Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-277

Az országgyűlés képviselőházának T. -Képviselőház! Előttem felszólalt képviselőtársaim megemlékeztek már a vízszabályozás kérdésérői. Nem akarok rámutatni a hibákra, de hibák ezen a tavaszon igen is voltak. Volt olyan teriilet, amelyet csak azért öntött el a víz, mert egy csatornából hiányzott 800 méter darabnak elkészítése. Voltak hibák; elismerem, hogy nem voltunk felkészülve ezekre a rendkívüli körülményekre, ezeket a hibákat azonban feltétlenül ki kell küszöbölni legalább a jövő esztendőre, amikor egyes vízi emberek jóslása szerint kulminálni fog ez a veszedelem. Vízszabályozási kérdéseinket addig nem fogjuk tudni országszerte megoldani, amíg nem államosítottuk a különböző társulatokat (Ügy van! a jobboldalon.) és ameddig a terheket nem osztottuk meg egyenletesen az egész ország lakossága között, mert lehetetlen állapotnak tartom, hogy éppen az a terület viselje ezeknek a társulati terheknek 80°/o-át, amely évről-évre a legtöbbet szenved vízkárok miatt. (Czermann Antal: Állami érdek!) r T. Képviselőház! A következő fontos kérdés, amelyről meg kell emlékeznünk, mint a fejlődés akadályáról, s amelyet feltétlenül ki kell küszöbölni, a mezőgazdasági hitel kérdése. Erősen remélem, hogy a javaslat törvényerőre emelkedése után meginduló munkában elsősorban az öntevékenységre fogunk súlyt helyezni és nemcsak rendszerek kiépítésével rendeletekkel próbáljuk kényszeríteni az így kenyszeríthetetlen magyar embert arra, hogy mit csináljon és hogyan csinálja, hanem remelem, hogy buzdítással, példaadással és a lehetőségek feltárásával biztosítjuk a le/heto&eget annak, hogy a magyar gazdatársadalom megtegye a maga és országa érdekében azt, ami ezen a téren szükséges. . T. Képviselőház! Hogyan beszelhetünk fejlődésről a mezőgazdaság területén a mai hihetetlen mértékű tőkeszegénység mellett? Ami

" kor tegnap az egyik kisgazda képviselő beszélt erről és felemlítette, bogy tőkében menynyire \ szegények ma a magyar kisgazdák, egyik nagybirtokos képviselőtársam itt ,csendesen közbeszólt: mi magunk is teljes mértékben kiszipolyozottak vagyunk. Tőke nélkül, pénz nélkül egyetlen mozdulatot sem képes tenni az a gazdatársadalom, amelynek gazdasági erejét, évi bevételét teljes mértékben igénybe veszik a közterhek, a maga termelési viszonyainak ilyen vagy amolyan fenntartása és az a szerény élet, amelyben ez a gazdatársadalom él. Hogyan gondolhat valaki új gép beszerzésére, állatállományának megnövelésére, kivéve a kedvezményezetteket, de remélem, nem ez a cél. Hogyan lehet gondolni arra, hogy tőke nélkül, megfelelő hitel nélkül ez a fejlődés egyáltalában megindulhasson? Feltétlenül szükség van arra, mint e törvény komoly gazdasági megalapozására, hogy teremtsük meg a mezőgazdasági közép- és hoszszúlejáratú hiteleket, mert az a gazda, aki kénytelen rövidlejáratú hitellel dolgozni, már megindult a romlás útján. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Szerettem volna egy általános közgazdasági javaslat keretében köszönteni ezt a törvényt, amely gondoskodik mindezeknek a gazdasági előfeltételeknek a megteremtéséről. Meg kell emlékeznem mint komoly akadályról a helyes adózási politikáról, illetve inkább a mai helytelen adózási politikáról., A földmívelésnél is előbb vagy utóbb ugyanazt az adózási elvet kell érvényesíteni, mint az egyéb kereseti ágaknál. Ma hogyan van ez? 277. ülése 1H2 július 3-án, pénteken. 331 ! Más kereső foglalkozások, az iparban, vagy i egyéb ágakban tényleges keresetük vagy jövedelmük után fizetnek adót. A föld adója azonban változatlan, sokszor olyan időkben is emelkedik, amikor a termelés veszteséggel jár. Megfelelőbb adórendszer nélkül elérhetetlen dolog minden fejlődés. T. Ház! Most rátérek arra az akadályra, amiely szerintem a legsúlyosabb és erről a kérdésről nagyon komoly felelősséggel szeretnék beszélni. Ez a mezőgazdaság értékesítési viszonyainak kérdése, az árpolitika kérdése. Maga a törvényjavaslat indokolása tartalmazza a következő mondatot. (Olvassa): »A mezőgazdasági termelés fejlesztésétől egyik legerősebb fegyvere az államhatalomnak a megfelelő árpolitika.« Tudom azt, hogy erről a földművelésügyi minisztérium meg van győződve, tudom azt, hogy a maga részéről minden lehetőt megtett és megfog tenni, hogy egy megfelelőbb árpolitikát biztosítson a mezőgazdasági termelés részére. Ott van az országos mezőgazdasági üzemi és termelési költségvizsgáló intézet, itt vannak a különböző érdekképviseleteink (Böres János: Nem érnek semmit!), amelyek nem győzik hangoztatni ennek a kérdésnek a fontosságát. A mezőgazdasági kamara legutóbbi jelentésének mindjárt összefoglaló bevezetése a következőket mondja (olvassa): »Az egységes árrendszer kiépítése félbenmaradt, mert míg a mezőgazdasági termékek árait a kormányzat megállapította és le i

s rögzítette, addig a termelési költségtényezők lerögzítése elmaradt, illetve mem azon a színvonalon történt, amely az egységes árrendszerből következett volna. A költségtényezők tehát tovább emelkedtek. meghaladták a mezőgazdasági terményárak megállapításánál alapul vett színvonalat és felborítással fenyegették, illetve egyes termelési ágazatokban fel is borították a termelés jövedelmezőségét.« T. Képviselőház! Ha ezt a kamarai jelentést az ember elolvassa, több helyen talál utalást arra, hogy '»felléptünk a kormányzatnál egyes áraik megállapításakor, felléptünk az egész rendszer kiépítésekor«. Minden mondat, amely ezen a téren ebben a jelentésben le van nyomtatva, ezzel a szóval végződik, hogy »eredménytelenül«. (Egy hang a baloldalon: Elég szomorú!) T. Képviselőház! A magyar mezőgazdasági társadalom még ma is annyira szervezetlen, erő nélkül váló, hogy bizonyos termelési ágakban nem tudja a maga életfeltételeit sem biztosítani agrárállamban, vagy ahogyan az utóbbi időben mondani szokták, agráripari államban. Meg kell fontolnunk, hogy különösen ezekben az időkben, amikor nekünk ebben a világégésben át kell mentenünk a mezőgazdasági termelés értékeit, mert ezek sokszorosan jelentősek lesznek majd a háború után, mérhetetlen feleiősséget vesz magára az, aki szinte dogmatikusan még olyan korrekciókkal is szembeszegül, amelyeknek észszerűségét egyébként belátja. T. Ház! Sokkal súlyosabb, sokkal komolyabb kérdés ez, mint bárki gondolná. Mert hogy egyébre ne mutassak rá, állatállományunk nem fejlődésben, hanem csökkenésben van. Ki fog felelni az ország színe előtt azért, ha a háború végén nem tudjuk majd kihasználni azt a mérhetetlen konjunktúrát, amely egyébként e téren jelentkeznék Euró48*