Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-277

„Az országgyűlés képviselőházának esetleg hosszabb ideig tovább tart, akkor tartós ideig egy olyan állapotot, hogy a mezőgazdaság rentabilitását mesterségesen ne engedjük érvényre jutni, fenntartani nem fogunk tudni. Erre nagyon helyesen mutattak rá a tegnapi ülésen Krúdy és Braunecker képviselőtársaim. Tettek is ők a búzakérdéssel és a búzaárakkal kapcsolatban bizonyos említést, azonban nem tettek konkrét javaslatot. Most az aratás előtt elérkezett az utolsó idő a búzaár megváltoztatására. A pénzügyminiszter úr kétségtelenül magasabb financiális szempontból, feltételezve azt, hogy a pénzérték állandóságának nemcsak anyagi, hanem pszihologiai momentumai is vannak és a fogyasztók nagy rétegének érdeke szempontjából is nem engedi a .gabona árát olyan mértékben emelni, amely kicsit is rentábilissá tenné a termelését. (Szőllősi Jenő: De az iparcikkeknél engedte!) Én ezt akceptálom, de lehet más megoldást keresni, és felhívom az államtitkár úr figyelmét, hogy ebben az: irányban próbáljon a földmíveléslülgyi minisztérium mindent megmozgatni Ezt nem én találom ki. Nemrégen Németországban a közeli átá* ügyi miniszter Dagy beszédében ismertette ezt az elvet. Franciaországban és Belgiumban ugyanez van meg. Az árakat a gabonánál és a terményeknél nem engedték a fogyasztó irányában emelni, hanem, létesítettek közadóból egy alapot, és ebből az alapból táplálták a .mezőgazdaságot. Ez ennek a kérdésnek a természetes megoldása. De szükségese hogy ebben a közadóban minden társadalmi réteg résztvegyen. Eminens nemzeti érdek fűződik ahhoz, hogy a kenyér ára ne dráguljon, de visizont nem lehet kivánni a tartós ráfizetést sem. Tessék tehát nálunk is közadóból egy alapot létesíteni és ebből az alapból kapna a termelő a búzánál árkiegészítést. így megtudjuk tartani pénzünk értekét is, mert ennek nem lesznek deflatorikus következményei. (Szőllősi Jenő: Az ipar megkapta a vámvédelmet!) Ügy érzem, kötelességem) az árkérdésnél egészen kategorikusan visszautasítani azt az újabban fokozódó intenzitással előtört hangulatot, amelyet nem tudom, melyik irányból támogatnak, hogy igenis gazdaellenes hangulatot csinálnak ebben az országban fokozott módon az utolsó hónapban. Megengedem azt, hogy van egy ezrelék, vagy egy százalék a gazdák között — különösen, valljuk meg őszintén, a nehezen kontroll alá vonható kisemberek körében, akik a városhoz közel vannak — akik nem értik miéig a konjunkturális bűncselekmények következményeit és életösztönből túllépik a hatósági árakat, (Mozgás a, szélsőbaloldalon.) De ez maximum egy százalékára sem vonatkozhatik az ország termésének. (Ügy van! Ügy van!) Amikor a maximált árakkal a mezőgazdaság a legnagyobb áldozatokat hozta — úgy a kisbirtok, mint a közép- és a nagybirtok — és egy 60%-os "plusz áron hozta piacra a cikkeket, amikor az egész burgonyát, amley termett, 7—8 pengős áron bocsátotta rendelkezésre mázsánként, a búzát pedig 28—29 pengős áron, ugyanakkor, amikor az iparcikkek ára 100—300% -ig emelkedett, amikor a mezőgazdaság a legnagyobb áldozatot hozta azon téren, hogy bevonultatták alkalmazottait, és ezeknek az alkalmazottaknak továbbra is évek óta majdnem száz százalékos bért fizet, amikor elvitték állatait, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIV, 277. ülése 19h2 július 3-án, pénteken. 