Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-278

mÀz országgyűlés képviselőházának 278. ülése 19 U2 július 7~ên, kedden. amelyek hosszúlejáratú kölcsönöket adtak. De e tekintetben élő példa a visszakerült Felvidék is. Annak ellenére, hogy húsz évig mindent ellenünk tettek a csehek, soha egy gazdasági felügyelő nem támogatta a magyar gazda érdekét és sohasem részesültünk semmiben, a magyar mezőgazdák még sem mentek tönkre. Legfeljebb csak egy ezrelékük ment tönkre, azok mentek tönkre, akik kocsmáztak, akik nem törődtek a birtokkal. De hála Istennek, a magyar parasztok olyan szorgalmasak voltak és aranyira a nemzeti öntudatra ébredtek, hogy földjüket úgy meg tudták őrizni, hogy nem ment tönkre senki. Ha esetleg valakit a sorscsapások mégis letiportak, akkor is volt neki mentsége: elment a bankba, felvett egy hosszúlejáratú kölcsönt és így állította talpra a gazdaságát. Mondom, a magyar mezőgazdaság legnagyobb hiánya az, hogy nincs olyan bank, ahol hosszúlejáratú kölcsönt lehetne kapni. Ha rövid néhány évtized alatt oiyan magasra fejlődött magyar ipar fejlődését vizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy minden nagyobb iparvállalat mögött van egy bankvállalat és az finanszírozza. Ezt az ipar megcsinálhatja, mert az iparban a tőke évente nyolcszor-tízszer forgalmaz, ott lehet egyhónapos hitelt nyújtani, de a mezőgazdaságba befektetett tőke Rsak hosszabb idő után hozza meg a jövedelmet és azért aprózódnak el a mi birtokaink, mert tnem tudják a kisgazdák kifizetni a testvéreket, annyira felaprózzák a birtokot, hogy okszerű gazdálkodást azon űzni nem lehet. Egy szép példát mondok erre. Azok a kisgazdák, — sokat személyesen ismerek — akik kimentek a felvidéki telepes birtokokra, és akik azelőtt az apró parasztbirtokokon öt-hat métermázsás eredményt értek csak el, ma húsz métermázsa búzát termelnek az országnak. Ez is egy bizonyíték aVra, hogy ha Magyarország földje tagosátvaí volna, tudnánk a versenyt bármelyik állammal tartani. De ilyen elaprózott birtokkal nem lehet. (Rajniss Ferenc: Az Esterházy-birtok nincs elaprózva!) Nagyon súlyos problémánk még az, hogy a miniszter úr törvényjavaslata a gazdákon segít. Ne segítse a miniszter úr a gazdákat, mert az rossz szellemet szül, hanem árpolitikával oldjuk me,ar az arányosítást. Az van a javaslatban, hoary teheneket üszőket, sertéseket fognak juttatni. Nem ez kell nekünk, ne juttasson, hanem a meglévőt ne hagyják pusztulni. Tud a magyar gazda termelni, ha nem

; fizet rá. De a ráfizetésre itt van a szomorú példa: az évtizedeken keresztül kifejlesztett sertéstenyésztés most úgy tönkremegy, hogy a jövőben nemhogy külföldre nem tudunk zsírt szállítani, — békeidőben havi ötvenhatvan vagon zsírt vittünk ki — de az árpolitika annyira lesüllyesztette, hogy a belső szükségletet sem tudjuk ellátni. Nagyon kérem a földmívelésügyi miniszter urat, és a jelenlévő államtitkár urat, méltóztassék helyes árpolitika keretében a mezőgazdasági árakat arányosítani a többi iparcikk árához. A mezőgazdaság nem akar a mai súlyos, nehéz helyzet vámszedője lenni, de annak, hogy többet tudjunk termelni, hogy a termelés folytonosságát biztosítani tudjuk, első kelléke az árpolitika. A kereskedő, az iparos leállítja a termelést, ha valami nem jövedelmező. Mi nem állíthatjuk le a termelést, de az