Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-278

372 Az országgyűlés képviselőházának 278. ülése 194-2 július 7-én, kedden. Örömmel kell megállapítanom, hogy az első tétel a szakoktatással kapcsolatban adódik. A részleteket nincs időm felolvasni. Hogy hány téli gazdasági iskola és egyéb intézmény létesült, ezt a költségvetésből tudjuk, < d& a szakoktatásra fordítandó összeg! 8*6 milliót tett ki. Örömmel üdvözlöm ezt a tételt, amely reális és a szakoktatás támogatását szolgálja. A következő tétel a talajjavítás munkálataira, szikes talajok és a sáncolás munkáira felvett 3 és 1, összesen tehát 4 millió pengő. A nemesített vetőmag kiosztásával kapcsolatos támogatásra 3-5 millió pengő, a köztenyésztés \kmogatására 4 millió pengő. Nem lesz idom, hogy visszatérjek erre és ezért itt hangsúlyozom, hogy a földmívelésügyi kormányzat egyetlen legnagyobb érdeme ez, amit az utóbbi években az üszőakciókkal és az anyaállatok terjesztésével szerzett. Ezt a 4 millió pengőt én szívesen felemeltem volna akár 20 millió pengőre is, mert ennek tényleg óriási jelentősége van az agrártermelés színvonalának emelése szempontjából. Itt 4 millió pengő szerepel. A következő, ötödik tétel: »Gabonatárházak, gyümölcsértékesítők, aszalók, stb. építésére 2*5 millió pengői Ez összesen 22*6, illetőleg kerek számban 23 millió pengő, amely összeg pozitív szolgálja ennek a mezőgazdaságfejlesztési törvényjavaslatnak az alátámasztását. Ha tehát az egyik oldalon — a negatív oldalon t

— a kikapcsolások módszerével, alulról, a pozitív oldalon pedig a felsorolások módszerével közelítem meg a kérdést, akkor tényleg 25—28 millióhoz jutok, ha ezt a vizsgálatot elvégzem. Én tehát arra az eredményre jutok, hogy ennek a milliárdos javaslatnak évi százmilliójából 25—28, mondjuk, 30 milliós tétel az, amely valóban ennek a nagyhorderejű kérdésnek a megoldására fordíttatik. Ennek megvannak a maga következményei. Mert mit látunk akkor, ha a további részleteit vizsgáljuk a dolognak? Az előttünk fekvő törvényjavaslatnak a tagosításról mondott megállapításai (Börcs János: Kétségbeejtők!) — ez egyenesen tévedés — helyesek, mert természetesen mindenki tudja, hogy 20%-os emelkedés állnabe, csak a tagosítás miatt. Én többet nem találtam ebben a törvényjavaslatban. Kutattam azonban a költségvetésben és abban mi áll? Abban az áll, hogy a tagosításra 1941-ben 28.000 pene-őt, 1942-ben pedisr 53.000 pengőt állítottunk be. Ez nyilvánvalóan azt mutatja, amiről az előbb beszéltem, hogy a keret, az elvi megállapítások helyesek, csak éppen bázis nem jutott alájuk. Az természetesen más kérdés, hogy emiatt a felelősség a miniszter urat terheli-e, vasry pedig azt a pénzügyi kormányzatot, amely nem tudta előteremteni. T. Ház! Én csak azt akarom hangsúlyozni, hogy ebben a mezőgazdaság fejlesztési javaslatban ilyen hiányosságok vannak. Legyen szabad egy keveset felolvasnom abból a könyvemből, amely 1933-ban jelent meg. Ebben éppen egy ilyen nagy átépítő programról írok, amelynek a keretét négy és félmilliárdra becsültem még akkor, 1933-ban, a csonka országban. A tagosítással kapcsolatban például ezt írtam (olvassa): »A műszaki körök véleménye szerint az ország 3.400 községe közül körülbelül 2.500 községben a tagosítás szükséges és eredményes lenne. A községek határában a tagosítandó