Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-279

396 Az országgyűlés képviselőházának ménesben. így az állatok az idővel és a járással is megedződnek, nem mennek tehát tönkre olyan rövid idő alatt, amikor apaállati hivatásukat kell teljesíteniük. (Piukovich József: Ez teljesen így van! — Igaz! — Ügy van! a szélsőualoldalon.) Ugyancsak megemlítem a földmívelésügyi miniszter úrnak azt a szomorú tényt, amelyet a földbirtokpolitika terén nagyon sokszor tapasztaltam. Igaz, hogy van egy földbirtokreform-törvényünk, de annak végrehajtását nem látom. Ahol végrehajtották, ott sem azt a célt szolgálta, amit a törvény, intézkedései értelmében kellett volna. Hogy konkrétumokkal jöjjek, elsősorban is hivatkozom arra az esetre, amely a szomszédos községben zajlott le, Darányi Ignác volt örököseinek birtokán. A csehek ebből bizonyos területet lefoglaltak. Az egyik részére maradékbirtokost helyeztek, a másik részen pedig telePes-birtokokat rendeztek be. Abban a mindenható Isten által megáldott időben, amikor felszabadultunk a cseh impérium alól, ezek a cseh és morva telepesek elmenekültek, a telepek üresen maradtak. Siralmas tapasztalataim vannak a telepekkel kapcsolatos intézkedések tekintetében, mert az időszerű kiadásoknak az egyik évről a másikra való halasztása, sokszor a termelési idő elmulasztásával, vagy a vetési idő elmulasztásával járt és azt hozta magával, hogy egy-egy évben nem kielégítő termessel zárult a gazdasági esztendő. Egy másik sajnálatos eset is történt ott a maradék-birtokkal kapcsolatban. A maradékbirtok tulajdonosa jelenleg is Pozsonyban lakik: Dusek, Pozsony város volt polgármestere. Igaz, hogy ettől a Dusektől előzőleg elvették a birtokát és visszaadták a Darányiörökösöknek. Ez ellen semmi kifogásom nem merült fel, csupán az fáj, hogy miért nem kisemberek kapták, miért éppen a család örökösei kapták vissza. E felett azonban szemet hunyok, az azonban már fájdalmasabb, hogy amikor Dusektől elvették ezt a birtokot, akkor Csallóköz kellős közepében, szívében, Ekees mellett Tuzok-pusztát adták oda neki cserébe. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Hol van itt a magyar földbirtokreform, amikor idegen állampolgároknak juttatnak magyar földet? (Horváth Ferenc: Idegenek fejlesztése!) Ügy van, idegeneket fejlesztenek. Egy másik, szintén konkrét esettel jövök most elő, amely mélységesen hatott reánk különösen azért, mert mi, az érdemes magyar gazdáknak, akik mindenkor nemzeti öntudatukról tettek tanúbizonyságot, akik húsz éven keresztül minden csábítás és megpróbáltatás között kitartottak mellettünk és hallgattak reánk, amikor mi emelt fővel, nyíltan, a cseh-szlovák államhatalom ellen is hirdettük az igazság eljövetelét, mondom, ezeknek a gazdáknak húsz éven keresztül mindig azt Ígértük, hogy: »azok a piroscserepes telepes-házak a tieitek lesznek idővel, amikor majd az igazság diadalmaskodni fog.