Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-279

Az országgyűlés képviselőházának í nak a munkásembernek, akinek a vagyona a két karja és a testi ereje, akkor és úgy kell értékesítenie a munkáját, ahogyan és amikor tudja, itt azonban az a helyzet, hogy a munkamorál egy idő óta folyton hanyatlik. Ezt nem szabad letagadnunk (Szilvássy Pál: Nem is lehet!), mert ha elhallgatjuk, bűnt követünk el. A munkamorál állandóan romlik és ma az a helyzet, hogy az emberek nem mindig úgy gondolkodnak, mint a kis méhecske, hogy akkor gyűjtsünk, amikor itt van az ideje. Vannak egyes vidékek, tisztelet a kivételnek, mert vannak még nagyon derék, jó munkások, hála Istennek, a munkásosztálynak még nagyobbik része tisztességesen és jól gondolkodik, vannak azonban olyan munkásaink is, akik kényszerből talán elmennek dolgozni és ha jó fizetést kapnak, akkor fele idejét megdolgozzák, a másik félidőre meg fütyülnek, azt mondják, hogy: most már három-négy napig megélek, addig nem megyek dolgozni. (Úgy van! Ügy van!) Tessék elhinni, hogy ez kiszámíthatatlan országos kár. Nem azt mondom én, hogy azt a munkást hajtani kell, nem sorozom én a munkást az igavonóállatok közé, mert ez az állapot már elmúlt, talán johb lett volna, ha hamarabb múlt volna el, de én erről a helyről is tisztelettel kérem az illetékes hatóságokat, hogy ha nem is minősítik a mezőgazdasági üzemet hadiüzemmé, de azokat az embereket, akik szabotálnak, akik nem akarnak dolgozni vagy nem használnak ki minden időt arra, hogy eleget tegyenek a kötelezettségüknek manapság, amikor arra vagyunk hivatva, hogy dolgozzunk, igenis, kényszeríteni is, lehessen vagy kelljen arra, hogy ők is dolgozzanak(Helyeslés jobb felől.) T. Ház! Az én vidékiemet, de a messze földön körülötte lévő vidéket is, jó néhány, kéthárom vármegyét ta talajvíz, vagy mondhatnám, hogy árvíz sújtotta, mert nem tudom elfogadni azt, hogy valaki azt állítsa, hogy az a víz talajvíz volt, hiszen köztudomású — csiak azt nem tudom, hogy miért nem hozták nyilvánosságra, — hogy minket nagyon »dereik« szomszédaink, akiket eddig sem sofora becsültünk, árasztottak el vízzel. Csak mi vidéki emberek láthatjuk, hogy olyan óriási károkat okoztak- ezzel, amelyeket az ország is nagyon megérez, az a •vidék pedig nem fog kiheverni legalább egy évtizedig. Hiszen tudjuk mi azt nagyon jól, hogy egyes vidékeken még sokkal nagyobb kárt okozhatott volna az a víz. ha szabadon eresztettük volna. Reánk azonban szabadon eresztették! A határtól kezdve már mindenütt szekrényezve volt, mindenütt meg volt fogva az a víz, hogy ne menjen szabadon és ne tegyen egy vidéket is egészen tönkre. Ez azomban már nem az első ilyen esztendő, már három esztendeje annak, hogy az a vidék szenved a vizektől. Talán most hágott ez tetőfokára, ha ugyan a jövőben még nem fog fokozódni. Hogy a jövőben ne fokozódhassék, nagyon jól tudom, hogy ezért mit áldozott a kormány, milyem összegeket bocsátott rendelkezésre, azokat az összegeket azonban nem tudtuk kellőképpen, értékesíteni, mint ahogyan értékesíteni lehetne abban az időben, amikor a talaj is alkalmas rá és az eső sem esik annak a muinkásnak a nyakába. Most volna tehát nekünk szükségünk erre, akár enynyi víz, akár kevesebb, akár több víz jön ránk, hogy jövőre ne essék ki a termelésből a mi vidékünk, az az igazi jó vidék, amely mindig a legjobb búzát adta erűnek az országKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XIV. ?9. ülése 19k2 július 8-án

