Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-279

Az országgyűlés képviselőházának í nak a munkásembernek, akinek a vagyona a két karja és a testi ereje, akkor és úgy kell értékesítenie a munkáját, ahogyan és amikor tudja, itt azonban az a helyzet, hogy a munka­morál egy idő óta folyton hanyatlik. Ezt nem szabad letagadnunk (Szilvássy Pál: Nem is lehet!), mert ha elhallgatjuk, bűnt követünk el. A munkamorál állandóan romlik és ma az a helyzet, hogy az emberek nem mindig úgy gondolkodnak, mint a kis méhecske, hogy ak­kor gyűjtsünk, amikor itt van az ideje. Van­nak egyes vidékek, tisztelet a kivételnek, mert vannak még nagyon derék, jó munkások, hála Istennek, a munkásosztálynak még nagyobbik része tisztességesen és jól gondolkodik, van­nak azonban olyan munkásaink is, akik kény­szerből talán elmennek dolgozni és ha jó fize­tést kapnak, akkor fele idejét megdolgozzák, a másik félidőre meg fütyülnek, azt mondják, hogy: most már három-négy napig megélek, addig nem megyek dolgozni. (Úgy van! Ügy van!) Tessék elhinni, hogy ez kiszámíthatatlan országos kár. Nem azt mondom én, hogy azt a munkást hajtani kell, nem sorozom én a mun­kást az igavonóállatok közé, mert ez az álla­pot már elmúlt, talán johb lett volna, ha ha­marabb múlt volna el, de én erről a helyről is tisztelettel kérem az illetékes hatóságokat, hogy ha nem is minősítik a mezőgazdasági üzemet hadiüzemmé, de azokat az embereket, akik szabotálnak, akik nem akarnak dolgozni vagy nem használnak ki minden időt arra, hogy eleget tegyenek a kötelezettségüknek manapság, amikor arra vagyunk hivatva, hogy dolgozzunk, igenis, kényszeríteni is, lehes­sen vagy kelljen arra, hogy ők is dolgozzanak­(Helyeslés jobb felől.) T. Ház! Az én vidékiemet, de a messze föl­dön körülötte lévő vidéket is, jó néhány, két­három vármegyét ta talajvíz, vagy mondhat­nám, hogy árvíz sújtotta, mert nem tudom el­fogadni azt, hogy valaki azt állítsa, hogy az a víz talajvíz volt, hiszen köztudomású — csiak azt nem tudom, hogy miért nem hozták nyil­vánosságra, — hogy minket nagyon »dereik« szomszédaink, akiket eddig sem sofora becsül­tünk, árasztottak el vízzel. Csak mi vidéki em­berek láthatjuk, hogy olyan óriási károkat okoztak- ezzel, amelyeket az ország is nagyon megérez, az a •vidék pedig nem fog kiheverni legalább egy évtizedig. Hiszen tudjuk mi azt nagyon jól, hogy egyes vidékeken még sokkal nagyobb kárt okozhatott volna az a víz. ha szabadon eresztettük volna. Reánk azonban szabadon eresztették! A határtól kezdve már mindenütt szekrényezve volt, mindenütt meg volt fogva az a víz, hogy ne menjen szabadon és ne tegyen egy vidéket is egészen tönkre. Ez azomban már nem az első ilyen esztendő, már három esztendeje annak, hogy az a vidék szen­ved a vizektől. Talán most hágott ez tetőfo­kára, ha ugyan a jövőben még nem fog foko­zódni. Hogy a jövőben ne fokozódhassék, na­gyon jól tudom, hogy ezért mit áldozott a kormány, milyem összegeket bocsátott rendel­kezésre, azokat az összegeket azonban nem tudtuk kellőképpen, értékesíteni, mint aho­gyan értékesíteni lehetne abban az időben, amikor a talaj is alkalmas rá és az eső sem esik annak a muinkásnak a nyakába. Most volna tehát nekünk szükségünk erre, akár eny­nyi víz, akár kevesebb, akár több víz jön ránk, hogy jövőre ne essék ki a termelésből a mi vidékünk, az az igazi jó vidék, amely mindig a legjobb búzát adta erűnek az ország­KÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XIV. ?9. ülése 19k2 július 8-án 3 szerdán. 