parcellák mintegy 5 millió holdat tesznek ki. A. tagosítás költsége tehát körülbelül 150—200 millió pengőt jelent. A tagosítás nagy költse, de a műszaki előfeltételek hiánya is azt írja elő, hogy a tagosítás munkája évenként mintegy 100 község rendezésével, a telepítéssel párhuzamosan bonyolíttassék le. A 200 millió pengős tagosítási költségből ilymódon az első 5 évben összesen csak 20 millió pengőt kellene előlegezni, vagyis évenként 8—6—4—2 millió pengővel kell a tagosítási alapot öt éven át dotálni, hogy a tagosítás zavartalanul haladhassék.« T. Ház! Ez egy műszaki kalkuláció és valóban az első évben 8 milliót kellett volna adnunk, de azután ez is visszatérne ez a befizetésekből. Mindenesetre 8 millióval kellene indulnunk, nem pedig 30 egynéhányezer pengővel. Ezt csak azért említettem meg, hogy rámutassak arra, bármennyire helyesek is a törvényjavaslat elvi megállapításai, célkitűzései, mégsem látom a kívánt alátámasztást, csak azt látom, hogy ebből a 100 millióból sok minden másra kell, a megoldandó problémákra Pedig egyenesen nem jut. T. Ház! Még egy kérdést említek fel, ugyancsak a program végrehajtásával kapcsolatban, amely szinten nagyon megszívlelendő'. A törvényjavaslat egyik paragrafusa arról szól. hogy a gazdatársadalom termelési kedvét és színvonalát feltétlenül emelni lehet termelési versenyek megtartásával. Ezt a kérdést valóban az egyik leghatásosabb eszköznek tartom, tehát újra hangsúlyozom, hogy a törvényjavaslatnak ez a célkitűzése helyes. Az, hogy ezt régen megírtuk könyvekben, nem tartozik ide, nem fogunk ezért elsőbbségi igényeket bejelenteni. Tény az, hogy ez a mód, — amely Olaszországban és a többi országokban is nagyszerű eredményekre vezet — egyike a leghatásosabb eszközöknek. De hogyan? Ügy, hogy minden járás területén egyes termelési irányzatok vagy ágak szerint egy egész sorozat versenydíjat kell kitűzni, mégjedig nem öt pengő erejéig, mert annak semmi jelentősége nincs, 50 pengőkkel sem lehet serkenteni, hanem úgy, amint Olaszországban van, adjanak ezerpengős első díjat, hogy érdemes legyen érte dolgozni, hogy abban a dolgozók esetleg a többletköltségüket is megtalálják. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ezt régebben már részletesen kifejtettem, azonban sem ebben a törvényjavaslatban, sem a költségvetés számoszlopaiban sem találok erre a célra nagyobb összeget, pedig ha felolvasnék egy kalkulációt, ami a német és olasz példákat figyelembe veszi, — nem olvasom fel, mert nincs annyi időm, csak a végeredményt olvasom fel — akkor kiderülne. egy olyan horizont, hogy az országnak közel 150 járásában a díjak összege 4'2 millió pengőt tenne ki. Ezt régen írtam, valamikor a gazdasági válság idején, tehát ma a nagyor szagban és a megváltozott áraknál körülbelül 10 millió pengős nagyság körül volna ez az összeg, amivel ezeket a versenyeket eredményessé tehetnők. Ha ezeket így végigvizsgálom, akkor azt látom, hogy a célkitűzések ugyan le vannak fektetve, de anyagi fedezettel alátámasztva nincsenek, pedig ez tudná csak ennek sikerét biztosítani. (Az elnöki széket Tasnádi Nagy András foglalja el.) T. Ház! Még egyet szeretnék itt leszögezni ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban és pedig azt, hogy a miniszter úr is, vagy az, aki a törvényjavaslatot készítette, érzi azt,