« Most azonban mi történt a dicső földbirtokreform végrehajtása útján? Gróf Üchtritz Amadé Karcsán szintén visszakapta birtokát. Még pedig hogyan? Arról a birtokról is elmenekültek a telepesek, gazdátlanul maradt a birtok. Akkor még a felvidéki minisztérium földbirtokosztálya olyan egyéneknek adta, akiknek húsz éven keresztül azt Ígértük, hogy »ezeknek a birtokoknak idővel ti lesztek a gazdái«. Ezeket odatelepítették, birtokba helyezték,azzal a biztatással, hogy most már úgy kezeljék, mint 279. ülése 19^2 július 8-án, szerdán. a saját magukét és amikor az idő arra alkalmas lesz, megválthatják tulajdonukká. Mi történt ezután a községben a gazdasági év őszén? Amikor ezek a jóhiszemű magyar gazdák nyugodtan szántottak-vetettek, máról-holnapra bevonult Bős községbe gróf Üchtritz intézősége és a kisgazdák által már szántott-vetett földet keresztül-kasul szántotta és kiűzte őket azokból a birtokokból, amelyeket hosszú éveken keresztül nekik Ígértek. (Piukovich József: Ez a fejlesztés! — Rapcsányi László: Ez a gazdavédelem! — Egy hang a szélsőbáloldalon: Ezért dolgoztak a csehek ellen ezek a magyar gazdák!) De hasonló példákat tudok még felsorolni. Bethlen Aladár visszakapta Füzespusztát, Pálffy Pál visszakapta Diós förgepa tony t, Pálffy József Csótfát, Pucher József visszakapta Várkonynyéket, Pongráez Pál visszakapta Nagy szarvát, Basák Pál visszakapta Szász községben a birtokát, (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ez a magyar földbirtokpolitika!) T. Ház! Hogyan nézze a magyar gazda a földbirtokreform végrehajtását, amikor egy ilyen gazdátlanná vált birtokot megkap és azután elveszik tőle, hiszen amikor annakidején a cseh földbirtokreform során a tulajdonostól elvették azt a birtokot, akkor a tulajdonos, ha a teljes értékét nem is kapta meg, de bizonyos váltságdíjat felvett. Most ahelyett, hogy azoknak birtokában hagynák a földet, akiknek mi húsz éven keresztül hirdettük a magyar öntudat megőrzéséért, hogy »majd, amikor az igazság győzedelmeskedni fog, akikor ti lesztek ennek a birtoknak, ennek a földnek tulajdonosai«, e helyett ma könnyes szemmel kell nézniök, hogy azok az urak ülnek vissza a birtokba, akik a felvett összeggel eljöttek az anyaország terhére, itt élősködnek, de arra az áldozatkészségre, hogy ottmaradjamak, már nem voltak hajlandók. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon. — Piukovich József: Botrány az, kérem!) T. Ház! Van még egy másik, el nem hallgatható esemény. A szomorú 1917-es és 18-as évek ránk, felvidékiekre nagyon súlyos órákat mértek, mert rettenetesen tartottunk attól, hogy óriási véráldozat fog következni, ha a két hadsereg, a magyar honvédség és a cseh ármádia összeütközik. Mi magyarok, akik ott laktunk, féltünk ettől a véráldozattól, féltünk, hogy a golyók majd ártatlan emberek életét oltják ki. Hála a mindenható jó Istennek, ez nem történt meg, de az áldozat mégis meglett és ezt az áldozatot még ma is nagyon sokan érzik. Amikor ugyanis a cseh-szlovák állam mozgósított, akkor a cseh-szlovák hadsereg igénybevette a felvidéki magyar gazdák igavonó erejét, kocsijait és lovait. Amikor a viszszacsatolás megtörtént, csak néhány lovat sikerült visszakapni a cseh, illetve a szlovák kormánytól, de ezek a lovak is olyan rossz állapotban voltak, hogy igazán hasznavehetetlenekké váltak. Még közel ezer ilyen lovat nem kaptunk azonban vissza és ezért még máig sem adtak kártérítést. A kártérítésért sajátmagam kilincseltem számtalanszor a földmívelésügyi minisztériumban, később a honvédelmi minisztériumban, végül a pénzügyminisztériumban. Egyszer éppen itt a képviselőház padsorai között felhívtam a földmívelésügyi miniszter úr r és a pénzügyminiszter úr figyelmét a kártérítés ügyének mielőbbi rendezésére. A válasz az volt, hogy nincs rá fedezet. (Piukovich József: Akkor nincs fejlesztés!) Én már akkor azt mondottam, hogy igenis, lehet fedezetet biztosítani (Piukovich