akarok foglalkozni. T. Ház! Incze Antal képviselő társamnak a múlt héten a'dott válaszában a kereskedelmi miniszter úr a következőket mondotta. (Olvassa): »...azon a tárgyaláson, ahol én is vallomást tettem, én úgy érzem, éppen elegendő elégtételt szolgáltattam, mert megállapítható, hogy az én ott tett vallomásom hozzájárult ahhoz, hogy az ismeretes ítélet hozasséfc meg.« (Mozgás a szélsőbaloldalon.) — Incze Antal: Ilyen még sohasem voltl) őszintén kijelentem, mélységesen megdöbbent a miniszter úrnak ez a kijelentése. Az tényleg igaz, hogy a kereskedelmi miniszter úr a sajátkezüleg aláírt és a honvédvezérkar főnökének bíróságához benyújtott feljelentésében a következőket mondotta: »Az első szabotázs-kísérlet máris jelentkezett. Arravaló tekintettel, hogy nevezetteknek ez a tervszerű, tudatos és szándékos cselekménysorozata...« stb. — Viszont a honvédbírósági tárgyaláson az eskü szentségére való figyelmeztetés után, tehát eskü alatt azt vallotta, hogy »nem meri határozottan kijelenteni, hogy a vádlottak szántszándékkal szabotálni akartak.« (Vitéz Imrédy Béla: Akkor miért jelentette feli) A honvédbírósági ítélet és a királyi ügyészség megszüntető határozata egyáltalában nem alapszik a miniszter úr eskü alatti vallomásán. A honvédbírósági ítélet azért nem, mert ott a vád hűtlenség volt és a szabotázs a polgári bíróságra tartozott, éppen azért ez a bírói ítélet a miniszter úr fenti vallomására csak felhívta a polgári bíróság figyelmét, hogy döntésénél ezt mérlegelje. Viszont a királyi ügyészség a miniszter úr vallomására egyáltalában nem hivatkozik, mert egész más ténybeli és jogi alapon szüntette meg az eljárást bűncselekmény hiányában. A miniszter úr eskü alatti vallomása tehát sem az ítéletre, sem a megszüntető határozatra befolyással nem volt. Mélységesen csodálkozom, hogy a miniszter úr azt mondja, hogy ezek után több elégtételt nem adhat. (Egy hang a szehőbaloldalon: Mit adott eddig?) Azt kell mondanom, hogy a kereskedelmi miniszter úr ebben az ügyben ezúttal sincs tisztában szavainak a jelentőségével. (Incze Antal: így van!) Eskü alatt tett vallomásnál arról beszélni, — különösen a följelentő részéről — hogy az elégtétel 279. ülése 19 h2 július 8-án, sz&rdán. lenne, igazán nem lehet. Eskü alatti vallomásnál csak arról lehet beszélni, hogy az igaz-e vagy sem. Én remélem, hogy a kereskedelmi miniszter úr eskü alatti vallomása volt az igaz és nem az, amit feljelentésében aláírt. (Incze Antal: így kellene lennie!) T. Ház! A miniszterelnök úr és a magyar királyi kormány láthatja, hogy itt súlyos kérdésekről van szó. Nyolc lecsukott és bűnvádi úton meghurcolt szolgálatonkívüli és tartalékos tisztnek erkölcsi elégtételt kell kapnia. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A további kommentálástól most eltekintek, mert bízom benne, hogy a miniszterelnök úr és a kormány az elégtételt és a jóvátételt megadja és így az ügyet lezárhatjuk, de ünnepélyesen kijelentem, hogy nem nyugodhatok meg addig és a rendelkezésemre álló törvényes eszközökkel mindaddig élni is fogok, amíg az erkölcsi jóvátétel meg nem történik. (Helyeslés a szélsőbalddalon.) A megsértett jogrend és igazság nevében kérem és várom a kormány sürgős cselekedetét. (Elénk éljenzés és taps a szélsőbaloldalon. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: A Ház az interpellációt kiadja a kormánynak. Következik Incze Antal képviselő úr inter-; pellációja a magyar királyi kereskedelemügyi miniszter úrhoz a Malert.-től elbocsátott repülőtisztek ügyébpn. Kérem a jegyző urat, szí; veskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Nyilas Ferenc jegyző (olvassa): »Interpelláció a magyar királyi kereskedelemügyi miniszter úrhoz a Malert.-től elbocsátott repülőtisztek ügyében. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy az általa súlyosan meghurcolt Malert.tisztviselők mindannyian tartalékos tisztek, akiknek egyrésze jelenleg is tényleges katonai szolgálatot teljesít? Tudatában van-e a miniszter úr annak, hogy ő ezeknek az uraknak elégtétellel tartozik? ! í • ! ' Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a Malert, ezen meghurcolt tisztviselői ellen a képviselőház elnökéhez hamis vád bűntette és többrendbeli rágalmazás vétsége címén feljelentést tettek? Amennyiben a miniszter úr elégtételadásra mégsem hajlandó, hajlandó-e a fenti feljelentés aláíróit bíróság elé állítani?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Incze Antal: T. Ház! (Halljuk! a szélsőbalo diaion.) Ha nem tévedek a számban, azt hiszem, ez a hatodik interpelláció, amit ebben a kérdésben Varga közlekedésügyi miniszter úrhoz intézünk. Higyjék el nekünk a t. túlol; dalon is, kizárólag egy nagyon súlyos erkölcsi kényszer hatása alatt cselekszünk, amikfocp a Háznak ezekben a háborús időkben olyan fontos ideje immár hatodszor is igénybe veszszük. Erkölcsi kényszer hatása alatt cselekszünk, mert felelősségünk tudatában kijelentem, hogy az, ami ezekkel az urakkal történt a miniszter úr részéről, példátlan a magyar politikai életben. Ez nem politikai kérdés, itt nem arról van szó, hogy ellenzéki oldalon feláll egy-két nagyszájú képviselő és zengetes interpellációkat mond. Állítom, hogy ez az egész magyarságnak becsületbeli 'kérdése, ezekkel a meghurcolt repülőhősökkel szemben. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Meghallgattuk a miniszter úr válaszát a múltkor és ugyancsak felelősségem tudatában ki merem jelenteni, hogy mindaz, amit a mi-