Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-279

• Az országgyűlés képviselőházának 279. ülése 1942 július 8-án, szerdán. 409 kerültek víz alá és miután a nagybirtokok ol­csóbb áron vannak 'haszonbérbe adva, egy vagy két métermázsás haszonbérért, az esetleg mégis jelentkező konjunktúra talán behozza azt # differenciát, amelyet azokért a földekért is kell fizetni az illető bérlőnek, amelyeken semmi sem termett. Most arra kívánok rámu­tatni, hogy milyen katasztrofális következméj nye van ennek a kisembereknél. Vannak Makó környékén — de általában az Alföldön, ahol valamivel szerencsésebb a birtokmegoszlás — kisbérlők, akik 5—10 holdat, vagy 1—2 hold földet bérelnek. Nálunk Makón például 4 mé­termázsa búzán alul nincs haszonbér és pél­dául a püspöki földeket is 6, sőt 8 mázsa bú­záért adták bérbe- (Rajniss Ferenc: Nincs sok dolga a püspöknek arrafelé!) Egyébként is a haszonbérek roppant magasak. Most vegyünk egy olyan kis bérlőt, aki egypár katasztrális hold földet bérel, amelyet teljesen elöntött a víz, tehát egyáltalában nem tudta használni bérletét. Egy korábbi interpellációmban el­mondtam, hogy a vármegye felét vízkár érte és volt idő, amikor több mint százharminc­ezer katasztrális hold föld állt TÍZ alatt, ősz­szel az a kisember, akinek mondjuk csak a legkisebb haszonbért, négy mázsát kellett fizet­nie, bevetette, felszántotta a földjét; A felszán­tás egy mázsa búzába került, bevetése egy; má­sik métermázsa búzába, nyugodtan számítha­tunk még egy fél métermázsa búzát a boro­nálásra és a többi munkálatokra. Előre befek­tetett tehát két és fél métermázsa búzát. Most azután elöntötte földjét a víz» nem termett rajta semmi. Ennek a rendeletnek következté­ben azonban még egy métermázsa búzát köte­les a bérbeadónak megfizetni, vagyis az a szerencsétlen kisember, akinek semmije nincs, mint egypár mázsa búza forgótőkéje és a saját munkája, mégis három és fél métermázsa bú­zát köteles kiűzetni haszonbér fejében a bérbe­adónak­T. Ház! Merem állítani, hogy ezen a kis­bérlők tízezrei mentek tönkre. Vannak, akik azt mondják, nem mehet tönkre a bérbeadó sem. Kérdem azonban, ha a bérbeadó maga hasz­nálta volna azt a földet, akkor jobb helyzetben lenne? Akkor sem lenne belőle semmi jöve­delme. Abból, hogy egy kisember magas ha­szonbére kivette, neki külön előnye legyen és jobb helyzetbe kerüljön, mintha sajátmaga használta volna azt a földet, maga művelte volna meg?! Ellenkezőleg azzal, hogy nem Ő munkálta meg a földet, megmenekült attól, hogy azt felszántsa, bevesse, mert ha ő maga felszántotta és bevetette volna, akkor sem lett I volna M semmiféle haszna és mégis 2-5 mázsa búza kiadása lett volnai rá. Vannak, akik azt mondják, hogy a haszon­bérleti, szerződés bizonyos fokig szerencseszer­ződés is és ebből magyarázgatták annak jogo­sultságát (Rajniss Ferenc: Ha olcsó, akkor igen!), hogy a bíróságok a 'haszonbért megíté­lik. Tudniillik a bíróságok mindenütt ezt a ren­deletet vették irányadóul és ettől nem tudtak eltérni. Nem lehet erre az álláspontra helyez­kedni, mert a haszonbérleti szerződés egy koc­kázatos szerződós ugyan, de a kockázat csak abban a mértékben van meg, amely mértékben normális időkben az időjárás befolyásolja a termelést, nem terjed ki azonban a kockázat arra, ha egyáltalában nem lehet a bérleményt használni. Ha például valaki egy malmot bérei és rájön, hogy azt a malmot nem lehet