Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-276

Az országgyűlés képviselőházának 276 gazdasággá megjelölt köteles számtartási munkákat is végezni, köteles rendes könyvvezetés sel. rendes számtartással a maga üzemét ellenőrizni., Nem hisszük, hogy ez a számtartási munka ebben a formában, ha az alátámasztást nem kap, túlságosan eredményes lesz, hiszen még a középbirtokosok között is nem egy van, aki nem megfelelő mértékben ismeri ezt és még sajátmagának sem tud helyes számtartást vezetni. Hogyan kívánjuk meg ezt a kisgazdától? (Ügy van! jobb felől.) De hogy ez a számtartás helyes, hogy ezzel őt magasabb gazdasági rendre neveljük, az kétségtelen. Ez azonban véleményem szerint eredményes csak akkor lesz, ha egy üzemi és számtartási központ létesül, amely őket tanítja és ellenőrzi és amely központ hivatott arra, hogy ne csak elküldje a maga emberét egy esztendőben egyezer a gazdaságba és ott esetleg a kisgazda helyett, mondjuk, rendet teremtsen a számok konglomerátumában és a kisgazda helyett megcsinálja a számadást, hanem arra is, hogy ugyanakkor üzemileg is felülbírálja, mi az. ami az illetőnek gazdaságában felesleges, mi az, ami hiányzik, mi az, ami helyes üzemhez kell, tehát a számtartással kapcsolatos uzemtani kérdésekben is elsősorban álló segítőül, felvilágosítóként és tanítómesterként szerepeljen. A kísérleti birtokokat a 8. $-ban látjuk tárgyalva. Helyeseljük a kísérleti birtokok létesítését, de véleményünk szerint ez kizárólag a közép- és a nagybirtok feladata. Javasoljuk, hogy olyan vidékeken, ahol ilyen kísérletre alkalmas, mondjuk intenzív gazdaság nincs, ott a jelenlegi zsidóbírtok-elvétcllel kapcsolatosan , vétessék igénybe egy zsidóbirtok avagy pedig a román agrárreform során, remélhetőleg nemsokára nemzeti kézbe kerülő és felszabaduló birtok és állíttassák be ennek szol gálatába. A mintagazdaság — iskola. Ez a legjobb tanítómester, ahol a gyakorlatban fogja a környékbeli gazda látni azt, hogy mit lehet termelni, mit kell termelni és hogyan kell termelni. Viszont akkor elsőrangú fontosságú, hogy megfelelő szaktudású gazda kerüljön annak élére és tényleg valahogyan pedagógiailag is ellássa ezt a feladatát. Láttuk a múlt alkalommal, amikor a földmívelésügyi miniszter úr szíves meghívása folytán Mezőhegyesen lehettünk, hogy mit jelent egy ilyen gyönyörű üzem. Mit jelent a nemzet szempontjából, mit jelent a nemesített mag, a nemes állatállomány továbbterjesztése szempontjából. Már akkor valamenyiünkben az az érzés és az a gondolat érlelődött meg, hogy milyen jó lenne, ha nem egy, hanem nagyon sok Mezőhegyesünk voJina. De minthogy ezt olyan mértékben megvalósítani nem lehet, azt hiszem, hogy az egyes tájakon, az

J egyes vidékeken talán járásonkint, f elmegy énkint nagyon is jól megvalósítható. Há más nincs, egy erősebb középbirtok járhatna elől az ottani termelési ágakban és mintegy ellátná a vidéket az ott termelendő nemesített vetőmag gal és nemesített tenyészállatokkal. Ugyanakkor látjuk a kísérleti birtokoknál, hogy a kísérleti szőlőtelepek beállítása is tervbe vam véve. Én a kísérleti szőlőtelepeknek nem túlságos fontosságot tulajdonítok, ellenben annál nagyobb fontosságot kell tulajdoni tanunk annak, hogy minél nagyobb számban állítsanak fel oltványtermelŐ területeket. Azt látjuk, hogy már az elmúlt rezsim, az elmúlt ülése 1942 július 2-án, csütörtökön. 