Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.
Ülésnapok - 1939-277
Az országgyűlés képviselőházának 277. ülése 1942. évi július hó 3-án, pénteken, Tasnádi Nagy András és Szinyei Merse Jenő elnöklete alatt. Tárgyai: Elnöki előterjesztések. — Elnök bemutatjaji 42 tagú országos bizottság elnökének a bizottság 1941 december 19-tol 1942 június 25-ig terjedő idő alatt kifejtett működéséről szóló félévi jelentését. — A mezőgazdaság fejlesztésérul szóló törvényjavaslat. Hozzászóltak : Tildy Zoltán, Csorba Sándor, Gesztelyi -Nagy László. •—• A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzökönyvének hitelesítése. (As ülés kezdődik délelőtt 10 óra 8 perckor.) (Az elnöki széket Szinyei Merse Jenő foglalja el.) Elnök: A t. Ház ülését megnyitom. Az ülés jegyzőkönyvének vezetésével Haala Róbert, a javaslatok mellett felszólalók jegyzésére Incze. Antal, a javaslatok ellen felszólalók jegyzésére pedig Mocsáry Ödön jegyző urakat kérem fel. A t. Ház tudomására hozom, hogy a 42 tagú Országos Bizottság elnöke a bizottságnak 1941. évi december hó 19-től 1942. június hó 25-ig terjedő idő alatt kifejtett működéséről szóló félévi jelentését a házszabályok 221. §-ára való utalással beterjesztette.. Javaslom, hogy a Ház a jelentést nyomassa ki és osztassa széjjel. Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) Ilyen értelemben mondom ki a határozatot. A jelentés napirendre tűzése iránt más alkalommal fogok a t. Háznak javaslatot tenni. Napirend szerint következik a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. (írom. 585) Szólásra következik a vezérszónokok közül? Incze Antal jegyző: Tildy Zoltán! Elnök: Tildy Zoltán képviselő urat illeti a szó. Tildy Zoltán: T. Képviselőház! A javaslat ellen iratkoztam fel s ennek egyik fő oka az, hogy én és pártom a kormányzat általános politikájával szemben bizalommal nem viseltetünk, de ellene iratkoztam fel azért is, mert magában a javaslatban igen sok megbírálni valót találtam. Magát azt a tényt azonban, hogy a kormány ezekben a nehéz időkben ezzel a mezőgazdaságfejlesztési javaslattal jött a törvényhozás elé, azt hiszem, minden objektiv embernek^ Örömmel kell fogadnia és meg kell állapítania azt is, hogy ez a törvényjavaslat igen nagy horderejű. Ez a javaslat, de még különösebben annak indokolása világosan mutatja azt, hogy mennyire igazuk volt az elmúlt évtizedek során az agrárius irányzatú politikai KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIV. pártoknak és politikusoknak, amikor a magyar mezőgazdaság elhagyatottságáról beszéltek. Ez a javaslat egyúttal felmentvény is a magyar gazdatársadalom, különösen a kisgazdatársadalom javára. Ha meglátjuk, hogy mennyi hiány pótlásáról van szó ebben a javaslatban, akkor magát a gazdatársadalmat nem lehet hibáztatnunk azért, hogy a magyar mezőgazdasági termelés az elmúlt évtizedekben különösebben nem fejlődhetett. Ebből a javaslatból világosan kitűnik az, hogy a mezőgazdaság, a föld népe meglehetősen mostoha gyermek volt az elmúlt időkben ebben az országban. (Igaz! jobb felől.) Nem voltak szakiskolái, példaadást sem igen láthatott, emellett tengernyi akadállyal kellett megküzdenie, az, agrárollóval szemben tehetetlen, értékesítési í tekintetben magárahagyatott vagy pedig kiszolgáltatott volt.. Emellett viselte aránylag a legnagyobb adózási terheket az országban. T. Képviselőház! Az előadó úr értékes, szép és lelkes eszedében megemlékezett arról, hogy a magyar mezőgazdasági társadalom már évtizedek óta várta ezt a javaslatot, várta különösképpen azóta, amióta van iparfejlesztési törvényünk és megindult az országban egy elég gyorsütemű iparosítási politika. Az iparosítási politika megindulása óta egy nagy per folyik ebben az országban a mezőgazdasági és ipari érdekeltségek és ezek képviselői között. t Egy nagy per folyik, amely lényegében még ma sem döntetett el, nem történt teljes igazságtevés a magyar mezőgazdaság javára. Mik ennek a pernek az indítékai? Azí mindnyájan elismertük és elismerjük ma is, hogy az ország iparosodására feltétlenül szükség van és ma, ezekben a megpróbál ta tásos időkben azt az előrelátást és bölcseséget is ig'azolták a bekövetkezett események, amellyel kormányok és egyesek megindították és gyors ütemben fejlesztették belső iparunkat, A nagyipari termelés az egész ipari termeléssel egyben a nemzeti gazdasági egzisztencia kérdése és nem volt soha egyetlen olyan túlzó agrárius sem, aki azt kifogásolta volna, hogy ebben az országban nagyipari termelés fejlesz- ; tessék ki. Megállapítom azt is, hogy az ipar 48
