Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-278

Az országgyűlés képviselőházár>.aJ* 2 befolyásra, a protekciókra. Vagy szövetkezeti vagy részvénytársasági alapon irányítsuk, vagy adjuk olyan mérnökök kezébe, akik az agrártársadalomból származnak, onnan jöttek ki és a mezőgazdasági körökkel valami közösséget éreznek. Ezek szervezzék meg és építsék ki a mezőgazdasági gépek gyártását. A negyedik segítőeszköz volna, amelyet a miniszter úr az állattenyésztéssel kapcsolatban hozott fel, a legelőkérdés. Nem értek egyet egyik előttem szólott t. képviselőtársamnak véleményével sem a legelők tekintetében. A legelőgazdálkodás, amely ma Magyarországon történik, a legprimitívebb állattenyésztési gazdálkodás. Nem lehet folyton az ti hangoztatni, hogy legelőket és legelőket létesítsünk. A legelő hozza a legkevesebb termést. (Piukovieh József: A rossz legelő!) Ne méltóztassék azt mondani, hogy a legelő kitenyészti és meg. adja a tejet. Soha. Annak a tejelő tehénnek mindig oda kell adni azokat az anyagokat, (Piukovieh József: Ugyan ne beszéljen!) amelyek a maximumot kihozzák a tehénből, az olajés egyéb magvakat. Lehet, hogy fog hozni 10—15 liter tejet az a tehén, ha csak legelőről táplálkozik, de 22—25 litert kellene r adnia, annyit pedig legelőről nem lehet. Méltóztassék megnézni a legmodernebb mezőgazdasági államokat, a legelők mindenütt visszafejlődtek» mert a többi művelési ágban több takarmányt lehet kibózni egy hold mezőgazdasági földből, mint amennyit a legelő hoz. (Piukovieh József: Éppen az ellenkezője igaz!) ,Van fontossága a legelőnek éspedig a tenyésztés^ szempontjából, nem pedig az állattartás szempontiából. Vagyis olyankor, amikor az apa- és anyaállatokat és egyáltalában olyan állatokat akarunk nevelni, amelyek az istállózásnál ellenállóképesek. Erre pedig a legalkalmasabbak hegyvidékeink, Kárpátalja, Erdély és az országnak olyan területei, amelyek az egyes tájaknak megfelelő szarvasmarha nevelésére alkalmasak. Meg méltóztatnak látni, — ég azt hiszem Piukovieh képviselőtársam is rá fog iönni arra. amit mondtam és feltétlenül oda fog kilyukadni — hogy nagy veszteséggel fogunk termelni, ha nem fekszünk bele ennek a kérdésnek alapos tanulmányozásába. (Piukovieh József: Nem hiszem, hogy ez be fog kö vetkezni.) Ha az a marha ott van három-négy éves koráig a kárpátaljai és erdélyi havasokon, egészen biztos, hogy ha belekerül az alföldi, vagy bármilyen mintagazdaságba, ahol a tej hozamra, a tejtermelésre fektetik a fő súlyt, nem fog tuberkulózist kapni, nem lesz gyönge csontozata, hanem erős tüdővel és teljes ellenállóképességgel állja majd meg a sarat^ amíg tökéletesen ki nem fejik. Ugyané» áll az ökörre és egyéb szarvasmarhára is. Az ötödik segítőeszköz ennek a nagy programmnak keresztülvitelében a birtokmegoszlás. (Mester Miklós: Ez a legfontosabb!) Nem emlékszem melyik képviselőtársam, de ige» helyesen mutatott rá, hogy ha a birtokmegoszlás ilyen formában marad és ugyanazok a« örökösödési törvények maradnak fenn Magyarországon, amelyek eddig fennállottak, néhány évtized múlva megint ott leszünk, ahoi most vagyunk, vagyis tovább parcelllázzák ezeket a szalagbirtokokat és megint nagy,^ átfogó és gyökerükben megoldandó kérdések merülnek fel ebben az országban. Nem szívr* sen hivatkozom a protektorátusra de ott, akárcsak Németországban a bir'tokmegoszias ezelőtt 70 esztendővel indult meg. Az ottani tartomány gyűlésen jöttek létre azok az életre '8, ülése 19A2 július 7-én, kedden, 359 való törvények, amelyeket osak át kellene vennünk a helyi viszonyoknak megfelelően átalakítva. Ott nincs proletár paraszt, nincs proletár földmíves, mert a családnak gazdaifjú tagján kívül a többi mind ipari foglalkozásban keres munkát. Agrárvonatkozásban, agráripari és gyári vonatkozásban, ugyanaz Ift* het nálunk, hiszen ezek a kérdések mind össsszefüggnek az agrárkérdéssel. Ezt a kérdést most meg kell oldani. Örökösödési törvényt kell hozni a parasztságra, amelyben meg kell állapítani, hogy mennyi az a föld, amely érín tétlenül marad a gazdafiú számára, hogy az » birtok mindig egy legyen, hogy mindig mee hozza a maga termését és hogy rendesen mesr tudjon belőle élni a gazdája. Ezek voltak azok a gondolatok, amelvekeí országos viszonylatban tartottam szükségesnek elmondani. Most áttérek szűkebb hazám. Kárpátalja kérdéseire, amelyeket szintén az ország közvéleménye elé tárok, hogy azon terület agrárprogrammjának keresztülviteléhez az ország társadalmának támogatását !** kérjem. , Amikor a földmívelésügyi miniszter úr az ősszel benyújtotta ezt a javaslatot, akkor én a kárpátaljai tanácsadó és véleményező testületben szóbahoztam és kértem az elnök urat, készíttese el Kárpátalja inveszticiós programmját is, hogy az a, miniszter úrnak rendelkezésére álljon és kéznél legyen, amikor a részletmegoldások jönnek, hogy valóban fel legyen állítva Kárpátalja programmja is. Sőt most, amikor a vita megindult, megkérdeztem a miniszter urat, hogy van-e Kárpátaljára már ilyen átfogó, egységes és részletprogrammja? A miniszter úr azt mondotta, hogy nincsen, csak a nagy egység keretében vannak meg az elgondolásai. Ezért én bátor leszek a programm részletével is előjönni, részleteiben is bizonyos indítványokat és határozati javaslatokat terjeszteni a t. Ház elé, hogy ezzel is megkönnyítsem a földmívelésügyi kormányzatnak Kárpátaljára vonatkozó munkáját. Kárpátalja lakossága, a ruszin nép — mint a t. Ház valamennyi tagja bizonyára nagyon jól tudja — a legszegényebb az országban. Ha ennek okát keressük, ha ezt meg akarjuk magyarázni, vissza kell térnünk egészen Rákóczi Ferenc szabadságharcáig, ameddig a ruszin nép az ország legjobb anyagi helyzetben lévő. legmódosabb nemzetiségeinek egyike volt. Nem volt ott szociális baj, inem volt ott hiba. Történelmi feljegyzésekből látjuk, milyen boldog és gazdag állattenyésztő nép volt a ruszin néo. Amikor azonban a ruszin nép Rákóczi Ferenc zászlaja alá állt és Rákóczival együtt végigküzdötte a szabadságharcot, jöttek az osztrák császári csapatok és évtizedeken át sújtották, zsarolták, rabolták azt a vidéket, úgyhogy azt a népet földöfutóvá tették és minden vagyonától megfosztották. Erdély tájilag hasonló Kárpátaljához, mégis az erdélyiek kisebb birtokokra osztva megtartották a földeket és továbbfejlesztették az agrárkultúrát, ugyanakkor pedig, azt lehet mondani egész Kárpátalja — mert hiszen körülbelül P00.O0O hold, egész Bereg vármegye, meg Máramarosnak és Ungnak egy része gróf Schönborn kezére jutott császári hűségéért: az egész Rákóczi-birtokot odaadták Schönbornnak ós egy barázdát sem hagytak meg az ottlal*ó földműves embereknek. A máramarosi részt a I kincstár, az ungi részt ugyancsak a kincstár I foglalta le. Azután végig tartott ez a szeren-