Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-279

410 Az országgyűlés képviselőházának miniszter urakhoz a bácskai kenidertermelás biztosítása tárgyában. Tudja-e a miniszter úr, hogy a ma nemzetKa zdasági szempontból olyan fontos kendertermelés Bácskában milyen nagyarányú termelési visszaesést mujtat s vájjon talál-e módot rá, hogy ezt legalább részben megállítsa?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Bártol István: T. Ház! Bács-Bodrog megye visszakerülése óta, mint már sokszor hallót, tuk, a kendertermelés és feldolgozás egy újabb fordulóhoz ért és éppen ezért kötelességünknek tartjuk mi bácskai képviselők, hogy a katasztrófa megakadályozása érttekében már most felemeljük szavunkat a legilletékesebb helyen itt a plénumban. (Rajniss Ferenc: Hát ez jó sűrű plénum, mondhatom. — Derültség.) Elnök: Bajniss képviselő urat kérem, hogy ne szóljon közbe. Bártól István: Amíg a búzát, bármilyen ára lesz is, gazdáink termelni fogják, a kenyér és a trágya utánpótlása miatt, addig vegyük tudomásul, hogy a kendert csak akkor fogják termelni olyan nagy mértékben, ahogy a mai idők megkövetelik, ha azért megadják a méltányos árat, amellyel a termelők feltétlen hozamot és biztos exisztenciát tudnak maguknak teremteni Itt figyelembe kell venni, ha ezt most számonkérik, hogy a joguszláv érában 30 pengő volt a kórós kender méter mázsa ja, ami abban az időben az anyaországban csak 8—9 pengőt tett ki. Ma a Jugoszláviából visszakerült területeken a kender árát 18 pengőben maximálták s most újból ahhoz a fordulóhoz értünk, hogy ezt még lejjebb szállítják. Tekintettel arra, hogy a kender 18 pengős ára is — ahogy Bácskában kimutatásszerűen be tudjuk bizonyítani — kizárólag csak a termelési költséget fedezi, kérjük a földmívelésügyi miniszter urat, méltóztassék feltétlenül figyelembe venni, hogy az anyaországban, azt lehet mondani, kizárólag csak a nagybirtokosok termelnek kendert, ők is csak sajátmaguknak, vagy részvényük erejéig, ha saját gyáruk van, és ezáltal a gyári jövedelmüket hozzáadva a termelés pénzbeli eredményéhez, együttvéve mégis bizonyos hasznot tudnak felmutatni. Ezt Dél-Bácskában egyáltalán nem állja meg helyét, mert Bácskában a kendertermelők kizárólag kisbirtokosok és törpebirtokosok, akik kórómennyiségüket a learatás után feltétlenül eladják, és ha tényleg haszon mutatkozik, akkor ez a haszon csak a feldolgozó és továbbdolgozó textilipari gyáraknak adatik meg. A kisember azonban abszolút jövedelem nélkül nem fog termelni.. A legújabb statisztikai adatok kimutatják ugyanis azt, hogy a tavalyi százezer holddal szemben DélBácskában az idén kenderrel csak 60.000 hold van bevetve. (Rajniss Ferenc: Többtermelés!) Ha a mai földmívelésügyi rendelkezéseket vesszük szemügyre, és ha azt nézzük, hogy most folynak azok a viták és hozzászólások," amelyek kizárólag csak a többtermelést akarják biztosítani, akkor érthetetlen, hogy az ott Dél-Bácskában folyó kendertermelésre abszolút nem gondolnak. Ennek fontosságát bizonyítja az, hogy sok gyári üzemnek hiányzik a nyersanyaga, és a textilipari üzemeket félüzemre vagy pedig teljesen le kell állítani, bizonyítja továbbá, hogy a németországi kenderkereskedők részéről milyen szoros a kereslet, és mennyire biztosítani akarják maguk279. ülése 19U2 július 8-án, sz&rdán. nak Bácskában a kendertermést. (Rajniss Ferenc: A pesti kenderből még a Dunába is jutott 200.000 pengő!) Ha a számokat tovább feltárom, kitűnik, hogy Dél-Bácskában a kenderrel bevetett százezer hold termése a múlt évben csak Magyarországnak, hazánknak kereskedelmi forgalmában 120 millió pengő értéket jelentett. Viszont ha a,zt a területet, minthogy a kendertermelés nem fizetődik ki a termelőknek, búzával vetik be, a százezer hold után, tíz métermázsás búzatermésátlagot számítva, egymillió métermázsa búzát kapunk, ami értékben csak 30 millió pengő, nem is beszélve arról, hogy a búzatermés egyrészét 27 vagy 26 pengőjével adtuk el. Éppen ezért, minthogy ennek a horribilis pénzösszegnek megforgatása szociális szempontból is nagyon nagy jelentőségű és beláthatatlan következményekkel járna, ha nem kerülne a nép közé ez a jövedelem, leszögezem, hogy feltétlenül szükséges a kender árának magasabb megállapítása és kell, hogy egy métermázsa kender árát legalább 22 pengőben állapítsák meg, még pedig nemcsak a Délvidéken, hanem az anyaországban is, _ ami maga után vonná, hogy a szociális viszonyok is kiegyenlítő döttebbek lennének, mert merem állítani hogy Dél-Bácskában 20—30%-kai több bért kap a munkásság, mint az anyaország területén. Éppen ez az oka annak, hogy özönével indultak meg a bihari, szatmári munkástömegek Dél-Bácskába, tekintettel ezekre a kedvezőbb munkaviszonyokra. Ha most az árakat nem emelik kellően, — szerény nézetem szerint legalább 22 pengőre — azok a munkások ott is földönfutókká és kenyértelenekké válnak. Hozzájárul még a kendertermelés csökkenéséhez az is, hogy kizárólag lenn Dél-Bácskában úgy az exportőrök, mint a feldolgozó üzemek legnagyobb része csupa kisebbségi embernek, vagyis más nemzetiségűeknek kezében van. Van 18 exportőrünk, aki agyonkeresi magát és azok között — merem állítani — nincs egyetlenegy magyar. (Egy hang a jobboldalon; Szomorú! — Rajniss Ferenc: Jó állapot!) Ezeknek az idegen exportőröknek működése még azt is maga után vonja, hogy az ő népeiktől feketén vásárolják össze a kendert, a magyar termelőktől viszont maximális áron követelik, mert nem bíznak abban, hogy a magyar ember esetleg nem jelenti-e fel őket. Ez éppen a magyar termelőkre a legveszélyesebb, mert így a magyar termelők maradnak ki a termelésből. A magyar tömegek nemcsak a liberális korszakban, a világháboirú előtt voltak rossz helyzetben, hanem a 23 év alatt tetőződött az ő elnyomásuk és íme most saját hazájukban megint ki vannak szolgáltatva az idegenek nyerészkedésének és a biztos tönkremenésnek néznek elébe. Azért kérem itt a plénum előtt illetékes urainkat, elősorban a földmívelésügyi miniszter "urat, hogy feltétlenül legyen erre figyelemmel és vizsgálja ki a közellátási és iparügyi miniszter úr ő excellenciáival, hogy ez az ügy minél előbb megoldást találjon. (Rajniss Ferenc: Figyelem lesz, megoldás nem lesz!) Felhívom még a figyelmet arra, hogy ezek az idegen exportőrök abszolút nem szolgálják azt a jóviszonyt, amely hazánk és a tengelyhatalmak nagy államai között a mai nehéz időkben feltétlenül szükséges, mert a