hasz­nálni, a bíróság nyilván minden további nél­kül, azzal az indokolással, hogy az a cél, amely miatt a malmot bérbevették, nem valósítható meg, a szerződést felbontja. A bíróság koráb­ban itt is hajlott arra az álláspontra, hogy ha egyszer nem lehet használni a víz miatt azt a földet, akkor haszonbért sem kell fizetni. E ren­delet következtében kénytelen volt mégis arra az álláspontra helyezkedni, hogy ha semmi sem terem is, a haszonbér negyedrészét mégis meg kell fizetni. Van azonban itt még egy egé­szen különleges hátrány a kásbérlőkre. A kis­bérleteknél majdnem mindenütt ki van kötve a trágyázás kötelezettsége. Ki van kötve, hogy négyévenként egyszer trágyázzák meg a földet, ami azt jelenti, hogy évenként egy katasztrális hold földre öt kocsi trágyát köteles a bérlő kivinni. Egy kocsi trágya ára 4 pengő, de-a fuvar 10 pengő, tehát legalább 14 pengőbe kerül egy ko­csi trágya. Ennyi az ellenértéke, a bíróságok is így számítják. Mármost katasztrális holdan­ként ötször tizennégy, azaz hetven pen­gőt kell még neki megfizetnie, mert a bírósá­gok igen sok helyen arra az álláspontra helyez­kednek, hogy ez is a haszonbér egy része. Pró­báltunk már ebben a tekintetben magyaráza­tot adni, azt, ami a legtermészetesebb, hogy a trágyázásra, azért van kötelezve a kisbérlő, hogy visszajuttassa a földbe azokat a tápanya­gokat, amelyeket a termelés útján kivontak be­lőle. Miután azonban a rendelet ebben a tekin­tetben sem intézkedett, a bíróságok a legtöbb helyen még ezt is megítélik, úgy, hogy a 3-5 mázsa búza mellé annak a szerencsétlen kisem­bernek még 70 pengőt kell katasztrális holdan­kint megfizetni. Ezeknek a kisembereknek van legfeljebb két lovuk, esetleg egy tehenük és néhány mázsa búzájuk, hogy vetni tudjanak. Ez az egész vagyonuk, ez a forgótőkéjük, ez után élnek és ezt veszi el tőlük ez az elhibázott rendelet. Arra kérem a földmivelésügyi miniszter urat, hogy tegye az itt általam előadottakat megfontolás tárgyává és változtassa meg ezt a nyílván csak a kisemberekre, a kishaszon. bérlőkre katasztrofális rendeletét olyan formá­ban, hogy a bíróságokat, ha nem is utasítaná, de olyan módon szabna nekik irányt, hogy az ilyen kisbérleteknél a kármegosztás elvét ér­vényesítsék. Vagyis, ahol semmi nem termett, ott egészen természetesen ne fizessen a bérlő haszonbért. Ha ellenben egy bizonyos kár me­rült fel és az meg is állapítható, akkor vonják le azokat a nyilvánvaló készkiadásokat, ame­lyeket a kisbérlő befektetett, legyen meg tehát neki elsősorban a vetőmagja, hogy később má­sodszor is tudjon vetni, legyen meg legalább a szántásnak az értéke és ami haszon ezen felül mutatkozik, azt ossza ketté a bíróság és ilyen formában szabályozzák a kérdést. (Börcs János: Ez lenne a minimális!) Ez a minimális. T. Ház! Ezeket kívántam interpellációm kapcsán előadni. Remélem, hogy a földmivelés­ügyi miniszter úr az interpellációmban fel­hozott érvekre kielégítő választ ad, illetőleg ezeket a kérdéseket kielégítően rendezi. Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja a földmivelésügyi miniszter úrnak. Következik Bártol István képviselő úr in­terpellációja a földmivelésügyi és az iparügyi miniszter urakhoz. Kérném a jegyző urat, szí­veskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Nyilas Ferenc jegyző (olyassá): »Interpel­láció a m. kir. földmivelésügyi és iparügyi 59*

Next

/
Oldalképek
Tartalom