337 és ennek ellenére mégis nyugodtan termel az ország érdekeinek szem előtt tartásával, akkor egyes körök részéről itt fokozatosan gazdaellenes hangulat keletkezik. Ezt nem szabad tűrni és a földmívelésügyi kormányzatnak ezen a téren igenis ellenpropagandát kell indítania, mert megállapítható, — kimondom itt a Házban, tehát nyomatékos fontosságot tulajdonítok szavaimnak — hogy már a hivatalokban is, a köztisztviselői karnál is ez a tudat, illetve áltudat kezd elterjedni. Méltóztassanak csak elmenni egy adófelszólamlási bizottsági tárgyalásra s meggyőződhetnek arról, hogy az ott kialakult felfogás gazdaellenes, hiszen a jövedelemadókat szó nélkül hat-hétszeresre emelik. A pénzügyminisztériumból lefelé az instrukciók úgy mennek ki, hogy a jövedelemadókat lehetőleg korlátlan mértékben emeljék. Nagyon fontos mezőgazdasági szempontból, hogy mi ez ellen itt kikeljünk, és hangot adjunk annak, hogy azért, mert esetleg egy-két önmagáról megfeledkező ember, mint lánckereskedő — akiknek jó része már nem is termelő, mert közben öt-hat más ember kezén megy keresztül az a fogyasztási f cikk, amíg eljut a fogyasztóhoz — magas áron adja el a terményét az olyan fogyasztónak, aki nem éri be az ő fejadagjával és azon a fejadagon felül akar élvezni, azért még nem indokolt és nem méltányos, hogy a mezőgazdaságot ilyen irányban általánosan támadják. Azért tartottam szükségesnek ezt itt kategorikusan viszszautasítani. (Szőllősi Jenő: Sokba fog az országnak kerülni a földmívelésügyi miniszter úr!) Bátor vagyok rátérni a törvényjavaslatnak az úgynevezett akciókat tartalmazó fejezetére. Ezeknek az akcióknak kezdeményezése és a törvényjavaslatban való biztosítása kétségtelenül bizonyítja, hogy a földmívelésügyi minisztérium megértette, átérezte az időknek szavát, hogy igenis kell segítségére sietni a mezőgazdaságnak, különösen a kisbirtokos rétegeknek ilyen akciókon keresztül, hogy ezáltal a modernebb gazdálkodás alapelvei értelmében a műtrágyázással, a siló-építéssel, a trágyatelep-építéssel is előmozdítsa és modernizálja a kisbirtokot. Rá kell mutatnom arra, hogy az egész mezőgazdasági beruházási törvény alapján a mezőgazdaság fejlesztésére összesen 1300 millió pengőt fognak fordítani, mert 1000 millió van ugyan kontemplálva 10 évre átlagban, de közben visszafolyik 10 év alatt 300 millió. Ennek visszahelyezésével együttvéve 1300 milliót használnak fel. Kétségtelen, hogy az akció során tekintélyes rész, nem fog visszafolyni. Ezzel kapcsolatban rá kell mutatnunk arra, ha visszagondolunk ezekre az akciókra, hogy állami szempontból és talán — úgy mondhatnám — pszichológiai szempontból, állampolgári erkölcsi szempontból nem voltak jó hatással azok az akciók, amelyeknél a visszaszolgáltatást könnyedén kezelték annakidején, (vitéz Hertelendy Miklós: Tyúkkölcsön!) mert koldusmentalitást fejlesztettek ki az állampolgárok felfogásában. Ez ellen kell okvetlenül szót emelnem. Tehát, igenis arra kell törekednie a földmívelésügyi kormányzatnak, hogy ezeket az akciók sorár. kiadott kölcsönöket, kedvezményeket olyanoknak tekintse, hogy mindez kölcsön, amelyet az illetőnek, amikor a boldogulás útján megindult, becsülettel vissza kell szolgáltatnia. (Helyeslés jobb felől.) Nagyon jól értem azt is, hogv nem szabad túlszigorú feltételeket szabni 49