Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.
Ülésnapok - 1939-277
( 330 Az országgyűlés képviselőházának további fejlesztésére is szükség van, mégpedig szükség van népességünk eltartása szempontjából, (Ügy van! jobbfelől.) szükség van magának a mezőgazdaságnak a fejlődése szempontjából is. Szükség van erre az ipari fejlődésre, mert ez hozzátartozik nemzeti önálló : ságunk kérdéséhez is. Ennek a további ipari fejlődésnek azonban olyannak kell lennie, amely megfelel az ország belső viszonyainak. A magyar agrárius körök fő kifogása ezzel az iparfejlesztéssel szemben az volt, hogy az új nagyipar megalapozása és fejlesztése igen nagy részben a mezőgazdaság áldozatából történt. Ezt nemcsak én állapítom meg itt a Házban, hanem megállapították azok is, akik ennek az iparfejlesztésnek propagálói voltak. Hiszen az a legfőbb tényező, aki ennek a nagyipari fejlődésnek a szellemi alapjait lerakta, maga mondotta annakidején nyíltan az ország színe előtt, hogy az ország pallérozódása szempontjából — ahogyan ő kifejezte magát — a mezőgazdaságnak igenis áldozatot kell hoznia. A mezőgazdaság hosszú időn keresztül súlyos áldozatokat hozott az iparfejlesztésért. (Ügy van! Ügy van! — Czermaim Antal: És a fogyasztók!) Külföldi ipari nyersanyag beszerzéséért áldoztuk fel sokszor mezőgazdasági kivitelünknek legalább azt a részét, amelyet mint nyereséget és hasznot a magyar gazdának kellett volna annakidején eltennie. Az iparfejlesztés, de minden termelési ág fejlesztése is az egész nemzetnek az ügye és ahogyan mi agráriusok nem kívánjuk azt, hogy egy másik termelési ág hozzon áldozatot a mezőgazdaság fejlesztéséért, éppenúgy nem lett volna szabad megkívánni és elvenni az áldozatokat ettől a termelési ágtól egy másik termelési ág javára.^ Az ipari termelés és a mezőgazdasági termelés között ma is megvan az a diszparitás, amelyet mi feltétlenül egészségtelennek tartunk, az árak, az elbánás, az adózás és egyebek tekintetében. És hogy a mezőgazdaság s az ipari termelés között jó békesség jöhessen létre, nemcsak az ország érdekében, hanem külön, kifejezetten az ipari termelés érdekében is, szükség van arra, ho^y a mezőgazdaság meggyőzessék és meggyőződjék arról, hogy legalább is egyenlő elbánásban részesül és hogy termelési, értékesítési viszonyai tekintetében megilletik mindazok a jogok és lehetőségek, amelyeket az ipar megkapott és ma is megkap. Én megismétlem: magam is meg vagyok győződve arról, hogy az ipari termelés tekintetében komoly fejlődésre van még szükség az országban és szeretném, ha ez az ipari fejlődés a mezőgazdasággal, a mezőgazdasági termeléssel karöltve, annak viszonyait, termelését figyelembe véve jöhetne létre és ez az új, továbbfejlődő nagyipar decentralizáltatnék a vidéken, mert népességeltartó ereje csak akkor lesz egészséges, ha a (helyszínen tudja foglalkoztatni az embereket és ha megszűnik az a városba özönlés, — különösen pedig a Budapestre özönlés — amelyet én nagyon egészségtelen folyamatnak tartok az ország életében. (Helyeslés.) T. Képviselőház! Mielőtt magára a javaslatra rátérnék, legyen szabad megemlékeznem arról, hogy mik az előfeltételei a komoly mezőgazdasági fejlődésnek és melyek azok az akadályok, amelyek ma minden igazi fejlődés útjában állnak. Remélem, hogy a törvény életbelépte után meginduló munka során nem egyes ragyogó kivételeket akarunk kitenyészteni az