Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.
Ülésnapok - 1939-278
Az országgyűlés képviselőházának egyéniségeit. Bármilyen nagyra becsülöm^ is ezeket a gazdaszervezeteket, ez az intézmény mégsem nyugtat meg kellőképpen, mert nem tudja kellően képviselni az ország széles néprétegét kitevő kisgazdákat. Már előre is kértem a földművelésügyi miniszter urat, hogy ezt az országos mezőgazdasági tanácsot birtokkategória szerint egyforma arányban nevezzék ki. Ezt a körülményt nagy mértékben hiányolom és ennek az intézkedésnek a javaslatból való kimaradása, meglehetősen kétségessé, szerintem vitássá teszi a legfelsőbb irányítást. (Rajniss Ferenc: így van!) T. Képviselőház! Ezek a kérdéskomplexusok oly sűrűin össze vannak bogozódva, hogy egyik kérdést a másik nélkül nem lehet megoldani. Vagy az egész- magyar mezőgazdaságot talpra segítjük, vagy holmi itt-ott segítés rendszere fejlődik ki. Ne az egyes embereket emeljük fel, segítsük ki a bajból, hanem az egész magyar mezőgazdaságot T. Képviselőház! Mezőgazdaságunk múltja sivár. Jelene nagy vajúdás állapotát mutatja. Jövőjét nekünk kell meghatároznunk. Minden törvény annyit ér, amennyit végre tudnak hajtani belőle. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ha mi ezt a törvényt a mai kor szellemében végre tudjuk hajtani, azt hiszem, hosszú évszázadokra meg tudjuk határozni a magyar mezőgazdaság fejlődésének irányát és szolgálni főárjuk azt a szociális szellemet, amely a jövendő szociális Magyarország felépítését van hivatva szolgálni. Abban a reményben, hogy az általam fel-, hozottakat a földmívelésügyi miniszter úr megfontolás után magáévá^ teszi, (Rajniss Ferenc: Na! Na!) a törvényjavaslatot i általánosságban, a részletes tárgyalás alánjául elfogadom. (Éljenzés és taps a jobboldalon. — A szánokat számosan ülvözlik. — Rajniss Ferenc: Rendes, szép ellenzéki beszéd volt. Gratulálok hozzá.) Elnök: Szólásra következik? Porubszky Géza jegyző: Pintér Béla! Elnök: Pintér Béla képviselő urat illeti a szó. Pintér Béla: Mélyen i Ház! Ha az ember átolvassa az előttünk fekvő törvényjavaslatot, arra a meggyőződésre jut, hogy a földmívelésügyi miniszter úr minden gazdapanaszt hall és a _ törvényjavaslat egyes szakaszainál ezeket figyelembe is veszi. Ez a törvényjavaslat is bizonyítja, ^hogy milyen égető kérdései vannak a mezőgazdaságnak, s az egész törvényjavaslaton végigvonul az egymilliárdos befektetés, amellyel a mezőgazdaságot megerősíteni szándékoznak. Az én nézetem ezzel szemben az, hogy a magyar mezőgazdaságnak van, három alapvető 1 kérdése, amelyet még nem oldottak meg. de ez a törvényjavaslat sem oldja meg azokat. (Rajniss Ferenc: Igv helyes! Akkor nincs baj!) A többtermeles elérésének, amely célt a törvényjavaslat elénk tűzi, első és lee-fontosabb kelléke a tagosítás. Ameddig sok 25—30 apró parcellából álló 10 holdas birtok van, addig lehetetlenség (Piukovich József: Ha nem ötvenből!) többtermelést elérni. Hiába tenyésztjük ki az arany- és ezüstkalászos gazdák tízezreit, h a nem teremtjük meg az alapot a többtermelésre. Állítom ^ ugyanis, hogy a magyar mezőgazda semmivel sincs : alacsonyabb fokon, mint bármely más ország, mondjuk Németország mezőgazdája. Húsz évvel ezelőtt tanulmányúton Németországban jártam, s figyeltem, mi az oka annak, hogy a mi elmaradott, porbafullt 278. ülése 19U2 júlitts 7-én, kedden. 