Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-276

326 Az országgyűlés képviselőházának 27t Ezt határozottan bell belevonni a szövegbe, mert hiszen különben ez megint a protekció nizmusra, bizonyos, visszaélésekre log okot adni, mert hogy majd a királyi gazdasági felügyelő esetleg szimpatikusnak tartja-e az illetőt, vagy pedig megállapítja-e, hogy a magasabb termelési rendre való áttérés valóban megtörtént és ehhez esetleg majd a pénzügy igazgató javaslata hozzájárul-e vagy nem. mindezek nagyon kétséges kérdések. Szerintem itt nemcsak eshetőségekre, hanem esetre kell számítani. Tehát egy olyan módosítást kellene ennél a szakasznál keresztülvinni, amely kimondja, hogy minden olyan terület, amely edj dig hasznavehetetlen volt és hasznavehetővé lett téve, élvezi az adómentességet, minden olyan terület pedig, amely alacsonyabb yazdasági művelési ágból egy magasabb művelési ágba lett átkapcsolva, csak annyi adót fizet, amennyi az alacsonyabb művelési ágban már ki volt reá vetve. Nincsen » javaslatban arra sem utalás, hogy hány esztendeig fog tartani ez az adómentesség, így ezen a téren bizonytalanság van. Mert hiszen ha csak egy-két esztendőre fogjuk ezt megadni, akkor ez kevésbbé fogja csábítani kisgazdáinkat vagy gazdáinkat arra. hogy érdemesnek tartsák azt, hogy nagyobb befektetéseket, óriási munkát vállaljanak annak a földnek a termővé tétele érdekében. Én tehát tisztelettel javaslom, hogy errevonatkozólag is legyen egy fix pont: azoknak, akik terméketlen területet termékennyé tesznek, legyen egy kifejezett 25 éves adómentességük, azoknak pedig, akik egy alacsonyabb mezőgazdasági termelési ágról egy magasabb mezőgazdasági termelési ágba munkálják át a földjüket, legyen egy 15 esztendős adókedvezményük, az előbb mondottaknak megfelelően. Ezzel el fogjuk érni a kívánt célt, ezzel sarkalni fogjuk az illetőket arra, hogy minél több ilyen munkát végezzenek, minél nagyobb áldozatot hozzanak, mert hiszen ma már, hála Istennek, látjuk azt, hogy az intelligencia annyira terjed, hogy ma már kisembereink is ceruzát vesznek a kezükbe, tehát ők is számolni fognak, érdemes-e a befektetéseket megtenni, kiszámolják, vájjon rentábilisak-e azok} számukra vagy nem? Ha az a kisember biztosan tudja, hogy ez 25 évi adómentességet jelent számára, akkor ezt kiszámítja s meg fogja hozni az áldozatot ennek érdekében, ha azonban csak azt fogja látni, hogy neki esetleg »adhatnak« adómentességet és azt fogja látni, hogy ez az adómentesség esetleg csak egy-két esztendeig tart majd, mert hiszen nincsen meghatározva, hogy meddig tart, akkor bizony kétséges, hogy lesz-e kedve nagyobb befektetést vállalni és hajlandó lesz-e nagyobb befektetést eszközölni? A 15—19. §-ok tartalmazzák a különböző kedvezményeket. Ezek a kedvezmények, véleményünk szerint, megint nincsenek kellőképpen és kellő mértékben precizírozva. Nagyon tág fogalom az, hogy kit illet ez a kedvezmény. Nagyonis az egyéni megítélésre van kárhozhatva az, aki ezt a kedvezményt elnyerni óhajtja, vagy aki erre a kedvezményre érdemes. Én tisztelettel kérem, hogy talán itt is méltóztassék egy módosítást keresztülvinni. Itt az intenció feltétlenül jó, feltétlenül helyes, én azt hiszem, ez csak egy kis stiláris hiba, egy kis szövegezési hiba és ha ezt a stiláris, szövegezési hibát kiküszöböljük, akkor meg fogjuk kapni azt a fix meghatározást, hogy