Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-279

Az országgyűlés képviselőházának hogy az áltálam jobban informálandó kereskedelemügyi miniszter úrnak akarok interpellációmmal módot adni az azonnali intézkedésre. Tettem ezt azért, mert a miniszter úr a hadbíróság előtt eskü alatt azt vallotta, hogy a memorandumra a minisztériuma által készített válasz •— és most szó szerint idézem (olvassa): »... teljes mértékben fedi az álláspontomat, ha a tények úgy igazak, amint azokról nékem tudomásom van és amely tényállításokért az engem informáló urak a felelősek.« Nyugodtan megállapíthatom, hogy ez az interpellációm éppenúgy, mint a július hó 1-én elmondott interpellációm is, teljesen tárgyilagos és politikamentes volt. Éppen így a legszívélyesebb módon tanácskoztam a miniszter úr meghívására vele több, mint háromnegyed órán át. Meg voltam győződve arról, hogy tökéletesen el fogja a miniszter t úr intézni az ügy erkölcsi részét és megol'dást talál a reparációra is. A miniszter úr által a múlt szerdán adott válasszal azonban a helyzet megváltozott, mert először a miniszter úr személyes térre vitte át az ügyet és megtámadott engem, a következőket mondván (olvassa): »A" felmentett Malert, alkalmazottakkal hozzák kapcsolatba a közforgalmi légi közlekedést, melynek fejlődését nem fogja megakasztani ez a fél éve tartó sajnálatos és most a t. Ház elé került és indokolatlanul felfokozott és kiszínezett támadás sem.« A miniszter úrnak ezt a megállapítását visszautasítom, mert interpellációm szövege nem adott jogot a miniszter úrnak ilyen megállapításra, hiszen abban a bíróság által megállapított tényeken, élő törvények idézésén és azok kommentálásán kívül más nem volt. Kínoisan vigyáztam arra is, hogy az általam jóhiszeműnek tartott minisztert ne támadjam, hanem meggyőzzem. Megváltozott a helyzet másodszor azért, mert a íkereskedelmi miniszter úr olyan tényeket hozott a Ház elé, amelyeket a bíróság már régen megcáfolt és olyan beállításban tárgyalta az ügyet, amelyből joggal vonom le azt a következtetést, hogy ő ragaszkodik rosszul informáltságához, tehát az ő meggyőződésével tovább nem kísérletezhetem. Harmadszor: h

a a miniszter úr minden áron ragaszkodik a nyolc úr ellen tett bűnvádi feljelentésében felhozottakhoz, akkor éppen nem fordulhatoiki hozzá kéréssel, mert ő bűnvádi feljelentést tett és ez ellen emelt vádjait a honvédbíróság és a királyi ügyészség jogerősen elbírálta és teljesen és tökéletesen alaptalannak találta. Egészen világos, hogy most ennek az eljárásnak a fordítottja kell, hogy jöjjön és az alaptalannak talált miniszteri feljelentést kell most illetékes fórumnak elbírálni és a lecsukott és bűnvádi úton meghurcolt nyolc úrnak elégtételt szolgáltatni. (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Senki saját ügyében bíró nem lehet, tehát a kereskedelmi miniszter úr sem. (Ügy van! a szélstöbaloldalon.) Éppen ezért fordulok a kormányhoz és kérem a miniszterelnök urat, hogy a honvédelmi és igazságügyi miniszter urak bevonásával a Btk. 227. §-ában és az 1848 : III. te. 32. §-ában foglaltak szem előtt tartásával sürgősen vizsgái ja meg az egész anyagot és ezután a nyolc ártatlanul lecsukott és bűnvádi úton meghurcolt szolgálatonkívüli és tartalékos tiszti rangot is viselő úrnalki adjon teljes erkölcsi elégtételt, (tfgy van! a szélsőbáloldalon.) Tizenöt perc alatt nem lehet részletesen in279. ülése 19U2 július 8-án, sz&rdán. 417 dokolni, de azért a kereskedelmi miniszter úr legutóbbi válaszában előadott egy-két ténnyel mégis kénytelen vagyok foglalkozni, A miniszter úr legutóbbi válaszában a következőket mondotta (olvassa): »Félreértések elkerülése végett ismételten hangsúlyozom, hogy a Nagy László képviselő úr áltai említett, három repülőgépvezető felmondását a vállalat nem négy hónap múlva, hanem a felmondáskor, tehát jóval a katonai szolgálatra való behívás előtt vette tudomásul.« Június hó 17-i interpellációm tényállása precíz. A repülőgépvezetők 1942 január hó 22-én és 24-én mondottak fel. Apáthy Jenő, a kereskedelemügyi miniszter úr által annakidején kiküldött új Malert-vezető, március hó 11-éh, tehát három

