Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.
Ülésnapok - 1939-279
Az országgyűlés képviselőházának 279. ülése 1942 július 8-án, szerdán. 395 annyira eltörpül, thbgy a mezőgazdaság részére a legkevesebb előnyt nyújtja. A magyar gazdatársadalom fejlődését és a haladást nagyon is magáévá tette és teszi, mert tudja, hogy fejlődésével nemcsak sajátmagának és családjának, hanem nemzetének és hazájának is nagy szolgálatot tesz, amit egy igaz magyar szívből és lélekkel érző gazdának mindenkor teljesítenie kell. Mi igazolja ezt legjobban? Az, ha vissza, tekintek arra a szomorú történelmi időre» amikor mi felvidékiek magunkra hagyatva voltunk. Közel egymillió lelket számlált a magyarság, annak is 80 százaléka földmüveléssel foglalkozó volt. önmagunk igyekeztünk tehát a csehszlovák soviniszta politikával szemben a gazdasági kultúrát fejleszteni. Hogyan is indítottuk el mi ezt a gazdasági fejlesztést! Ügy, hogy a csehek által elbocsátott gazdatiszteket, gazdasági akadémiát végzett tanárokat és állatorvosokat fogtunk magunk mellé és így rendeztünk községenkmt két-három he tes gazdasági tanfolyamokat. Ezt azért cselekedtük, mert a csehek részéről elnyomatásban részesültünk és önfejlesztést, önképzést igyekeztünk megvalósítani azért, hogy a Felvidéken lévő gazdatársadalom is haladhasson a korral, ne maradjon el az időtől. Ezekben az iskolákban igyekeztünk gazdáinkat, ifjainkat az intenzívebb gazdálkodással megismertetni, a, föld szeretetét, az állattenyésztést közelebb vinni a lelkükhöz, ihogy a föld legyen azé, aki azt szereti és még az idegen uralom alatt is ugy ismerjék a földet, hogy az magyar vérrel yan áztatva, magyar vér tette termékennvé. tehát ha idegen uralom alatt reng is a kalász annak mégis magyar búzát kell adnia. (TetfZfsJ Nagyon sokszor elkeserítő esetek történ, tek, különösen, amikor elemi csapások, aszályok e s egyebek rontották a gazdasági életet. Sok szomorú emlék maradt hátra, különösen az eladósodottság miatt. Az eladósodottság tekintetében, még ma is számtalan kisgazda nyögi a csehszlovák gazdasági politika atkát, mert az történt, — ami talán még ma is előfordul — hogy az intenzív gazdálkodást ioiytatm akaró, törekvő kisgazda tőke hiányaiban kénytelen volt a gazdasági eszközöket, eket, vetőgépet, cséplőgépet részletre vásáf°i n1, ^^i- bár a gy ár °s árujára a fedezetet megtalálta az ingatlanban — hogy árujának értékét biztosítva lássa, az ingatlanra bekebelezett és amikor olyan idő következett be, amilyent az előbb is említettem, aszály vagy valami más elemi csapás, akkor a gyáros — mivel a szerződés szerint, míg az adós az utolsó részletet ki nem fizette, addig az a gyári készítmény mindig a gyár tulajdonában maradt — árverést tűzött ki a gazda ellen, amikor pedig a gép elárverezéséből nem folyt be az egész összeg, akkor a hátramaradott összeg fejében az ingatlant támadta meg és így ez a helyzet az ingatlanárverések révén számtalan kisgazda tönkrejutását idézte elÓV Éppen ezért figyelmeztetem a jelenleg ittlévő földmívelésügyi miniszter urat is, hogy a mezőgazdasági hitel kérdését olyan módon< oldja meg, hogy ha annak a kisgazdának nincs kielégítő személyi hitele, legalább az ingatlan értéke erejéig nyújtsanak számára hosszúlejáratú kölcsönt, tekintettel arra, hogy a rövid lejárathoz kötött hitelek az igyekező, az új időkkel együtthaladó és termelésének fokozásával foglalkozó kisgazdát legtöbbször eladósodásba sodorják, majd az eladósodás útján a tönk szélére juttatják. Ugyancsak figyelmeztetem erről a helyről a földmívelésügyi miniszter urat arra is, hogy a tagosítás kérdését — amelyről szintén megemlékezik a törvényjavaslat — ne olyan; módom oldják meg, mint ahogyan az utóbbi időben láttuk a tagosítások végrehajtását» hogy az a bíróság útján indult meg s éveikig elhúzódott. Éppen a hosszúra nyúló tagosítás idejében* kényszerült arra az a tagosítandó község határában lakó gazda, hogy rablógazdálkodást folytasson, mert nem tudta, hogy ha a végrehajtás befejeződik, melyik parcella lesz az ő tulajdona. . Mi gazdakifejezéssel rablógazdálkodásnak nevezzük az olyan gazdálkodást, amikor nem adjuk meg a földnek azt, amit elvettünk tőle. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbalolalon.) Arra kérem tehát a földmívelésügyi miniszter urat, hogy ha majd a törvény alapján foglalkozik a tagosítással, ez gyors ütemben történjék, mert a gazdasági év mindem idejét ki kell használni a termelés fokozására. A tagosítás ne legyen hátrányos intézkedés» ne kényszerítse a község határának tulajdonosait rablógazdálkodásra, hanem minél rövidebb idő alatt és minél gyorsabb ütemben igyekezzenek a tagosítást befejezni. Ugyancsak megemlítem a vetőmagszétosztás hiányosságait. Éppen a közelmúltban tapasztaltuk azt, hogy egyes birtokosok, különösen újabban földhöz juttatottak nagyon sokam vetőmaghiányban szenvedtek. A községi elöljáróság igaz, kellő időben összeírta a vetőmagigényléseket, a vetőmag kiosztása azonban olyan rendszertelenül történt, hátrányos idő-, pontokban, hogy a legjobban igyekező gazda sem tudta kellő időben a vetőmagot a földbehelyezni. Ez pedig káros hatással van, mert ha későn vetnek, akkor az aratás bizonytalan. Éppen az én szomszédságomban történt 'meg, hogy a gadóci vitjázi telkesek kaptak őszi búzavetőmagot, de az nem kelt ki, ugyancsak nem kelt ki a tavaszi kukoricavetőmagjuk sem. Figyelmeztetem tehát a földmívelésügyi miniszter urat, szíveskedjék ezeket a vetőmagakciókat nagyobb gonddal megrendezni. Arra is kérem a földmívelésügyi miniszter urat, hogy a vetőmagnak betakarítása, kiválasztása gondosan történjék és a vetőmagot egészséges helyen helyezzék el. Én ezt szükségesnek tartanám, nehogy amikor a vetőmagvak felhasználására kerül a sor, csíraképtelen magvakat kapjanak az áldozatot hozó kisemberek. Ezzel nemcsak az károsodik, aki ezt a csírátlan magot elleti, hanem vele egyetemben az egész közgazdasági élet. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Felhívom a miniszter úr figyelmét az állattenyésztésre is. A törvényjavaslat bőven foglalkozik ezzel. íElhhez is van némi észrevételem, tekintettel az apaállatok kiosztására. Végignéztem a mintavásárókon ezeket a nagyon szép, fényesen kiállított állatokat. Láttam azonban azt is, hogy amikor rendelkezési helyükre jutnak, csak nagyon csekély ideig üzemképesek. Miért? Azért, mert el vannak kényeztetve, istállóban neveltek őket. Az ilyen apaállatoktól nem lehet hosszú életkort és tevékenységet várni, mert az ilyen elkényeztetett állatnak sem az életkora, sem a nemzőképessége nem tartós. Fel szeretném hívni a földmível|3tsügyi miniszter figyelmét arra, hogy a szarvasmarha-apaállatokat gulyákban kellene neveltetni, a csikó-apaállatokat pedig