ki az, aki a kedvezményt élvezi, a legprecízebben körvonalazhatjuk azt, ki az, aki ezeknek a kedvezmé'. ülése 19U2 július 2-án, csidörtökon. nyéknek elnyerésére érdemes és így kiküszöböljük mindazt a protekcionizmust, amit semmiesetre sem kívánatos alátámasztani, hiszen nagyon jól tudjuk, valamennyien emberek vagyunk és bármilyen jól is tölti be az illető, mondjuk tisztviselő, a hivatását, mégis csak szerepet játszanak az emberi szubjektivitások és ezek az emberi szubjektivitások különösen egy ilyen labilis meghatározásnál igen tág teret fognak majd engedni. A 27. §. a fordulós, a nyomásos gazdálkodás lehető megszűntetéséről szól. Itt tisztelettel azt kell mondanom, hogy ez egészen természetes; hiszen talán diluviális korbeli gazdálkodásnak lehet nevezni a nyomásos gazdálkodást. Azt hiszem, senki sincs, aki ennek fenntartását szükségesnek tartaná, sőt mindenki az ellenkezőjét tartja szükségesnek. Ezzel szemben viszont mégis csak meggondolásnaki van itt is helye. Mert a nyomásos gazdálkodásoknak rendszerint olyan vidéken van még ma is talajuk, ahol a föld minősége gyenge, ahol az állatállomány eltartása is az egyik cél, de cél a földnek például a birkával való kólickázása és trágyázása és azután kerül bele a következő I esztendőben az a föld megint a termelés rendjébe. Hogy ennek a gazdálkodásnak a megszüntetését minden eszközzel elő kell segíteni, ez természetes, de viszont megfontolandó kérdés, hogy amíg az állatállomány az illető közületben, az illető községben megfelelő mértékben nem fejlődött, amíg az illetékes fórum meg nem bizonyosodik arról, hogy a nitrogéngyüjtő növényeket, takarmányféleségeket megfelelő mértékben termelik, addig célszerű-e ezeknek a nyomásos gazdálkodásoknak a megszűntetése, mert ebből kaotikus állapot jön létre. Magam is tudok rá egészen közvetlen példát, hogy ahol megszüntették ezt a nyomásos gazdálkodást, azt lehet mondani, hogy az egész eljárás egyrészt jó. másrészt rossz eredménnyel járt. Mély tisztelettel kérek meghosszabbítást. Elnök: A házszabályoki értelmében a képviselő úrnak a jelen esetben nincs joga a beszédidő meghosszabbítást kérni, mert a házszabályok 141. §-ának (2) bekezdése arra az esetre, ha a tanácskozási időn túl nyúlik a beszéd, a meghosszabbítást nem teszi lehetővé. Méltóztassék talán egy két mondattal befejezni. Br. Braunecker Antal: Sajnálom, (Felkiáltások a középen: Mi is!) hogy nem tudtam mindazt elmondani, amit szerettem volna. Végszóként attól a reménytől vezéréltetve és abban a szilárd hitben, hogy földmívelésügyi kormányzásunk olyan kezekben van, és az egész minisztérium, annak egész tisztviselői kara olyan lelkiismeretes és hatalmas munkát végez, amely biztos reményt nyújt arra, hogy e javaslat törvénnyé válása újabb nemzeti megerősödést, újabb javulást jelent minden vonalon, az egész lakosság, az egész nemzet, az egész gazdatársadalom javára, — a törvényjavaslatot mind ipártom. mind a magam nevében örömmel elfogadom. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: T. Ház! Az idő előrehaladott voltára való tekintettel a vitát félbeszakítom és javaslatot teszek a t. Háznak arra vonatkozóan, hogy legközelebbi ülésünket holnap, folyó hó 3-án, pénteken, délelőtt 10 órakor tartsuk és annak napirendjére tűzzük ki a ma tárgyalt törvényjavaslat vitájának folytatását. Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz