Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-277

336 Az országgyűlés képviselőházának és én is teljesen aláhúzom őket az én gondolataimmal. T. Képviselőház! Az egész magyar közvélemény és az egész magyar sajtó hónapok óta érdeklődéssel foglalkozik ezzel a javaslattal. (Csorba János: Gyenge érdeklődéssel!) Kétségtelen dolog, hogy ha ezt a javaslatot jól és bölcsen hajtják végre, akkor ez a magyar mezőgazdaságnak nagyarányú fejlődését fogja maga titán vonni. Ez a törvényjavaslat tulajdonképpen kerettörvény, amely egységes rendszerbe foglalja azokat a nagyarányú kedvezéseket és juttatásokat, amelyeket tíz éven keresztül akarunk adni a magyar mazőgazdaságnak, másrészt pedig imperiv rendelkezésekkel akarja az olyannyira fontos magyar mezőgazdasági szakoktatás gyakorlati és teoretikus reformját megvalósítani. A közvélemény részéről tulajdonképpen kél főkérdés merül fel: az egyik az, hogy szükséges-e ez a javaslat, a másik pedig az, hogy ha szükséges, akkor időszerű-e? Méltóztassanak megengedni, hogy én ne azokból a szempontokból kiindulva foglalkozzam a szükségszerűség kérdésével, amelyekből kiindulva általában előttem szólott t. képviselőtársaim foglalkoztak vele, statisztikai adatokkal bizonyítva, hogy ez a javaslat a mezőgazdaság szempontjából szükséges. Nem fér kétség ahhoz, hogy ha végtére is ezermilliót ingyen juttatunk a mezőgazdaság javára, ennek a mezőgazdaság előnyévé kell válnia. De van közvélemény is és a jogalkotáshoz szükséges az is, hogy a közvélemény azzal egvüttérezzen. Amikor ezt kutatom, akkor rá kell mutatnom arra, hogy az életnek a helyes rendje az, hogy ha^ a normálember valamiben szükséget vagy hiányt érez, akkor körülnéz, hogy a legtakarékosabban milyen anyagi forrásokból lehetne ezt a hiányt pótolni. A bölcsen és helyesen vezetett áll am eletében is, ha akár a vezetésért felelős tényezők, akár maga a társadalom észreveszi,. hogy valami nagy alkotásnak a szükségessége elérkezett, akkor körülnéznek, hogy a produktiv tőke legkisebb rovására mely módon lehetne ezt a szükséges alkotást megvalósítani. Ha a magvar közéletbe vissza tekintünk, akkor megállapíthatjuk, sajnos, hogy sokszor politikai jelszavak, úgynevezett korszellem hatása alatt egyszerre csak kihawíottunk a_ produktiv tőkéből, az adófizetők zsebéből bizonyos nagy, financiális kereteket és amikor ezek a financiális keretek már ki voltak hasítva, csak akkor kezdtünk srondolkozni. hogy konkrété tulajdonképpen hosrvan is tudnánk felhasználni ezeket az összegeket. Ez az eljárás rendesen azt az eredményt vonta maga után. hogy a produktív tőkékből elvont összegek hiánya a közgazdasági életnek mindig sokkal nagyobb

1 kárt okozott, mint amennyi előnyt hozott az a nagy alkotás, amelyet a korszellem vagy a politikai jelszavak hatása alatt megvalósítottunk. Ha visszagondolok az én kétévtizedes gazdamultamra, arra a sok szakcikkre, amelyeket közben elolvastam, és arra a rengeteg sok gazda gyűlésre, amelyen résztvettem, akkor megállapíthatom, hogv azoknak tárgysorozatán állandóan szerepeltek azok az elgondolások és óhajok, amelyek itt ebben a törvényjavaslatban megvalósításra várnak és fognak találni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) így tehát leszegezhetem, hogy ezt a törvényjavaslatot a magyar közvéleménv már évek óta előre szankcionálta. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ennélfogva ennek be177. ülése 19U2 júlms H-án, pénteken. nyújtásáért hálás köszönetemet fejezem ki a földmívelésügyi miniszter úrnak. (Helyeslés a jobboldalon.) A kérdés másik része az, hogy időszerű-3 ez a törvényjavaslat, hogy ezekben a háborús időkben, amikor megennék a háborúnak következményeit gazdasági téren sem tudja senki sem biztosan lemérni, szabad-e egy ilyen javaslat tal jönni a törvénysozás elé. Válaszom erre az. hogy a háborús világban és a háborús időkben rendszerint az állami hatalomnak különböző kompetenciája megnövekszik, tehát igenis, rendkívül alkalmas ez az idő oly törvények meghozatalára, amelyek nagy nemzeti célokat szolgálnak, de megvalósításukhoz igenis, bizonyos nagyobbmérvű állami beavatkozás szükséges. A pszichológiai momentumból kifolyólag tehát nagyon alkalmas az idő ennek a törvényjavaslatnak megalkotására. Másrészt nagyon alkalmas és időszerű jelenleg ennek a törvényalkotásnak törvényerőre emelése azért, mert nem szabad elfelejtenünk, hogy Európában éé, az egész világon háború folyik, és ezalatt a háború alatt az európai népek már most kez- _ dik lerakni egy új gazdasági rend alapjait. Magyar szempontból rendkívül fontosnak tartom, hogy az,új európai gazdasági rendbe való beilleszkedésünk alapjait magyar módon, magyar iniciativából már most rakjuk le, nehogy esetleg később az európai politikai és gazdasági nyomás terhe alatt nagy hirtelenseggel kelljen a magyar mezőgazdaságot befejezett tények elé állítani. (Ügy van! a jobboldalon.) T. Ház! Ez a törvényjavaslat nagyon tömören és nagyon helytállóan fejezi ki 1. §-ában a célját, amikor azt mondja, hogy a mezőgazdasági jövedelmezőségét a mezőgazdaság töb'btermelésén keresztül akarja biztosítani. Kétségtelen, hogy egy olyan üzem, amely nem rentábilis, hasonló egy beteg emberhez, aki gyógykezelést igényel. A rentabilitásnak azonban két oldala van, illetőleg azt két szemszögből kell nézni. Az egyik szemszög, amelyből nézhetjük a rentabilitást, az egyén szemszöge, az, hogy neki jövedelmet hoz-e az illető üzem. Amellett esetleg a közület felé nem teszi meg a kötelezettségét, mert különleges adókedvezményben, különleges refakciákban részesül. A közület szempontjából csak az a rentabilitás, igazán helyes, amely olyan üzem es olyan produkció után keletkezik, amely megteszi kötelezettségét a közösség felé az összes terhekben való résztvállalással, másrészt az egyénnek magának is hasznot biztosít. Erre voltam bátor rámutatni azért, mert ha a magyar mezőgazdaságot vizsgálom, akkor két^ «égtelenül meg kell állapítanom azt, hogy a magyar mezőgazdaság nagyrésze igenis magas nyugati nivón áll. Ezzel szemben mezőgazdaságunknak egy másik tekintélyes része, amely a földbirtokpolitikából folyólag most növekvőben van, valóban nem áll még ezen a magas nivón, tehát kötelességünk ezen a téren segítségére menni, hogy elérhessük azt az ideális állapotot, hogy ezeknél a jövedelmezőséget ne csak árpolitikai úton keressük, hanem igenis a többtermelés útján is, amelynek megvalósítása ennek a javaslatnak a célja. Ha ennél a tárgynál vagyok, igenis rá kell mutatnom arra, hogy fokozódó intenzitással kicsendül minden egyes igen t. képviselőtár sam beszédéből az árkérdés. Valóban itt ütközik a mezőgazdaság érdeke az ország esetleges financiális érdekeivel, de nem szabad azt sem elfelejteni, hogy ha tartós ez a háború, és még