Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-277

Az országgyűlés képviselőházának 277. ülése 1942 július 3-án, pénteken. 335 búzánkat 3—4 pengőért Olaszország" felé a határállomáson, hanem hagyjuk itt ennek a nyomorult, éhező magyar munkásságnak (Ügy van! a szélsőpaloldalon.), adjunk nekik egy hétre egy métermázsa búzát és dolgoztassuk őket digózás útján a szikes földek megjavítása érdekében. Mennyi munkanap, mennyi munkaidő veszett el! Abban az időben — ugyajnosak hivatalos megállapítás szerint — egy hold szikesföldnek digózás útján való megjavítása nem került többe 150 pengőnél. Az előadó úr most 400 pengőt mondbtt. Erre a Í50 pengőre felelték nekem a változó miniszterek, hogy drága, mert nem emelkedik ennyivel a föld értéke és hiába mondottam, hogy nem a földértékemelkedésről, hanem a terméstöbbletről van szó! (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Állítom, hogy még ina is a 400 pengő költséget is bőven kiadja az a terntést-Öbblet, amelyet a szikes földek megjavításával el Lehet érni, (Szöllősi Jenő: Igaz! Ügy van!) Megint állami intézetre hivatkozom. A karcagi kísérleti állomás adatait olvasom fel. Egy parcellán, amely 164 holdat tett ki, javítás előtt 730 métermázsa szemestermény volt, a javítás után 140 Holdon, tehát 24 holddal kisebb területen 1418 métermázsa. A javítás előtt a föld átlag 4-45 métermázsa terményt hozott, javítás után pedig 10-17 mázsát. Ez közel 6 métermázsás terméstöbblet. Ne vegyünk azonban ennyit, vegyünk csak 3 mázsát, mint átlagot, ennek értéke ma 90 pengő, ami kamatszolgáltatásra és tőketörlesztésre is bőségesen elég. Ha hozzávesszük ehhez, a szikes földek megjavításánál mutatkozó egyéb közgazdasági hasznot, tudniillik azt, llogy az a föld változatosabb termelésre lesz alkalmas, lehetővé teszi a nagyobb állattartást, mert takarmányt is lehet ezeken a megjavított földeken termelni, akkor ezt a mérhetetlenül fontos feladatot látva, csatlakoztam az előadó úr megállapításához és én is azt mondom: új honalapításról van szó. T. Ház! Amikor földreformról beszélünk, arról is beszélünk mindig, hogy nincs elég szántóterülete az országnak arra, hogy kielégítse mindazt az igényt, amely ezen a téren felmerül. Ha nincs elég szántóterületünk, legalább szaporítsuk azt a használhatatlan. vagy kevésbbé használható földeink megjavításával. Tegyük termőterületté a szikes földeket és a még itt-ott a Dunántúlon is meglévő lápos földjeinket, és ezeket a területeket is állítsuk a földreform szolgálatába. Tisztában vagyok azzal, hogy ez a szik javító munka ma lehetetlen. Ma nem munkásfelesleg, hanem r munkáshiány van. Fel akarom azonban hívni a földmívelésügyi kW mányzat figyelmét arra, hogy ezt a munkát gondosan készítse elő arra az időre, amikor megint felmerülhet nálunk a munkanélküliség réme. Ezt a munkát elő lehet készíteni; a különböző talajokat meg kell vizsgáltatni és megállapítani, hogy hol, milyen módon, mennyi területet lehet megjavítani. Ha ezt a munkát elkészítik, akkor abban az időben, amikor jelentkeznek majd a munkáskezek, a földmívelésügyi kormányzat egyetlen nap alatt rámutathat arra a munkaterületre, amelyen őket alkalmazni kívánja. Ismétlem, nem győzöm eléggé komolyan hangoztatni a munka előkészítésének fontosságát. T. Képviselőház!^ A javaslat IV. fejezete a termelés rendjének biztosításáról szól. Nem akarok e kérdésnél bővebben idézni, szólottam már arról, hogy remélem, a kormány az öntevékenységet és az arra való buzdítást mindig elsőbbrendű feladatának fogja tartani, mint a kényszer beavatkozást. A magyar ember egyéniség; jó szóval, tanítással mindent el lehet vele érni, de mihelyt — mondjuk — meggyőzés nélkül kényszeríteni próbálja valaki, még akkor i

s ellenáll, — mert ilyen az emberi természete — ha ez a kényszerítés esetleg a saját javára történik. Meg vagyok győződve azonban arról, hogy szükségtelen is a beavatkozás rendszere, mert ha egyszer gazdasági tudást adok. elhárítom az akadályokat és megnyitom a lehetőségeket, akkor a magyar gazda nem marad el a világ egyik más fajtájától sem. T. Képviselőház! Mindössze néhány szót kívánok még szólni magáról a végrehajtásról. Nagyon helyesen jegyezte meg f egyik igen t. képviselőtársam, aki előttem szólalt fel, hogy végtére i

s a végrehajtáson múlik ennek a javaslatnak a sorsa. (Ügy van! a szélőbaloldalon.) Ez a tövényjavaslat felelősséget állapit meg, amely a gazdákat terheli. Én előre megállapítom azoknak a felelősségét, akik ezt a. javaslatot végrehajtani és a végrehajtást irányítani fogják. Mérhetetlen felelősség fog nyugodni azon az apparátuson, amelv — akárhogvan szerveztetik — végrehajtja majd ezt a javaslatot a magyar vidéken. Mérhetetlen áldás fakadhat a munkájukból, de zavart is csinálhatnak, ha feladatukat nem fogjak kellőkép megoldani. T. Képviselőház! Be is fejezem beszedemet, kihagyva néhány részletet, amelyről eredetileg szólni óhajtottam. Ennél az egész javaslatnál én nemcsak azokat a meteriális eredményeket látom, amelyek a törvény nyomán előállhatnak, hanem nézem magát a magyar népet, a föld népét is, amely elhagyatottan, magárahagy ottan, sokszor félreértetten vívta a maga nehéz élethalál harcát és a mögöttük lévő súlyos esztenr dőkben a helytállásnak csodálatos példaképet mutatta. Meg vagyok győződve arról, hogy ha ezelőtt a nép előtt megnyitjuk a fejlődés utjának lehetőségeit, akkor ez a nép ezen a .területen is különb lesz a világ bármely fajtájánál. (Ügy van! Üpy van!) Bízom a magyar nép értelmességében, bízom jószándékában, fejlődésre irányuló akaratában és készségeben és bár nem szavazom meg a javaslatot (Fel' Báltások jobbfelől: Miért nem!), mégis ahhoz a munkához, amely e törvény után meg tog indulni, teljes szívvel, jó magyar szívvel sok sikert kívánok. (Éljenzés és tavs a baloldalon. ~ A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közüU Incze Antal jegyző: Csorba Sándor! Elnök: Csorba Sándor képviselő urat illeti a szó. Csorba Sándor: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Nehéz helyzetben vagyok, amikor reflektálnom kellene Tildy Zoltán t. képviselőtársam igen érdekes, szakszerű beszédére, mert az ő egész beszéde tulajdonképpen ennek a törvényjavaslatnak alátámasztása és helyes

: lése volt, mert ő maga sem tudta megokolni egy szóval sem, hogy miért nem fogadja el a javaslatot. (Derültség a jobboldalon.) Es mivel ez szakjavaslat, politikailag nem akarok vele vitába keveredni, csak hangsúlyozni kívánom, hogy azok a megállapítások, amelyeket tett, tényleg az egész vonalon helytállók