Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.
Ülésnapok - 1939-277
Az országgyűlés képviselőházának 277. ülése Í9U2 július 3-án, pénteken. 333 meg?) Ez a törvény végtére jogaiba iktatja a magyar törvénytárban a magyar mezőgazdaságot és olyan köteleztetés a jövendőre, amelyre itt a, Hájban mindig hivatkozni lehet. Én ugyanis meg vagyok győződve arról, hogy parlamentáris rendszerünk és életünk fennmarad beláthatatlan időkig. T. Képviselőház! Rátérek a második fejezet kérdéseire. Általában magánál a törvényjavaslatnál egyes elvi kérdéseket óhajtanék csak megvilágítani a magam részéről és egyes részleteket kivenni. Pártom tagjai közül még többen hozzászólnak a javaslathoz, de különbén is a részletes ttárgyalás során lesz módunk majd álláspontunkat kifejteni. A. mezőgazdasági ismeretek terjesztése a legfontosabb feladat ebben az egész kérdésben és nagyon örültem annak, hogy a miniszter úr a javaslat vitájának megkezdése előtt tartott beszédében az úgynevezett gyorsprogramban ezt külön is kiemelte. Ismeretek nélkül, a mezőgazdaságtudomány fejlődésének, eredményeinek tudomásul adása nélkül fejlődés egyszerűen elképzelhetetlen. Meg kell állapítanom ezzel a kérdéssel kapcsolatban igen nagy^ örömmel azt, hogy falusi népünkben az utóbbi évtizedben mérhetetlen szomjúság kelt általában a kulturális fejlődésre, (Ügy va>n! Úgy van!) de a mezőgazdasági tudományok iránt is. Meg kell állapítanom, hogy legalább a magam vidékén valahány téli gazdasági iskola, népfőiskola 'vagy egyébb tanfolyam megnyílt, csak úgy tódultak oda az emberek. (Úgy van! Ügy van!) Es csak a rendelkezésre álló helyiség nagysága szabta meg a korlátjait annak, hogy hányan vehetnek ezeken részt. Ezt nagy örömmel állapítom meg és meg vagyok győződve, hogy ha ez a mezőgazdasági ismeretközlés azokon a különböző módozatokon, ahogyan a javaslat lefekteti, megkezdődik és fejlődik, mezőgazdasági népességünk, mint a szivacs a vizet, úgy fogja magába szívni ezeket az ismereteket és a tudományok különféle eredményeit. Megállapítom azt is, hogy ebben a kérdésben mezőgazdasági lakosságunk, falusi népünk áldozatra is hajlandó. És itt engedje meg nekem a t Ház, hogy egy rövid pillanatra kitérjek és elmondjak egy esetet, amely az én községemben a legutóbbi időben történt, a javaslatnak első hatását az országra. (Halljuk! Halljuk!) Községemben él egy derék gazdaember — a nevét is megmondom — Szigeti István. Legjobb gazdáink egyike. Tanyáját és birtokát ma is nyugodtan megmutathatja mindenkinek. Ami fejlődést magyar viszonyok között elérni lehetett, azt ez a gazdaember elérte. Amikor egyetlen gyermeke pár esztendővel ezelőtt meghalt, eljött hozzám és azt mondotta, hogy egész vagyonát az egyháznak hagyja, jelöljek meg olyan célt, amelyet ő kitűzhet e vagyon felhasználása érdekében. Most, amikor otthon ezt a törvényjavaslatot a gazdák előtt ismertettem, Szigeti István megint eljött hozzám és azt mondta: most már tudom, milyen célra adom oda a kisbirtokomat. Nemcsak örökségképpen, hanem ajándékul máris átadott a mi viszonyaink között 40 hold prima földet és átirattá egy mezőgazdasági középiskola létesítésére tangazdaságnak. (Éljenzés és taps.) 120 hold még meglévő földjét pedig ugyanerre a célra tanyával és községbeli lakóházával együtt örökségi szerződésben adta át az egyháznak. (Börcs