325 világkonjunktúra, de különösen a felszabadult területeken a román nyomás folytán ezek a szőlőterületek, amelyek kizárólag magyar kézben voltak, valósággal elsorvadtak. A gazda nem volt mindig képes arra, hogy például saját szőlőjét regenerálja, így azután az olcsó és egyszerű hibrid-feleségeket, az úgynevezett Nohákat dugták helyébe és ezzel pótolták a hiányokat. Most az elmúlt esztendők ugyancsak katasztrofálisak voltak, itt már az időjárási viszonyok játszottak közre s részint a talajvizek, részint a rendkívüli hideg telek eredményeként azt lehet mondani, hogy a meglevő nemes tőkéknek az utóbbi két esztendőben körülbelül 40—50%-a pusztult ismét ki. Ha tehát ezeket a borvidékeket nem akarjuk halálra ítélni, akkor az egyedüli mód ezekinek a fenntartására az» ha minden egyes vidéken egy-egy állami szőlőoltvány-telepet létesítenek, amely azután a vidéknek megbízható, fajtiszta és viszonylag megfizethető áron juttatja a szőlő regenerálásához szükséges szőlőoltványt rendelkezésére. Hiszen azt látjuk, hogy ha rendelni akar valaki, éppen megrendelheti, habár igen nagy a kereslet a magántelepeken, de ha valaki rendel, olyan horribilis pénzt kell fizetni ezért, hogy ezt ma a szőlősgazda még nem ké^pes elviselni. (Szentiványi Lajos: És nem mindig megbízható!) Igen, az is baj, hogy nem mindig megbízható, sőt a legtöbb esetben a legnagyobb csalódás éri a gazdát, mert ha megrendel egy valamilyen féleséget, egészen bizonyos, hogy a harmadik évben fog teremni, ezzel szemben azonban az állam, a földmívelésügyi kormányzat óriási segítségére lenne a szőlősgazdáknak, ha nem ingyen, hanem a termelési költségen, tehát minden haszon nélkül, egy-egy ilyen telepről ellátná a megfelelő vidékeket megfelelő mennyiségű szőlőoltvány nyal, ami a gazdáknak a szőlő regenerálására szolgálna. > Látjuk a 9. §-ban a kiállítások rendezését. A kiállítások rendezése terén sem egészen tiszta ez a kép, nem lehet pozitíve meghatározni, hogy a kiállításokat ki rendezi. Véleményünk szerint ezeket a kiállításokat az érdekképviselet hivatott rendezni, mert ha ez például hatósági úton fog az egyes vonalakon történni, akkor ennek kétségtelenül zavaró és káros következményei fognak mutatkozni. Hatósági vonalon ez talán egy hatósági oktroj, a hatóság által előállított valami lesz, aminek semmi esetre sincsen meg az a hatása, amely a ver senyben rejlik és ami tulajdonképpen semmi egyéb, mint az öntevékenység gyümölcse. Márr pedig ezen a téren a kiállítás rendezésének egyetlen célja az lehet, hogy az öntevékenységet, az ambíciót fokozzuk. Az ambíciónak ezt a fokozását pedig másképpen, mint a gazdaérdekeltség által, egy harmadik szerv bekapcsolásával, nem lehet elképzelni. x A harmadik fejezet 11. §-ában látpuk a a földadómentességet. Nagyon helyes es nagyon üdvös ez az intézkedés. Nagyon helyes az, hogy földadómentességet fog élvezni majd az, aki mondjuk, terméketlen területét termékennvé változtatja különböző akciókkal, vízlecsapolással, talajmunkával, talajjavítással vagv bármilyen eszközökkel, avagy pedig egy alacsonyabb termelési rendű földet magasabb termelési rendre munkál át. Azt látjuk azonban a javaslatban, hogy az errevonatkozó intézkedés úgy van lefektetve, hogy^ »az adómentességet megadhatja«. Azt kell kérdeznünk, miért »megadhatja«, miért nem »megadja«?