Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-278

360 Az országgyűlés képviselőházam esetlen állapot, ez a szerencsétlen helyzet, hogy talán) csak azt a dara"» kenyeret és azt a kis pálinkát kaphatták meg ezek az emberek hos­szú évtizedeken keresztül, egészen a világhá­borúig, illetve a vil.'igiiHboi a elóttig amihor az előbb említett Darányi Ig>nác volt az, aki a magyar nemzetnek, a magyar népnek becsü­letet szerzett a Kárpátalján. Darányi Ignác­nak és az ő elgondolásán keresztül Egan Edé­nek a munkája volt az, amelynek következtében a ruszin parasztság húsz éven át mindig szí­vesen gondolt Magyarországra. Ez a gondolat, ez a munka abban nyilvánult meg, hogy hoz­záfogtak a föld felvásárlásához a Sohönborn­uradalomból és más uradalmakból és 35 éves törlesztéssel igyekeztek a földet szétosztaná a parasztságnak, egyben előmozdították a szarvasmarhat&nyésztésüket és különböző ked­vezményeket biztosítottak a számukra. Ezt so­hasem felejtette el az a nép és most, az új hon­alapítás hajnalán és kezdetén, ahol most va­gyunk, mikor a területek kezdenek visszatérni, kell, hogy valaki apja legyen annak a terü­letnek, kell, hogy valaki törődjék vele, ha csak gazdasági téren is, úgy, ahogyan Darányi Ig­nác tette, mert ez örök érvényű emléket, szí­ves visszagondolást és visszaemlékezést fog az ottani népnél biztosítani. Darányi Ignác meg­kezdte, a világháború azonban megakasztotta ezt a munkát. Jött a világháború, orosz front lett a terület, nagy csapatátvonulások voltak, községeket égettek fel, a háború minden kö­vetkezménye érte azt a területet és így az megint visszazökkent, visszazuhant előbbi el­hagyott állapotába. Háborús jóvátételek^ nem történtek, mert hi­szen a terület az országtól elszakadt, a csehek azt mondották, a magyarokért harcoltatok, gon­doskodjanak tehát ők ennek a feldúlt vidéknek a felépítéséről. Sőt Novág pénzügyminiszter a cseh parlamentben ezt megtetézte. Ö maga el­ismerte egyik beszédében — később megbánta —, hogy csak a pénzváltáson kerestek Kárpát­alján 115 milliót. Hogyan tudjon akkor szu­szogni, lélekzeni, fejlődni ilyen körülmények között egy nép? Minden népért annak az or­szágnak a kormánya a felelős, amely vezeti és igen fontos az, hogy ma, amikor körül va­gyunk véve ellenségtől és új országalapítás kezdődik, minden nemzetiség megtalálja Ma­gyarországon a boldogulást, a nyugalmat és ne érezze, hogy különbség van egyik és a másik állampolgár között. Akkor vissza fognak jönni^ azok a napok, amelyek a világháború előtt vol-" tak, amelyekre, véleményem szerint, minden nemzetiség jól és kedvesen emlékezik vissza. Konkrét formában kárpátaljatáji és speciá­lis agrárfeladatai közé sorolnám a következő­ket. Ott nem lehet speciális mezőgazdasági fej­lesztésről beszélni, mint az Alföldön, ahol tiszta mezőgazdasági területek állanak rendel­kezésre, hanem ott kombinálva jönnek a terü­letek. Van egy része, a völgyek és főképpen az alsórészek, ezek mezőgazdasági munkára telje­sen alkalmas területek, azután van a közép; terület, amely már erdős és mezőgazdasági területtel vegyes, a felsőrész pedig erdő és havasi legelőgazdálkodás. Itt tehát a speciális konkrét megoldások teljesen mások, tehát min­den terület részére a maga vidéke és tája sze­rint kell a programmot is felállítani. A második nagyon fontos kérdés, amely Kárpátalja gazdasági életét fellendítheti, az állattenyésztés, a harmadik az erdőgazdálkodás, negyedik