Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.
Ülésnapok - 1939-278
Az országgyűlés képviselöházánafc 278. ülése 19 U2 július 7-én, kedden. 371 kérdést és mondjam meg, hogy mit látok. Hogy helyesen, vagy nem helyesen látom-e a dolgot, azt majd elbírálják igen t. képviselőtársaim. (Börcs János: A jövő!) Kijelentem, hogy a törvényjavaslatban az elvi célkitűzések, az elhatározások helyesek. Ez nagyon fontos és ezt nagyon hangsúlyozni kívánom. Elővettem a törvényjavaslatot és minden egyes szakaszhoz odaírtam, hogy jó-e vagy rossz. Mindegyikre azt kell mondanom, hogy rendben van, ha ezt végrehajtják, emeli a mezőgazdaság színvonalát. Ez bizonyos. De ami engem, és azt hiszem, nagyon sokunkat nagyon izgat, az, hogy vájjon ezek mellett a célkitűzések, elhatározások mellett megvan-e ennek a tervnek az aláépítése, az anyagi bázisa? (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mert hiábavaló a gyönyörű célkitűzés és a nagyszerű nyilatkozat, mi azt legfeljebb szándékként örömmel elkönyveljük, ha nincs megalapozva. Az a kérdés, hogy mi a konkrétum benne és őszintén meg kell mondanom, hogy ebben a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló javaslatban erre választ nem kaptam, pedig minden sorát végigböngésztem az indokolással együttesen. De megvan hozzá a varázskulcs amellyel erre is választ lehet kapni és ez az 1942. évi költségvetés. Tudniillik ez a törényjavaslat is utal arra és a földmívelésügyi tárca 1942. évi költségvetésének indokolásában is benne van az, hogy ennek a milliárdos javaslatnak erre vonatkozó része ebben a költségvetésben szerepel. így már nagyon könnyű a helyzetem, mert a költségvetéssel együtt kell vizsgálnom ezt a javaslatot. Azt lehetne mondanom, hogy ez a törvényjavaslat adja meg a keretet, az elvi célkitűzéseket, a tartalmat pedig az 1942. évi földmívelésügyi költségvetés oszlopai adják. (Ügy van! a szelsőbaloldalon,) Itt a következőket kell megállapítanom. Az 1941. évi földmívelésügyi költségvetés 53.7 millió pengőt állít be hitelkeretnek, amelyben nincsenek felvéve a hazatért erdélyi délvidéki és keleti részek költségei. Az 1942. évi költségvetés 156.7 milliót vesz fel, a különbség tehát 103 millió pengő. Ebben viszont már az erdélyi részek, a keleti részek is benne vannak. Nyilván itt van tehát az a százmilliós többlet, amelyet ez a mezőgazdaságfejlesztő javaslat kontemplál. Nézzük meg most, hogy ez a százmillió pengő mire megy. Figyelmeztetem a t. Házat, hogy a költségvetés tárgyalása során — nagyon jól megfigyeltem — maga a miniszter úr is és képviselőtársaim közül sokan, majdnem valamennyien megmondottuk, állandóan hangsúlyoztuk, hogy a költségvetés összege sokkal nagyobb, mint amennyit a hazatért területek arányosan megkívántak volna. Ebben a 156 millióban nyilvánvalóan a megnagyobbodott ország agrárigazgatási költségvetései is benne vannak, tehát az 1941. évi 54 millió pengőhöz képest jelentkező százmilliós többletben ezek is meghúzódnak. De én tovább mentem és még részletesebben nyomoztam. Megdöbbentő dolgokat találunk itt. Én ezt a miniszter úr figyelmébe ajánlom, mert ez a jövőre nézve nagyon fontos. Etekintetben a következőket találtam: földadótérítés címén 14 millió pengő van beállítva a földmívelésügyi tárca terhére, fuvardíjkedvezmény címén pedig 12 millió pengő. Ezt a két összeget, amely összesen 