Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-277

342 Az országgyűlés képviselőházának tési szabályrendelettel máris mélyen bele­nyúlunk^ a magán állattenyésztésbe, — hogy a bugatás a közös legelőkre kihajtott serté­seknél csakis a január és június hónapok előtti negyedik hónapnak megfelelő időpont­ban történhetik. Ebben az esetben mindig egyszerre: minden januárban és júniusban lesz malac és a községi hatósági állatorvos a búgatást követő negyedik hónapban végig­járja a községeit és az összes malacokat be­olt j!a; mindenütt egyformám négyhónapos malacokat olt be, ami a szérum szempontjából is optimális időpont. Azt hiszem, ez olyan ja­vaslat, amely keresztülvihető lesz, ha a föld­mívelésügyi kormány elfogadja. (Úgy vnn! Úgy van! — Élénk helyeslés és taps.) Bátor vagyok rátéirni még a gépesítés problémájára is. Az előbb a nyolcosztályú elemi iskolával kapcsolatosan már foglalkoz­tam a gépesítéssel. Mély tisztelettel kérnék 25 perc meghosz­szabbítást. Elnök: Mélóztatnak a kért meghosszabbí­tást megadni 1 ? (Igen!) A Ház megadja. Csorba Sándor: Meg kell értenünk, hogy a háború után valószínűleg egy gépesített Ukrajna lesz itt a szomszédságunkban, amely ugyanolyan export-rádiusszal fcrg dolgozni és ugyanolyan mezőgazdasági termenyekkel, mint mi. Nem képzelhető viszont el. hogy ezzel a gyorsabban, jobban és belterjesebben dolgozó gépesített mezőgazdasággal a mi kézierővel dolgozó mezőgazdaságunk fel tudja veinni a versenyt. Nekünk telhát minden r téren arra kell törekednünk, hogy a gépesítést előmoz­dítsuk. Elismerem» ez a javaslat megérezte ezt és nagyon ibödcsen 35 milliót irányoz elő — úgy emlékszem — szántógép-szövetkezetek tá­mogatására és kisebb mezőgazdasági gépek beszerzésére. Ká kell mutatnom azonban . arra is. hogy szükségesnék tairtanám a gépesítésre szánt Összegeket i— ha másként nem lehet — egyéb fejezetek rovására is növelni. Méltóztassanak elhinni, íhogy Magyar­ország agrárélete az elkövetkező évtizedekben a gépesítéssel áll vagy brulkik. Nem marad mezőgazdasági lakosságunk a falun., ha nem tud magasabb életszintet elérni. Ennek az alapja pedig a gépesítés. Csak ott lehet jobb mód, ott lehet olcsóbb a művelés, ott lehet többtermelés és rövidebb a munkaidő, — mert az embernél ez is fontos — ahol gépesítés van. Ne méltóztassanak ugyanis azt hinni, íhogy az embereket a munkára a nemes elhatározás viszi. Nem. Az embereket az élet és a kényszer viszi a munkára. Ha báhát megélhetésüknek másutt tudjlák megtalálni az olcsóbb, egysze­rűbb és kényelmesebb módját, akkor el fog­nak vándorolni a faluról. A törvényjavaslatban szereplő szán tógép ­szövetkezet kifejezés azonban azt juttatja eszembe és ennek alapján, azt feltételezem, hogy a szántógépek kezelését, átvételét, üzembem­tartását tulaj dómképpen szántógép-szövetkeze­tek útján akarja a törvényjavaslat megoldani. Ebihez nincs sok bizalmam. Egy (szövetkezet működése mean. alkalmas arra a falun, hogy ilyen dtraga gépeket üzeinben tartson. Egészen biztos, hogy hamar tönkremennének ; a gépek. Tapasztalatból tudjuk ezt az orosz példákból is, ahol a traktorok tízezrei mentek tönkre negyedéves használat után. Szerintem való­színűleg iúgy kell helyesen megoldani ezt a kérdést, hogy szerződéses viszonyba kell lépni 177. ülése 19 U2 július 8-án, pénteken, bizonyos gépészekkel és ezeknek olcsóbban kell juttatni a traktorokat. (Gr. Apponyi György: Az önállósítási alap révén!) A szántó­gép-szövetkezetek hivatása pedig inkább a munka beosztása legyen, hogy t. i. mikor melyik gazdához menjen a gép, ;szóval ez a szövetke­zet adminisztratív teendőket végezzen. Ha ugyanis nem így történik, akkor ennek a 35 millió pengőnek az ellenértéke: a traktorok, a gépek, rendkívül hamar romlásnak fognak indulni. Bátor vagyok itt rámutatni arra is, hogy bármi áron nagyarányú kiképzést kell meg­indítani a géppel való bánás terén, mert ta­gadhatatlan, hogy népünk egyrészt azért vi­seltetik averzióval a mezőgazdasági gépek iránt, mert nem ért, hozzá, de viszont rá kell mutatnom arra is, — lojalitásból a honvé­delmi tárca iránt — hogy újabban a honvé­delmi szolgálatban a magyar falusi fiatalság ezrei és ezrei nagyon helyes és natron jó ki képzést kapnak, különösen a motor terén. [Ügy van!) Méltóztassanak megengedni, hogy mint a mezőgazdaság fejlesztésének egyik fontos esz­közével, az ipari növények termesztésével is foglalkozzam egészen röviden. (Halljuk! Hall­juk! jobbf elől.) Ezt azért sorozom ide, mert a mezőgazdaság fejlesztéséhez tartozik a mező­gazdaságnak sokoldalúvá tétele, már pedig nyilvánvaló, hogy az egyik ágon az ipari nö­vény teszi a mezőgazdaságot sokoldalúvá. Ha az ipari jaövények termesztését nézzük, azt látjuk, hogy a mai időkben, amikor kényszer­gazdálkodás van, a mezőgazdák ezt tulajdon­képpen burkolt adónemnek tekintik. Abban a pillanatban fel fognak vele hagyni, amikor a kényszer meg fog szűnni. Olyan mezőgazda­sági árpolitikát kell tehát folytatnunk, hogy ez be ne következzék, mert nagyon fontos az, hogy végre is az ipari növények termelését megszokja a mezőgazdasági lakosság. Melyek az ármeghatározó problémák, elté­7'őleg más növényektől, az ipari növényeknél 1 ? Mint ahogy a gazdasági élet más ágaiban vannak veszélyes üzemek, ahol a termelés koc­kázata nagyobb, s ez a körülmény az ár és a biztosítási díj tekintetében is befolyással van, vagyis a biztosítási díj is nagyobb, ahol benne­íoglaltatik a veszélyes üzem kockázata, úgy kell tekinteni a dolgot a mezőgazdaságnál is. lía azt nézzük, hogy mezőgazdasági átlag­uövényeink 8—9—10 évben egyszer szoktak az átlagnál jóval alacsonyabb termést hozni, ezzel szemben ipari növényeink rendszeresen vissza­térőleg 3—4 évenként hoznak olyan alacsony termést, amelyből még a befektetett tőkének a töredéke sem térül vissza,' akkor feltétlenül szükséges a mezőgazdasági ipari növények árá­nak meghatározásánál a rizikót, ezt a kockáza­tot "belekalkulálni. (Ügy van! jobbf elől.) Ha ez meglesz, mindenesetre kedvet fog adni a gazdának arra, hogy a kényszertermelés elmul­tával is foglalkozzék e növények termesztő­ivel. A másik fontos tényező szerintem, hogy különösen háborús időkben az úgynevezett vég­terményeknek a termelők részére való juttatá­sát minél nagyobb mértékben kifejlesszük. A harmadik körülmény, amelyre az ipari növények termesztésével kapcsolatban bátor vagyok az államtitkár úr figyelmét felhívni az, hogy az ipari növényeket Magyarországon főképpen a zsidóbirtokokon termelték, azért,

Next

/
Oldalképek
Tartalom