országban, nem a kiválasztottak terme277. illése 19%2 július 3-án, pénteken. lését akarjuk felemelni egy bizonyos szintre és nemcsak a kedvezményezettekkel akarunk talán nem is követhető példákat felmutatni a többi gazdáknak, hanem a törekvés célja az általános színvonal emelése az egész mezőgazdasági termelés terén. Ha ez így van, akkor elsősorban azokat az akadályokat kell kiküszöbölnünk, amelyek ennek az általános színvonal emelkedésnek az útjában állnak. Az első kérdés, amelyről röviden szólni akarok, az, hogy meg kell javítanunk útviszonyainkat. (Ügy van! Ügy van!) Hogyan lehet racionálisan gazdálkodni olyan területen, — különösen az alföldi községekre vonatkozik ez, — ahol 40.000—50.000—100.000 holdakon gazdálkodnak az emberek és ahol a földek az év jórészében egyszerűen megközelíthetetlenek*? (Ügy van! Ügy van!) Én a magam községének határában nézem a kisgazdák viaskodását az utakkal. A múlt földreform során kiosztott földek például a falutól 16 kilométerre vannak és mihelyt az első komolyabb őszi ©ső lehull, ezek a földek megközelíthetetlenek. Ezek a nyomorult kisemberek, akik ott" küzdenek és harcolnak 2—4 hold földön, amikor a tengeri termésük betakarítására kerül a sor, sokszor csak úgy kapnak fogatot, ha a termés felét odaadják a beszállítás ellenértékeként. T, Képviselőház! Hogyan lehet okszerű gazdálkodásról beszélni addig, amíg lehetetlenség a trágyát kivinni ezekre a területekre*? (Ügy van! a jobboldalon.) Az ott termelt értékeket, például a tejet, majdnem lehetetlen behozni, legalább is az ősztől tavaszig terjedő időben. Ameddig útviszonyainkat generálisan meg nem javítjuk és ameddig az Alföldön tanyavilágunkat nem tesszük megközelíthetővé az emberek számára, addig komoly fejlődésről ezeken a területeken aligha lehet szó. Itt fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy az útépítés a mezőgazdaság fejlesztése szempontjából különösen fontos éppen az Alföldön, ahol 100 négyzetkilométerre mindössze 20'5 kilométer út esik, míg a Dunántúlon ugyanerre a területre 24*7 kilométer út jut. Ha figyelembe vesszük, hogy az Alföld mezőgazdasági őstermelő lakossága az egész ottani népességnek még mindig 62%-át teszi ki és ha mezőgazdaságfejlesztésről beszélünk, akkor nein kell külön hangsúlyoznom, hogy milyen fokozottan fontos az Alföld útjainak kiépítése. T. Ház! Meg kell javítanunk szállítási viszonyainkat is. Erről a kérdésről azért nem beszélek bővebben, mert Krúdy Ferenc igen t. képviselőtársam a tegnapi napon ezt a kérdést bölcsen és okosan a maga egészében kimerítette. Legyen szabad azonban mégis rámutatnom arra, hogy milyen mérhetetlenül fontos víziutjaink kifejlesztése, amelyeken olcsóbb, könnyebb és jobb a szállítási lehetőség. Igen fontos volna gazdasági kisvasutak és keskenyvágányú vasutak építése olyan területeken, ahol rendes vasútvonalak nincsenek. Igen fontos volna a tanyai közlekedés lehetővé tétele. Ebben a vonatkozásban én arra is gondoltam, hogy ameddig másfajta utat nem lehet építeni, legalább bicikliutakat építsünk egy méter szélességben a tanyaf lakosság számára, mert ezek nemcsak a személyi közlekedésre, hanem például a tejszállításra is alkalmasak volnának. Megfelelően átalakított biciklikkel a tejet el lehet szállítani a központok felé. Ma ez lehetetlenség. Éppen ezért temérdek érték és lehetőség vész kárba a tanyák megközelíthetetlensége miatt.