a sóipari termelés, az ötödik a mé­278. ülése 19 U2 július 7-én, kedden, hészet, a hatodik a gyümölcsész et, a hetedik a legelőgazdálkodás, a nyolcadik a tejtermelés éa a kilencedik a nemes haltenyésztés. Ezek azok, amik nem kívánnak nagy invesztíciót, sok pénzt, egy-egy megfelelő ember irányítása mellett nagyszerűen rendbe lehetne hozni pár év alatt az ottani gazdálkodást és gazdasági fejlődést ennek a területnek táji igényei sze­rint. Tekintettel arra, hogy Kárpátalján a mező­gazdaság az iparral szoros összefüggésben van, legelsősorban említem az ottani nagy energia­termelő lehetőségeket. Hoor Tempis egyetemi professzor is három tervet dolgozott ki Kárpát­alja területére, ahol nagy energiamennyiséget kaphatunk. Az első a Talabor és a Nagyág energiatermelő forrása, a második a Tarac vízierőműve és a harmadik a Tisza bustya­háza—huszti szakaszán egy vízierőtelep meg; építése. Ö a legprecízebb tervet dolgozta ki mind a három erőmű felépítésére. Ennek a . három kárpátaljai erőműforrásnak a felépítése a Kolozsvár—Nagyvárad—Debrecen—Miskolc — Kassa-vonal és a Kárpátok gerince által hatá­rolt, szóval az északi határon lévő terület minden ipari, világítási és mezőgazdasági áramszükségletét játszi könnyedséggel elégí­tené ki, beleértve a Máv. vasútvonalainak elektromos hajtóerővel való bekapcsolását is. A Talabor—Nagyág vízierőmű energiaterme­lése évi 150 millió kilowattóra volna, s az erő­mű megépítése 27 millió pengőbe kerülne. A 27 milliós beruházási költség mellett harminc évi tőke- és kamatamortizáció számí­tásba vételével egy kilomattóra 2-37 fillérbe kerülne. Méltóztassék elképzelni, mit jelent ez a mai 25, meg 30 filléres villanyárakhoz ké­pest! Mindamellett, hogy csak két és fél fil­lérbe kerülne az áram kilowattóránkint, a ka­matozás a befektetett tőke 6-5 százalékát hozná. Ez, mondom, a Talabor-Nagyág erőmű lenne, amelynek gondolatát annakidején még Jancsó felvetette. A második erőmű a Tarac vízierőműve lenne, amelynek beruházási költ­sége 351 millió pengő volna. Itt évente láO millió kilowattóra áramot termelhetnénk. Egy kilowattóra az előbbihez hasonló tőke- és ka­matamortizáció mellett 6-5 százalékos kama­tozással 1-754 fillérbe kerülne, itt tehát még a 2 fillért sem ütné meoj egy kilowattóra ener­gia termelési költsége. A harmadik erőmű t a Tisza^ bustyaháza—huszti szakaszának vízi­erőműve lenne, amely nemcsak energiaforrás volna, hanem a Tiszának ezt a szakaszát ha­józhatóvá is tenné. Ez az építkezés 20'8 millió pengőt igényelne és 128 millió kilowattórát termelne- A mű évi tőke-, kamat- s újítási alapköltsége 770.000 pengőt tenne ki. A három vízierőmű felállítása hihetetlen arányban vinné előre Magyarország ipari fejlődését és közgazdaságát, de főképpen Kárpátalja iparo­sítását, amelynek mostoha gazdasági helyze­tét csak ezen az úton lehetne javítani. Ügy gondolom, hogy a tervet a milliárdos mezőgazdasági beruházó Programm alapján valósítanék meg tíz év alatt évi 10 milliós be­ruházással. Ennek a három nagy erőműnek a felépítése tudniillik körülbelül 100 millió pen­gőbe kerülne. Ha évente csak 10 milliót biz­tosítanánk ezekre az építkezésekre, akkor is tíz év alatt, vagyis amíg ez a nagy programm megvalósul, ez a három erőmű is elkészülne. Méltóztassanak elgondolni, mit jelent az, ha ennyi millió kilowattórát házilag, itthon ter­melve, sem fát, sem szenet nem pocsékolva

Next

/
Oldalképek
Tartalom