3 szerdán. 399 nak és amelynek a búzáját, terményét kereste a külföld minden időben. Én szintén kérem a kormányzatot, tegyen meg mindem lehetőt arra, hogy ez a segítés kellő időben történjék meg. Most az aratás után, az ősz folyamán, amikor a földet is lehet munkálni, vezető csatornákat is lehet építeni legyen résen és most végeztesse el ezeket a munkákat, mert hiszen a keletkező kár nem egyedül azok kára, akiket közvetlenül ériint (Ügy van! Ügy van) azáltal, hogy most nem termelhetnek, hanem kára az országnak is. Van Orosházán olyan 20—30 holdas kisgazda, aki három év óta nem kapott a földjéből egy marék termést sem, adójáért azomban azért szorongatják, de mert nincs miből fizetnie, tehát természetes, hogy nem fizet. Nem elég tehát, hogy az illető egyénileg károsodik, ezenfelül még azokat a keserves filléreket, amelyeket adóban fizet, duplán kell kifizetnie, ha rendes időben nem gondoskodunk a vizek levezetéséről. T. Ház! Én ezt a törvényjavaslatot szintén örömmel fogadom, de nemcsak én, hanem általában a gazdatársadalom, a földművesosztály is örömmel fogadja, de szeretnénk valamit. Tildy t. képviselőtársam a propaganda ellen emelt kifogást. Én magam is azt állítom, hogy igaza volt Tildy képviselő úrnak» mert hiszen a lapok ilyen dolgokat nemigen propagálnak erről hallgatnak, sokkal kisebb hírekből nagyobb dolgokat csinálnak, mint az ilyen nagy dolgokból, én azonban őszintén bevallom, van. nak esetek, amikor a sajtó szolgálatot tesz azzal, hogy egyes ilyen dolgokat nem propagál. Vannak ugyanis nekünk már olyan megszavazott törvényeink, amelyek alapján, ha nagy propaganda lett volna, az emberek erősen vártak volna valamit és csalódás érte volna őket, de mert propaganda nem volt, a törvények végrehajtva nem lettek (Derültség a szélsőbaloldalon.) így legalább az emberek sokkal nyugodtabban vannak kint, mint itt bent (Rapcsányi László: Gyenge vigasz! — Ügy van! Úgy van! a szélsObaloldalon.) és kevésbbé érte őket csalódás. Én is szeretném, óhajtanám a propagandát, de ezzel kapcsolatban legyünk rajta, hogy amit megszavazunk, (Rapcsányi László: Azt hajísuk is végre!) — különösen az ilyen nagy dolgokat, mint ez is — azt hajtsuk is végre, mutassuk meg a közönségnek azt, hogy nemcsak a szájunk jár és nemcsak beszélni tudunk, hanem cselekedni is fogunk. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: így kellene!) Én azt hiszem, hogy ez meg is fog történni. Én bízom a mi miniszterelnökünkben, mert hiszen ő földmívelő miniszterelnök és a falu népe is igen sokat vár tőle, de bízom a föld-' mívelésügyi miniszter úrban is, mert ha ide merte hozni ezt az erős, nehéz, nagy javaslatot, amilyent még nem hoztak a parlament elé, azt ihiszem rajta is lesznek, hogy ha ezt a törvényjavaslatot megszavazzuk, a törvényt végre is hajtsuk. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Majd meglátjuk!) Minthogy a bizalmam teljes mértékben megvan, így a törvényjavaslatot elfogadom. (Helyeslés, éljenzés é*^ taps jobbfelol és középen. — A szénokot tob< ben üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik' Porubszky Géza jegyző: Csorba Jánosi Elnök: Csorba János képviselő urat illeti a szó. Csorba János: T. Ház! Az idő előrehaladott 68