r hónappal a pilóták felmondása után a hadbírósági tárgyaláson eskü alatt a tárgyalást vezető hadbíró ama kérdésére, hogy elfogadták-e a Malert.-pilóták felmondását, azt vallotta, hogy: »Idáig nem.« Ezekután csak annyit mondok, hogy a miniszter úr idézett nyilatkozata és Apáthy Maleri-vezető eskü alatti vallomása közül csak az egyik lelhet igaz. (Egy hang a szélsőbahldalon: Ez súlyos!) A továbbiakban utalok június hó 17-i interpellációm szövegére, amely a miniszter úr fenti válaszát már eleve megcáfolta. A miniszter úr jónak látta a Malert, volt vezetőinek fizetését ismertetni. Megállapítom, hogy én soha nem foglalkoztam azzal és soha nem mondottak azt, hogy kicsinyek a fizetések, bár e fölött lehet vitatkozni. Én a pilóták, jogtalan fizetésbeszüntetésével, valamint anyagi és nyugdíjügyük rendezetlenségével foglalkoztam. Ha a miniszter úr ezeket a fizetéseket azért ismertette, hogy a Ház tagjai elszörnyűködjenek, hogy ilyen nagyfizetésű emberek mégis nyugtalankodnak és memorandumot szerkesztenek, akkor az a válaszom, hogy éppen ez a legnagyobb érdemük, (Ügy van! — Taps a szélsőbaloldalon.) mert nem a maguk anyagi jobblétéért nyugtalankodnak, hanem a magyar repülés nagy ügyét és az alájuk beosztott alkalmazottak erkölcsi és anyagi érdekét akarták előbbre vinni és ezért a fizetésüket is áldozatul adták. Ezt a tény a honvédbíróság ítéletében magáévá tett szakvélemény a következőkben szögezi le (olvassa): »Vádlottaknak a főtárgyaláson szóbakerült és megvilágított szolgálati összteyékenysége

v működése, múltja, jelleme és egész egyéniségük arra mutat és azt igazolja, hogy a honvédségi érdekeket — sőt azon túlmenően — a magyar repülés ügyét akarták és akarják jóhiszeműen és fanatikusan megvédeni és szolgálni.« (Rajniss Ferenc: Ennél szebb bizonyítványt nem adhatnak!) A kereskedelmi miniszter úr múltkori válaszában ex katedra megállapította, hogy »a Malert, jelenlegi vezetősége... az alkalmazottakkal szemben a legmesszebbmenő megértéssel, jóindulattal és szociális érzékkel járt és i jár el.« Az általa felhozott egyik példával óhajtok csak foglalkozni. Azt mondja a miniszter úr, hogy az egyik repülőhalált halt pilóta özvegye 35.000 pengő életbiztosítási öszszeget kapott és ezen egy házat vett, amelynek bérjövedelme havi 150 pengő. (Rajniss Ferenc: Kitőh kapta?) Ezt az életbiztosítási díjat mindenki megkapja, ha a repülőgépen szerencsétlenül jár, (Rajniss Ferenc: Szóval ennek semmi köze sincs hozzá!), tehát az életbiztosítási összeg nem dicséri a Malert szociális érzékét, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) 60*