26 millió pengőt tesz ki, az előző esztendőben még a mezőgazdaságot meg- , segítő alap fizette ki; az alapot megszüntetKEPVISELÖHÄZI N4PLÓ XIV. ték, a támogatást pedig a földmívelésügyi tárcának, vagyis a százmillió pengő többletnek terhére állították be. (Ügy van! a Szélsőbaloldalon.) Tudom, hogy ezzel a mezőgazdaságot támogatják, s hogy ez az előző évben is megvolt, mert az összeget egyszerűen csak átcsoportosítottuk és a száz millió terhére írtuk. T. Ház! Továbbmegyek, itt van még egy nagyon fontos tétel, a harmadik tétel, a vízEFP ^olgálat. Ennek többletköltsége címén *S5 mi í ho ' azaz kereken 25 millió pengőt állítottak be, olyan többletként, amely az ország megnagyobbodása következtében állott elő. Nehogy azt higyje valaki, hogy ezek a felsorolt összegek nem helyesek. Nagyon helyesek. hiszen a folyó- és mederszabályozások végeredményben nélkülözhetetlenek, azonban itt van ujabb 25 millió pengő, az előbb említett számokkal együtt ez a három tétel 50.8, azaz kereken 51 millió pengőt tesz ki, amely távolról sem szolgálja azokat a nagy célkitűzéseket, amelyeket a törvényjavaslat nekünk mond. 1. Haz! A százmillióból tehát már 51 hiányzik. Továbbmegyek, mert még szomorúbb dolgok derülnek ki. Ott vannak az államerdészetnek, s az Ombi.-nak megnövekedett költségei, — csak a többleteket említem, ezeket mind összeadtam — amelyek teljesen távol állnak a mezőgazdaságfejlesztési törvényjavaslattól. Az államerdészet és az Ombi költségtöbblete 9-1 millió pengőt tesz ki, tehát most már 60 millió pengő az az összeg, amely abszolúte nem szolgálja ennek a törvényjavaslatnak az alátámasztását. Űjra hangsúlyozom, nehogy valaki azzal támadjon, hogy nincs szükség erre, mert igenis, óriási szükség van rá. Ha csak az Ombi.-segélyekre gondolok, ezt mindenki támogatja (Ügy van! a széteőbaloldalon,), s ezek, valamint az erdészeti kérdések az egész ország szívügye, nem erről van szó. Mint tényt le kell szögeznem, hogy ilyen célokra 60 millió pengőt már lefoglaltak ebből a százmillióból. T. Ház! Még néhány számot kell ismertetnem. Semmi közük ehhez a fejlesztési javaslathoz. Ha megnézem az 1941. évi földmívelésügyi költségvetésnek a tisztviselői státusról szóló kimutatását, amely még a csonka országra és legfeljebb a Felvidékre, — nem tudom, hogy ez a rész benne van-e, — azonban mindenesetre a volt kis ország társadalmára vonatkozik, az 4906 alkalmazottat mutat ki. a folyó évben pedig 7824-et, kereken tehát 3000-rel több alkalmazottat, ami érthető, mert hiszen az erdélyi, keleti és déli részeknek az agrárigazgatásba való bekapcsolása sürarős és elengedhetetlen. Ha i visszatért területeken megteremtett agrárktátus dotációját veszem, akkor újra 12 millió pengőt kell számítanom, tehát már 72 millió pengőnél vagyok s ennek semmi köze nincs ehhez a fejlesztési javaslathoz. Ez azt jelenti, hogy a százmillióból huszonnyolcmillió maradna. T. Ház! őszintén megmondom, amikor végigvizsgáltam ezeket az adatokat, ezt a többletet^ akkor azt gondoltam, nem fogják elhinni. Fordítottam a kérdésen, azt mondottam, vizsgáljuk meg pozitív oldalról nem azt, hogy mi nem szolgálja, hanem, hogy mi szolgálja a fejlesztési törvényjavaslatot, tehát a költségvetés előirányzatában összeállítottam azokat a tételeket, amelyek mint többletek szerepelnek az előző évhez képest és a célkitűzéseket szolgálják. 54