lehetetlenné van téve, mert például anyasertésekből ötven százalékkal kevesebb van, mint a múlt évben. Amint múltkori interpellációmban elmondottam, ennek oka kizárólag az, hogy ahol ezer darab ökröt tudnak hizlalni egy évben, ott ötven anyadisznót abrakhiány miatt kiirtottak. Vizsgálja felül az államtitkár úr ezt a helyzetet azért, hogy továbbra is szolgálni tudjuk a nagy célt, a közellátást. Most rátérek a szakoktatásra, amit itt nagyon sokszor említenek. Ez nagyon fontos, mert minden fejlőd esnek a műveltség az alapja. Ha nem adjuk meg a magyar gazdának a lehetőséget, hogy tudjon termelni, ha nem tesszük azt lehetővé megfelelő pénzügyi politikával, mert minden újításhoz befektetés kell, akkor nem tud termelni. Ezt csak hosszúlejáratú kölcsönökkel lehet elérni. Ezt nem tudom eléggé hangsúlyozni és kérem az államtitkár urat, keresse meg erre a módot. Kérném, hogy a nagymultú Földhitelintézetnél vagy Okh.-nál nyissanak a gazdáknak egy számlát, adják oda azt az egy milliárdot, hogy hosszúlejáratú hitelt kaphassanak, mert ebből lehetne parcellázni, a kis parcellákat összevásárolni a mezőgazdaság fejlesztésére. Nagy veszélyt látok a kisparcellákban. Emiatt lehetetlenné van téve a többtermelés. De viszont nagy hibát látok abban is, hogy az eladósodott nagybirtokon sem /termelnek anynyit, mint amennyit kellene. Nem győzőm eléggé hangsúlyozni, hogy kidőlj a magyar élet fatörzse, ha nem szedjük le róla a gályákat, nem fiatalítjuk meg, hogy örökéletű, legyén. Az eladósodott nagybirtok nem tudja a többtermelés célját szolgálni s nem tudja az ország fejlődését biztosítani. Van ennek a törvényjavaslatnak egy nagyon üdvös intézkedése, mégpedig az, hogy a községek élére vezetőket állít. Nagyon is hiányoltam ezt a magyar életben. Amikor külföldi tanulmány utamon voltam, láttam azt, hogy náluk minden községben volt egy gazdasági titkár, aki ellenőrizte a tejtermelést, a vetőmagot és minden a gazdasággal összefüggő dolgokat. Félek, hogy ezzel is úgy leszünk, — hogy hasonlattal legyen szabad élnem — mint Pózba község. Van ott egy 1600 holdas nagybirtok. Ez olyan termelést folytat már hosszú évek óta, hogy az egész község meg van botránkozva. Ha Gárdonyi élne, biztos erről a nagybirtokról mintázná meg néhány figuráját, amely végigvonul könyvein. Évek óta 3—4 mázsa termést hoz ez a birtok ott, ahol a kisgazdák 10—12 mázsás terméseredményt mutatnak fel. Amikor a. bíró ezt jelentette a földmívelésügyi miniszternek, engem is megkért, hogy menjek be a minisztériumba és sürgessem meg az ő beadványának elintézését. Kérte a földmívelésügyi minisztert, tegye lehetővé, hogy a kisgazdák hozzájuthassanak ehhez a birtokhoz, amely csak gyomot termel, hogy ne fertőzze meg gyommaggal az egész határt. Ennék eddig semmi eredménye nem volt. Tavaly 70 hold kukoricát legeltetett le a birtokos, most ugyanazt a földet bevetette, árpával. Már rendre le van vágva az árpája, de nem árpa az, ami ott termett, hanem gyom. 70—100 holdon gyomot termel ez az uradalom ott, f ahol a kisgazdák 12 mázsás búzaterméseket érnek el. Hogy ilyen esetek előfordulnak, a legszomorúbh képet vetíti elénk, s éppen ebben van a tragédia. Adjunk hatalmat annak a gazdasági vezetőnek. A községi bíró számtalanszor jelentette ennek a birtoknak terméseredményét, még sem szüntették meg ezt ia nagy fertőt, amely