János: Ez a magyar paraszt!) Olyan példa ez, t. Képviselőház, amely azt ' hiszem követésre méltó az egész országban, különösen a tehetősebbek részéről. Engedje meg a t. Ház, hogy letehessem a Ház asztalára ennek a derék magyar gazdának és feleség-ének a képét, úgy amint az megjelent a földmívelésügyi minisztérium által kiadott »Magyar föld« című hetilapban. (Éljenzés.) Szeretném azonban, ha a létesítendő gazdasági szakiskolák kérdésében nem arra az álláspontra helyezkednénk, amint azt a kultuszminisztériumban egy konkrét esetben láttam, hogy t. i. itt valami iskola átállítására gondolnak egyesek. Az én községemben van egy gimnázium, ez is egy egyszerű magyar gazdaember alakítása, aki életének szerzeményét 1500 kat. hold földet arra, hagyta, hogy a maga népe és a maga fajtája — otthon az én községemben a körülbelül 100.000 lelket kitevő lakossággal együtt, amely ezt a községet körülveszi — művelődhessen és fejlődhessék. Amikor a mezőgazdasági középiskolára egy másik egyszerű gazdaember vagyonának egy részét már most átadta, akkor a kultuszminisztérium álláspontja az volt, hogy szüntessük meg a gimnázium felső négy osztályát és iktassuk be helyette ezt a mezőgazdasági középiskolát. Amikor ezt a kérdést a magam presbiteri urnában — mert mindkét iskola egvházi — letárgyaltam, egy józan és bölcs gazdaembe 1 * felállott és azt mondotta: ehhez pedig nem járulhatunk hozzá, mert nem mondhatunk le arról. hogy a. magunk fajtája és a mao-unk néne, ha vágyai, tannlmánvai más iránvha viszik, ne lehessen tisztviselő, jegyző, ne lehessen orvos, mérnök vagy lelkész, ha pedig jtiesrszftht-etíiik ezt a felső tagozatot, akkor erről itt helyben le kell mondanunk. (Igaz! Ügy van! a balközéven.) T. Kénviselőház! Az ebben a gimnáziumban nevelkedett egyik gazdafiút, aki egyébként nem_ tanult volna,- ha nem lett volna ez a gimnázium, ez év szeptemberében kormányzói gyűrűvel avatják az orvostudományok doktorává Debrecenben. Tanárai szerint olyan orvosi tehetség, amilyen minden két vagy három évtizedben kerül egyszer az egyetemre. Ha nem lett volna ez a gimnázium, ez a gyerek elkallódott volna. (Ügy van! Ügy van!) Nem átállításra van tehát szükség, amikor egyszer végre rátérünk a helyes útra. Szükség van a mezőgazdaságtudomány iskolai tanítására és ez úton való fejlesztésére, de ne akarjuk mindjárt elsorvasztani egyéb intézeteinket, mert másirányú tanult magyar fiatalságra is szüksége lesz és én hiszem, hogy mindig nagyobb mértékben szüksége lesz ennek az országnak. A vármegyék, a városok egyre panaszkodnak máris azon, hogy nem kapnak fiatal kezdő tisztviselőt, mert nincs elég tanult fiatalságunk. Megépül még ez az ország egyszer úgy, ahogy nekünk az Isten adta: az egész szentistváni birodalom (Éljenzés.) és akkor a tanult fiatalság minden rétegére szükségünk lesz. (Felkiáltások: Igaz! Ügy van!) Nem kell tehát iskolákat elsorvasztani azért, mert ma bizonyos mértékben új irányt vesz nevelésünk. Egyéb irányú iskolák mellett legyenek ott a mezőgazdasági tudományt ismertető és fejlesztő intézetek, de ne úgy, hogy más intézetek rovására létesüljenek. Egyébként megjegyzem^ i Képviselőház, hogy e tekintetben a földmívelésügyi minisztériumra igazán nem lehet panasz. Ennek az új iskolapolitikának a kezdeményezésében, továbbvitelében a legtöbb megér-
