Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-279

416 Az országgyűlés képviselőházának ünnepnapi kirakásokra is, tehát ők itt már eltagadták azt a körülményt, hogy éjjel-nappal, ünnepnap és héköznap egyaránt dolgozik a munkás és nem kap többet. A másik körülmény az, hogy ezek a munkások sokszor egész napot ott állnak, ülnek, lebzselnek, nem dolgozhatnak, mert nincs beállított vágón, elvesztik tehát az egész napot, mennek haza, nem kerestek semmit, mert nem volt kirakás. Ha órabérben dolgoznának, abban az esetben akkor is járna nekik munkadíj, ha nincs kirakandó vágón, a gyár azonban nagyon ügyesen akkormunkába adta ki ezt a vállakózást, mert a várakozási időre, amikor éjféltől reggel 6 óráig állnak, miután a vasút nem állította be a vagonokat, egy fillért nem kapnak. A gyárnak egyébként órabérben 43-7 fillért és 50 százalék pótlékot kellene fizetnie akkor is, ha a munkás ott ült. (Bodor Márton: Ez igaz!) Ebből láthatjuk, hogy a munkaerőt megint olymódon használták ki, hogy a gyár haszna megmarad, ezzel szemben megcsorbul a munkás pihenője és mmnkakereseti lehetősége. A másik szempont pedig az, hogy a gyár a vagónkirakások menetét is figyelembevette, mert nagyon jól tudta', hogy ha órabérben rakatja ki, akkor igen nehezen megy egy vágón kirakása akkor, amikor ott már halomban áll a szén és halomban áll a bauxit, nem lehet egyszerűen csak kilapátolni, kihányni a vagonból, a kocsi megy és kész. Megfigyeltem ezt a munkát, bár a gyár vezetősége nem szívesen egyezett bele, ott álltam és néztem. A bauxitot nem lehet úgy kirakni, mint ahogyan az ember azt képzelné, az nem rakható ki normálisan. Nem,lehet egyszerűen kihányni a vagonokból. A vágón tetejére egy szál deszka kerül, arra a deszkára egy talicskát tesznek. A talicska osak nagy fáradsággal rakható meg, mert a munkásnak a feje fölé kell felhánynia a bauxitot, némelykor több, mint félmázsás darabokat kell emelnie, ami valósággal életveszély és akkor egy szál deszkán fut és szalad a vágón tetején. Égy szál deszkán, egy proknin felmegy a halomra és ott fordítja ki a talicskát. A munkás tehát valóságos zsonglőrmutatványokat visz véghez. Ezért a munkáért normális viszonyok között és más intézmények sokkal többet fizetnek, mert nem elég az, hogy megállapítják az akkordbéreket, meg kell állapítani a munka gyorsaságát, illetőleg a munka kényelmét is ahhoz, hogy mit fizetünk. Fizethetne például kevesebbet is, mint ez a gyár, há történetesen rögtön ott gurítják ki a vagonokat. Egy ilyen vágón kirakása azonban oly sok időt vesz igénybe és olyan veszedelmes, hogy a munkások sokszor már azon gondolkoznak, hogy megtagadják a munkát és nem teljesítik. A gyár tehát a munka menetéről sem gondoskodik úgy, hogy egy nap legalább tíz vágón legyen kirakható tíz ember részéről. Nincs rá eset, hogy ezt a mennyiséget ki tudják rakni. Az bizonyos, hogy a gyár vezetősége tisztában van azzal, hogy ha ezeket a munkákat órabérben bonyolítaná le, sokkal többet fizetne rá, mint amennyit fizet, (Bodor Máirton: Mégegyszer annyit!) viszont keresni akar rajta. Szeretném most összehasonlítani a gyár által fizetett munkabérek nagyságát a hasonló munkát adó gyárak és üzemek munkabérével. Rendelkezésemre áll több adat. A Bauxit Ipar . Bt pótdíj címén 20 tonnás kocsinál, tehát 20.000 279. ülése 194-2 július 8-án, szerdán. kilogrammos szén- vagy bauxit-árunál a 30 százalékos pótdíjat figyelembevéve, 7 pengő 41 fillért fizet egy vágón után s ezt vegyük figyelembe. A m. kir. Nemzeti és Szabadkikötő Komáromban sokkal több ilyen bauxittal megrakott vagont rakat be a vagonokból uszályokba és visz ki Németországba s 20 tonnánként 15 pengő 16 fillért fizet, tehát az előbb említett összeg kétszeresét. Ha azonban figyelembe vesszük a munka minőségét, az előbb említett helyen lényegesen rosszabb és veszedelmesebb a munka, itt megáll a vágón, a vágón szájánál van a deszkapadló, a talicska ráfut, leszalad a Dunapartig, ami alig van talán öt-hat méterre, ott legurul a bauxit s magától belehull a hajóürbe, majd visszafordul, úgyhogy lehetőség van naponta lényegesen több vágón kirakására is és nem dolgozik olyan nehéz testi munkát. Itt van például a Fejes László, Győr, Fémkereskedelmi Rt., amely 12—20 méter távolságnyi talicskázásért fizet 20 óránként 32 pengőt, azután az Országos Raktárházak, Győr, amely fizet 20 óránként 16 pengő 50 fillért, sokkal könnyebb kirakásért. Kérem tehát a miniszter urat, hogy a bérlistákat legyen szíves olyan kézbe adni, amely ezeket alaposan felülvizsgálja, de neos ak* a kifizetett béreket, hanem a munka körülményeit is vizsgáltassa meg, továbbá azt is, hogy ezek az emberek miért nem bírnak többet keresni. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) ; *|Í Az interpellációt a Ház kiadja az iparügyi miniszter úrnak. Következik Nagy László képviselő úr in-* terpellációja a kormányhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Nyilas Ferenc jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. kormányhoz a Malert, vezetőinek és három pilótájának ártatlanul elszenvedett bűnvádi üldözés miatti erkölcsi ' elégtétel és a többi pilóta és szikratávirász ügyeinek rendezése tárgyában. 1. Tudja-e a miniszterelnök úr, hogy vitéz Groschmid István és 7 társa 8 napig a Contiutcai katonai fogházban vizsgálati fogságban voltak? 2. Tudja-e a miniszterelnök úr, hogy a honvédvezérkar főnöke bírósága vitéz Groschmid Istvánt és 7 társát a hűtlenség bűntettének vádjai és kövekezményei alól jogerősen felmentette'? 3. Tudja-e a miniszterelnök úr, hogy vitéz Gröschmi'd István és 7 társa ellen a hadbíróság által oda áttett úgynevezett szabotázsbűnc^elekmény miatti el járást a kir. ügyészség jogerősen bűncselekmény hiányában megszüntette? 4. Hajlandó-e a miniszterelnök úr az ártatlanul bűnvádi eljárás és letartóztatással megLurcoltaknak — akik valamennyien szolgálatonkívüli viszonybeli tartalékos tisztek is — teljes erkölcsi elégtételt adni s így a Btk. 227. §-ába ütköző hamis vád bűntette miatti, illetve az 1848 : III. te. 32. §-a szerinti eljárás folyamatba tételének mellőzésére lehetőséget biztosítani? 5. Hajlandó-e a Malert, elbocsátott, hadiszolgálatot teljesítő személyzetének összes ügyeit rendezni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. i Nagy László: T, Ház! Ezév június hó 17-én tartott interpelláeiőmban azt mondottam.