Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-279

Az országgyűlés képviselőházának nistater úr felsorolt, nem egyéb, mint megismétlése a bíróság által már megcáfolt állításoknak. Mi minden részletét ismerjük ennek a kérdésnek és elmondottuk a multkoir is, hogy az ország helyzetével szemben érzett felelősségünk tart vissza attól, hogy minden részletével idejöjjünk. De egy kérdést mégis idehozok, mert a folyósókon és másutt találkozunk túloldalon ülő képviselőtársainkkal, akik nekünk sejtelmes kijelentéseket tesznek ezzel az ügygyei 'kapcsolatban, mint jól informáltak, akik jobban tudják és akik sajnálnak bennünket, minket szegény félrevezetett különben elég jóravaló ellenzéki képviselőket, akik ebbe az ügybe beugrottunk. Ez a konkrét részlet, amit kiragadok, az a bizonyos híres repülőgépátadási és átvételi könyv kérdése. Tulajdonképpen ez volt az a pont, amelyre a miniszter úr a szabotázs vádját építette. Arról volt szó, hogy ezek a pilóták nem violtak hajlandók a repülőgép-átadási és átvételi könyvet aláírni és ebből eredt azután a miniszter úrnak az a megállapítása, hogy ezzel a szabotázs bűncselekményét követték el. . Nem én kommentálom ezt a kérdést, hanem méltóztassanak türelemmel meghallgatni, mit mond erről az ügyészség megszüntető határozata, (olvassa): »A repülőgépvezetőknek az a magatartása, hogy az átadási-átvételi könyv aláírását megtagadták, sem biztosítási, sem forgalmi vagy műszaki szempontból nem tette szükségessé a repülőgépek útbainditásának letiltását. Ebből viszont az következik, hogy az 1942. február 2-án útbaindítani szándékozott repülőgépek el nem indításáért, tehát a Malert forgalmában ez alkalommal beálló zavarokért az átadási és átvételi könyv aláírását megtagadó Pinty Mátyás, Piufsich Gáblor és Stifter János pilótákat büntetőjogi felelősség nem terheli, mert a repülőgépek indulásának elmaradása tulajdonképpen nem az ő ténykedésüknek volt szükségszerű következménye, hanem. annak, hogy a m. kir. kereskedelem- és közlekedésügyi minisztérium légiforgalmi szakosztálya a könyv rendeltetésével és jelentőségével nem volt tisztában«, (Mozgás és derültség a szélsőbaloldalon.) és annak nem létező jelentőséget tulajdonítva, ,az aláírás megtagadása miatt a gépeket útbaindítani nem engedte, jóllehet a könyv aláírásának megtagadása a gépek útbaindításának letiltását egyáltalában nem tette szükségessé. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Tehát nem szabotáltak!) Ez a megállapítás bárkinek betekinthető a túloldalon is, a miniszter úrnak is. Ez a budapesti királyi ügyészség megszüntető határozata. (Nagy László: Jogerős!) Ezt az egyetlen egy témát azért kaptam ki, mert úgy látom, hogy a miniszter úr informátorai ebben a kérdésben már valósággal suttogó propaganda-hadjáratot indítottak el, hogy a túloldal t. képviselőit arról győzzék meg, hogy itt valóban félrevezetésről van szó az interpelláló képviselők irányában. T. Ház! Nem időzöm tovább a ténybeli dolgoknál, hiszen már sok mindent elmondottunk és még fogunk is egyet s mást idehozni a t. Ház elé. A kérdésnek nem ez a része érdekel engem, mert én biztosan tudom, hogy ezek az urak tökéletesen ártatlanok. (Nagy László: A bíróság mondta ki!) Engem,, t. Ház! csak egy érdekel és ez: az ezeknek az uraknak adandó elégtétel. (Nagy László: Ügy van!) 79. ülése 194-2 július 8-án, szerdán. 419 T. Ház! Múltkori interpellációmban felolvastam, hogy kik ezek az urak. Névszerint rámutattam és adatokkal szolgáltam arra, hogy milyen világháborús kitüntetések hordozóiról van itt szó. Ezeknek az uraknak — akár tetszik a miniszter úrnak, akár nem és bármit referáljon is neki, aa ő ebben az ügyben súlyosan Ikrompromittált szakosztálya — a miniszter úr köteles elégtételt adni. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) De t. Ház, ők keresik is ezt az elégtételt és a napokban levelet kaptam ezektől az uraktól, amelyben tudatják velem, hogy folyó hó 1-én feljelentést nyújtottak be az Országgyűlés képviselőházához dr. Varga József, a m. kir. kereskedelem- és közlekedésügyi minisztérium vezetésével megbízott iparügyi miniszter úr ellen, a házelnök úr őnagyméltóságához címezve és meg is küldöttek nekem ennek a feljelentésnek a szövegét. Kénytelen vagyok ezt a feljelentést a Ház előtt részleteiben is ismertetni. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Miért? Azért t. Ház, mert ezek az urak felelősségük teljes tudatában a miniszter úr ellen többrendbeli rágalmazás vétsége miatt tettek; feljelentést. Felterjesztésüket a következőkre alapítják: (olvassa): »A Malert, vezetői által aláírt emlékiratot nem vizsgáltatta ki a miniszter úr pártatlanul, hanem az elsősorban érdekelj légiforgalmi szakosztályok valótlan tartalmú jelentését fogadta el valónak.« Másodszor: »Az emlékirattal kapcsolatban tett intézkedéseiről a miniszter úr több ízben azt a kijelentést tette, hogy úgy érezte, adtak neki egy vágást és neki kötelessége azonnal visszavágni. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Bocsánatot kérek, t. Ház, ha egy miniszter úgy érzi, hogy hivatali alantasai neki vágást adtak, akkor ne a Conti-utcával feleljen az ilyen vágásért.« Harmadszor: »A feljelentő miniszter úr feljelentése elhallgatta azt a lényeges körülményt, hogy a Malert, összes felmondott alkalmazottai felmondó levelükben^, kijelentették, hogy a re pülőszolgálatot továbbra is csorbítatlanul ellátják« — el is látták, t. Ház, mert két légiforgalmi repülőgép útvonalon még elvezették a gépeket, Berlinbe .és Rómába — »és minden fennálló, vagy hozandó törvényes intézkedésnek változatlanul eleget tesznek«. Ezt kijelentették a vállalatnak is. Negyedszer: »Már a hadbírósági tárgyalás tartama alatt dr. Ladomerszky Dezső miniszteri tanácsos, az V. légiforgalmi szakosztály vezetője — vallomása szerint — a feljelentő miniszter úr utasítására felkereste a Trieszti Általános Biztosító Társulat vezérigazgatóját és tőle több órán át azt forszírozta, hogy állítson ki részére egy olyan igazolást, hogy az úgynevezett repülőgép-átadási és átvételi könyvnek a pilóta által való aláírása a biztosítás szempontjából elengedhetetlen kellék. A biztosító intézet az igazolást ilyen értelemben nem volt hajlandó kiállítani. (Mozgás a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások: Hallatlan!) Hatodszor: »A feljelentő miniszter úr a hadbíróság előtt tanuként kihallgattatott és tanúvallomásában nem merte határozottan kijelenteni, hogy a vádlottak szántszándékkal szabotálni akartak. Ha pedig a miniszter úr ezt nem merte állítani, ellenkező értelmű feljelentést _ sem tehetett volna jogosan.« (Nagy László: Ügy van!) Továbbá állítják ezek az elbocsátott MalertI repülők, hogy: »1942 február 2-án a repülőgépek a budapesti közforgalmi repülőtéren