399 nak és amelynek a búzáját, terményét kereste a külföld minden időben. Én szintén kérem a kormányzatot, tegyen meg mindem lehetőt arra, hogy ez a segítés kellő időben történjék meg. Most az aratás után, az ősz folyamán, amikor a földet is lehet munkálni, vezető csa­tornákat is lehet építeni legyen résen és most végeztesse el ezeket a munkákat, mert hiszen a keletkező kár nem egyedül azok kára, aki­ket közvetlenül ériint (Ügy van! Ügy van) az­által, hogy most nem termelhetnek, hanem kára az országnak is. Van Orosházán olyan 20—30 holdas kisgazda, aki három év óta nem kapott a földjéből egy marék termést sem, adójáért azomban azért szorongatják, de mert nincs miből fizetnie, tehát természetes, hogy nem fizet. Nem elég tehát, hogy az illető egyé­nileg károsodik, ezenfelül még azokat a ke­serves filléreket, amelyeket adóban fizet, dup­lán kell kifizetnie, ha rendes időben nem gon­doskodunk a vizek levezetéséről. T. Ház! Én ezt a törvényjavaslatot szintén örömmel fogadom, de nemcsak én, hanem álta­lában a gazdatársadalom, a földművesosztály is örömmel fogadja, de szeretnénk valamit. Tildy t. képviselőtársam a propaganda ellen emelt kifogást. Én magam is azt állítom, hogy igaza volt Tildy képviselő úrnak» mert hiszen a lapok ilyen dolgokat nemigen propagálnak erről hallgatnak, sokkal kisebb hírekből na­gyobb dolgokat csinálnak, mint az ilyen nagy dolgokból, én azonban őszintén bevallom, van. nak esetek, amikor a sajtó szolgálatot tesz azzal, hogy egyes ilyen dolgokat nem propa­gál. Vannak ugyanis nekünk már olyan meg­szavazott törvényeink, amelyek alapján, ha nagy propaganda lett volna, az emberek erő­sen vártak volna valamit és csalódás érte volna őket, de mert propaganda nem volt, a törvények végrehajtva nem lettek (Derültség a szélsőbaloldalon.) így legalább az emberek sokkal nyugodtabban vannak kint, mint itt bent (Rapcsányi László: Gyenge vigasz! — Ügy van! Úgy van! a szélsObaloldalon.) és ke­vésbbé érte őket csalódás. Én is szeretném, óhajtanám a propagandát, de ezzel kapcsolat­ban legyünk rajta, hogy amit megszavazunk, (Rapcsányi László: Azt hajísuk is végre!) — különösen az ilyen nagy dolgokat, mint ez is — azt hajtsuk is végre, mutassuk meg a közön­ségnek azt, hogy nemcsak a szájunk jár és nemcsak beszélni tudunk, hanem cselekedni is fogunk. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: így kellene!) Én azt hiszem, hogy ez meg is fog történni. Én bízom a mi miniszterelnökünkben, mert hiszen ő földmívelő miniszterelnök és a falu népe is igen sokat vár tőle, de bízom a föld-' mívelésügyi miniszter úrban is, mert ha ide merte hozni ezt az erős, nehéz, nagy javaslatot, amilyent még nem hoztak a parlament elé, azt ihiszem rajta is lesznek, hogy ha ezt a tör­vényjavaslatot megszavazzuk, a törvényt végre is hajtsuk. (Felkiáltások a szélsőbal­oldalon: Majd meglátjuk!) Minthogy a bizal­mam teljes mértékben megvan, így a törvény­javaslatot elfogadom. (Helyeslés, éljenzés é*^ taps jobbfelol és középen. — A szénokot tob< ben üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik' Porubszky Géza jegyző: Csorba Jánosi Elnök: Csorba János képviselő urat illeti a szó. Csorba János: T. Ház! Az idő előrehaladott 68

Next

/
Oldalképek
Tartalom