377 magyar falusi zsuppos házaink nincsenek meg azon a magas nivón. Németországban egy ezer lelket számláló községnek aszfalt járdája, keramit-kővel kirakott útja van, nemcsak a községben, hanem még a határban is. Arra a megállapításra jutottam, ott mind olyan művelhető parcellák vannak, hogy a gazda szorgalmával mindent kihozhat be lölük. , Nem kell azonban olyan messzire mennünk. Itt van nálunk is egy élő példa. Éppen a múlt héten voltam kinn a határban. Ott azt láttam, hogy az út egyik oldalán a esehek által felosztott földek a kisemberekéi, a béresekéi, a 6—8 holdas gazdákéi, az út másik oldalán^ a komjáti határban pedig régi felaprózott ősi birtokok vannak. Azon a birtokon, ahol egy hold föld ki van mérve tíz és százhúsz öl szélesre, 50%-kal nagyobb hozam van, mint azon a birtokon, amelynek két kilométer a hosszaés egy hold föld csak % öl széles. Köz tudomású dolog, semennyi szakértelem sem kell ennek megállapításához, hogy a föld a barázda mellett egy méternyire nem hoz olyan termést, mert ott a szomszéd is gyúrja, Ha építeni akarunk, ha a mezőgazdaság számára nagyobb jövedelmezőséget akarunk biztosítani, akkor ennek első és legfontosabb kelléke az, hogy tagosítsunk. Ebben a javaslatban is szó van a tagosításról, de ez nem oldja meg ezt az óriási problémát. Állítom, hogy a magyar mezőgazda semmivel sem áll alatta a külföld gazdáinak. Éppen a mi határunkban van példa arra, hogy azok a béresek, akiknek semilyen szakképzettségük nincs, iskolai képzettségük is alig van, sőt még a betűvetést is alig ismerik, tudnak gazdálkodni, mert van alapjuk. Én a legsürgősebb és a legfontosabb teendőnek s\ tagosítást tartom. A második kelléke a mezőgazdaságnak a vízszabályozás. Évenként az ország egynegyedrészét elviszi a víz. Ha több termést akarunk elérni, akkor elsősorban ezeket a birtokokat kell megmentenünk. Csodálatos, hogy az a magyar gazda ottmarad 8—10 éven át azon a földön, szánt-vet rajta évente háromszor-négyszer, pedig tudja, hogy jön az ár és mindent elsöpör. Az én nézetem az, hogy ha mi a magyar mezőgazdaságnak ezeket a főbb problémáit megoldjuk, akkor nem kell a magyar parasztot segítenünk. Az országnak mindig óz a réteg volt a pillérje. A magyar paraszt nem is fogadja jószívvel a segítséget, mert — hiszen, ha az Isten földet adott neki, akkor abból a földből mindent behoz. De először mentsük meg azt a földet és arra való az ország színe, a parlmentje, hogy az ilyen fontos magyar sorsproblémákat megoldja. Ezelőtt két évvel a pénzügyminiszter úr megígérte, hogy egy olyan törvényjavaslatot fog a Ház elé hozni, amely ezt a kérdést egyszersmnidenkorra megoldja. Sajnos, ez a javaslat még mindig nincs itt. Ezek a magyar kisgazdák, akiknek a földjét évente elviszi a víz, nem tudnak kölcsönhöz jutni másképpen, csak úgy, ha # két kezessel mennek el a bankba, és akkor is 7 : — 8%-os kölcsönt kapnak. Mezőgazdaságunknak óriási hiánya az, hogy nincs hosszúlejáratú hitelt nyújtó bankunk. A földhitelintézet és a hitelszövetkezetek nagyon szép munkát végeznek, de ezt a kérdést nem oldották meg. Én voltam kinn Csehországban, Németországban és ott is tanulmányoztam ezt a kérdést. Ott valóságos légiói voltak az olyan bankoknak,